Mersich Iván

Ünnep és ünneplés

Nemrégiben egy nagyon épületes ünnepségen vehettem részt. Közismert személyiségektől komoly, tartalmas beszédeket hallhattunk. Jó volt az apropó, a szervezés, sőt az állófogadás étel- és italkínálata is. Kedves ismerősökkel találkoztam, öröm volt velük beszélgetni. Meghánytuk-vetettük a világ folyását, meg a mi apróbb ügyeinket. Az egyik résztvevő - nem nevezném kedves ismerősömnek - a beszélgetés közben kiváló marketingakcióként értékelte az eseményt.

Nem lennék őszinte, ha ünnepségek ilyetén való értékelését először hallottam volna, és meglepetésként éltem volna meg ezt a hozzáállást.

A közelmúlt millenniumi ünnepségei során szívderítő volt látni az egyetértő és érdeklődő résztvevőket, érezni a közösséget formáló hatást. Újraéledtek már elhaltnak vélt érzések, az emberek megerősödtek korábban legyengített önbecsülésükben. Mégis gyakran hangzott el a minősítés, hogy ez csak propagandafogás.

Mit mondjak, ez se lepett meg.

Közeleg Jézus születésének ünnepe, a szeretet ünnepe. Már előre hallom a média kimerítő jelentéseit a sikeres vagy sikertelen ezüst- és aranyvasárnapi üzletmenetről, a vásárlók tömegéről. A panaszokat a riportalanyoktól, hogy erre meg arra se jut, és milyen rettenetes, hogy nem tud "méltó" (értsd: drága) ajándékot adni környezetének. Ismét lehetőségünk lesz "élvezni" a segítőkész üzletemberek, a reklámok ajándékozási ötleteit, a bevásárlóközpontok, a piacok nyitvatartási rendjét, a "biznisz" híreit.

Valahogy ez van a levegőben. És terjed, mint cseppfertőzéssel az influenza.

Az ünnepek, az ünneplések rendje évezredek terméke. Sok-sok generáció alakította, őrizte, fejlesztette és tette közösséget alakító eseménnyé. A kapcsolatteremtés és -fenntartás új technológiái, a több szabadidő, az emberek vágya az értelmes együttlétre mind-mind termékenyítőleg hathatna, és új, esetleg jobb szokásokat alakíthatna ki. Mégis az az érzésem, hogy az utóbbi évtizedek során a fejlődés téves irányt vett, nem a jobbítás, hanem a lényeg kiüresítése felé halad.

Az ünnep célja és lényege az a perc, amikor megállunk, megnyugszunk és "körbetekintünk". Felmérjük a múlt és a jelen eseményeinek tükrében életünket, kapcsolatainkat, környezetünket. Emlékezünk és emlékeztetünk. Megértjük és megéljük közösségünk összetartozását, velük és általuk ismét békét találunk, megerősödünk meggyőződésünkben, és ezáltal teljesebb életet tudunk élni, jobbak és boldogabbak leszünk.

Ehhez azonban képesnek kell lennünk a befogadásra, és meg kell teremtenünk lelkünk harmóniáját, a valódi, az ünnepben is egymásra találó közösséget.

Úgy tűnik számomra, mintha pont e dolgoknak lennénk sokan a híján.

Mennyivel egyszerűbb felületesen marketingakciónak, propagandafogásnak nevezni egy ünnepet, mint elmélyedni annak mondandójában, és hagyni, hogy átjárja lelkünket az ünnep sugallata. Megteremteni a feltételeket önmagunkban a belső hallásra. Felkészülni és felkészíteni környezetünket az ünnep tartalmi és formai befogadására.

Igen, a forma befogadására is, amely segít a lényeg kibontásában, de el is takarhatja azt.

Gyerekkorom emlékezetes ünnepeinek elmaradhatatlan, egyszerű családi szabályai voltak, az étkezés módja, az asztali áldás, a húsleves illata, apróságok, de ettől lett teljes az élmény. Vagy pont fordítva, ugyanebből az időszakból, amikor az állami ünnepeken (nem nemzeti!) a kötelező énekek, szófordulatok és a valóság ellentmondása abszurd helyzetet teremtett, és pontosan ellenkező hatást váltott ki.

Valóban egyszerűbbnek tűnik megvásárolni felületesen szeretett szeretteink pillanatnyi, esetleg nem is látszólagos örömét egy "értékes" ajándékkal. Ez kevésbé strapás, mint önmagunkból egy darabot, vagy netán időnkből egy kicsit átadni. Megérteni őket, mindennapos apróbb-nagyobb ügyeiket, és együtt érezni velük.

Egyszerűbb formálisan szobrot avatni, melynek mondandója is bizonytalan, mint fontos igazságokat kimondani, és azokat a mindennapi életben megvalósítani.

Valóban egyszerűbb elmenni a sátoros ünnepeken a templomba, mint lelkünk mélyébe nézni, és kitakarítani azt.

A kérdés persze az, hogy így van-e értelme az ünneplésnek, egyáltalán ünneplés-e ez?

A videoklipek ideges vágásaihoz hasonlóan zaklatott az életünk. Ügyes kezek mindent oly gyorsan rángatnak körülöttünk, hogy nincs időnk megnyugodni, és lelkünk harmóniáját megteremteni, egymásra érzékeny közösséget létrehozni, hogy eluralkodjék bennünk és általunk a lelki béke.

Minek ünnepelni, még netán kiderül, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a "biznisz". Esetleg rájövünk, hogy az ünnep és ünneplés nem azért van, hogy manipuláljanak bennünket; hogy nem a külsődleges dolgok, hanem a tartalom a lényeg. Netán megértjük, hogy a család, a nemzet, az Isten az igazán fontos!

Ha Ön is úgy érzi, hogy nincs e téren minden rendben, akkor keressük az ünneplés régi/új módját. Tegyünk kísérletet az eredeti cél, a hozzá vezető út megtalálására. Hiszen nekünk van erre szükségünk. A mi lelkünket gazdagítja, a mi életünket teszi teljesebbé.

(A szerző a földrajztudomány kandidátusa, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu