|
Kisfogház emlékhely November 4-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján emlékhelyet avatott Mádl Ferenc köztársasági elnök, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter és Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (Pofosz) elnöke a Kozma utcai börtönben, ahol 1956 és 61 között több száz embert végeztek ki. Az emlékhelyet megáldották a történelmi egyházak képviselői, majd a jelenlévő közjogi méltóságok, az áldozatok hozzátartozói és az egykori politikai foglyok lerótták kegyeletüket. Szögesdrót, őrbódék, magas falak. Félelmetes dolog belépni a börtön rideg világába, még akkor is, ha tudja az ember, hogy bármikor távozhat onnan. Szűk cella, két keskeny priccs, vécékagyló - esetenként négy ember részére. Itt vártak az elítéltek a halálra a Kisfogházban, akár évekig is. Mint például az a szakaszvezető, akit 57-ben, esküvője napján tartóztattak le, majd halálra ítéltek, mert azok között volt, akik szembeszálltak a szovjet csapatokkal. Három évig, nap nap után várta a halált, nézte rabtársait, hogyan indulnak utolsó útjukra. Kegyelemben részesült, életfogytiglanra változtatták ítéletét. 13 év múlva, az esküvői ruhájában szabadult... E sorok fiatal írójának 1956 már történelem, de az egyszerű megemlékezésnél, főhajtásnál sokkal megrázóbb az eseményekre gondolni úgy, hogy szemtől szembe látja és hallja azokat az embereket, akik végigélték a szabadság mámoros napjait, majd a megtorlás pokoli éveit. És vajon nekik milyen érzés viszszatérni egykori börtönükbe, a vérrel megszentelt földre, szabadon sétálni az udvaron, ahol csak éjjel járhattak, megnézni a bitófákat, melyeken bajtársaik függtek? Milyen érzés belépni ismét a cellába, megérinteni a börtön kérlelhetetlen falait, találkozni a mai börtönparancsnokkal? Aki nem élte, éli át, annak csak megközelítő elképzelései lehetnek, mint ahogy arról is, hogy volt képes saját népét irtani a kommunista diktatúra. bugnyár
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|