A millennium keresztény gyökerei

Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal

Az ország millenniumi kormánybiztosi posztjára évekkel ezelőtt az ismert, népszerű írót és közéleti személyiséget, Nemeskürty Istvánt választották. A millenniumi időszak befejezése során önkéntelenül is fölmerül ennek a periódusnak az összefoglaló elemzése, értékelése. Az ünnepségsorozat kapcsán hatvanezer kilométert utazó és szinte minden vidéki eseményen jelen lévő kormánybiztost az ünnepi rendezvények eszmei hátteréről és eredményeiről kérdezzük.

- Legnagyobb örömömre és meglepetésemre szolgált, hogy az ország lakossága a millenniumot nem a múlt rekvizitumának, hanem a keresztény Magyarország különleges ünnepének tekintette. Erről saját szememmel győződhettem meg. Az ország különböző kisebb és nagyobb helységei minden kormánybiztosi iránymutatás nélkül, saját kezdeményezésük alapján és önkormányzatuk aktivizálásával hozták létre rendezvényeiket. Nem tévedés, az ünnepségek 60 százaléka a templomokban zajlott le. Ez az önkormányzatok és a nép spontán igénye volt, s mint ilyen: határozottan előremutató tény.

Mindaz, amit hallunk, valóban a millennium keresztény gyökereire, elemeire utal.

- A templomokban szentmisék, illetve istentiszteletek vezették be az ünneplést, és akár katolikus, akár református templom szolgált színhelyül, a másik történelmi egyház hívei és képviselői mindig jelen voltak.

Két fontos megállapítással gazdagodtam az elmúlt időszak alatt. Az első: 50 évvel az önkényuralommá torzult 1945-ös történelmi fordulat után a nép jelentős részében változatlanul él a keresztény hit és meggyőződés. A második: egyetlen helyen sem tapasztaltam felekezeti vagy nemzeti szembenállást, ellenségeskedést a különböző vallások és nemzetiségek között. Mindezt - többek elmondása alapján - nemcsak az ünnepi alkalmak különleges légköre, a mindennapi élet gyakorlata is igazolja. Az egyének, a kisemberek valósítják meg igazán a toleranciát, a megértést más beállítottságú felebarátaikkal szemben, és nem a hangoskodók, a mindenáron viszályt szítók.

Milyen észrevételei, élményei voltak még sűrűn előforduló vidéki útjai során?

- A zászlóátadások kapcsán örömet jelentett, hogy köszöntő beszédeimet a templomokban mondhattam el. Bevezető mondatomra, a "Dicsértessék..." köszöntésre még az egyik református templomban lévők is méltón, helyesen válaszoltak. Azt is jólesően tapasztaltam, hogy a katolikus hívőkben élénken élnek a régi vallásos népénekek - tájegységenként más és más. A szentmisék alatt ezek elemi erővel hangzottak föl a hívők ajkáról.

Akikkel személyesen szót váltottam, mintegy igazolták, hogy átfogóan ismerik településük múltját, történetét, szokásait. A nemzeti öntudat ápolása terén nem annyira siralmas a helyzet, mint amennyire sokan vélik.

A Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én megtartott, kiemelt ünnep sokak számára emlékezetes marad.

- Valóban, különleges élmény volt a Szent Korona esztergomi útja. Erről a napról a nagyszámú jelenlévőn, a kormányzat vezető személyiségein kívül a televíziót nézők többsége is áttekinthető közvetítést, képet kaphatott. A nemzet többsége számára - bármit hallhatott is 45 éven keresztül - a Szent Korona jelentősége egy pillanatra sem lehet kétséges vagy vitatható. Igazi jelkép volt egykor, és a jelenben is az maradt.

Amikor a zárófejezetről szólok, feltétlenül meg kell említenem a millennium kezdetét jelentő programokat: a 2000. január 2-án Bajóton tartott millenniumi napot, melyen Balás Béla kaposvári megyéspüspök celebrálta a szentmisét; a január 3-án rendezett operaházi hangversenyt Szokolay Sándor Symphonia Hungarorumával és Kodály Zoltán Budavári Te Deumával - és még sok-sok szívet melengető vidéki ünnepet idézhetnék.

Emlékezetes marad a Nemzeti Színház együttesének a Fohász Magyarországért című irodalmi oratórium reprezentatív előadása is, mely a Várszínházbeli sorozaton kívül több vidéki helyen, többek között Siklóson, Nyírbátorban és Kőszegen zászlóátadási ünnepséggel is párosult.

Kik segítették a kormánybiztost ebben a sokrétű és nehéz munkában?

- Az említett önkormányzatokon kívül az érseki és püspöki székhelyek vezetői is tevékenyen hozzájárultak a millenniumi napok ünnepi színvonalához, méltóságához. Csak néhányat említek ezekből. Márfi Gyula veszprémi érsek több mint tíz alkalommal volt jelen az ünnepségeken, számos szentmisét celebrált. Kalocsa Bábel Balázs érsek támogatásával a város üzleti utcáját sétálóutcává alakította át, elhelyezve rajta a kalocsai érsekek szobrait. 2001. augusztus 20-án, a millenniumi ünnepségsorozat záró napján Pécsett Mayer Mihály megyéspüspök mondta a szentmisét, s ekkor avatták föl a pécsi Jókai teret, amely rendkívüli szépségével egy olasz városkára emlékeztet.

Külföldi visszhangról és jelenlétről beszélhetünk-e a millenniummal kapcsolatban?

- Számosan jöttek a világ különböző tájairól, hogy részt vegyenek ebben a fölemelő ünnepségsorozatban. Külföldi vendégek is nagy számban, főképp kint élő s hazalátogató magyarok vettek részt vidéki útjaikon.

Említésre méltó, hogy Szentegát, a Szigetvártól délre fekvő falucska történelmi érvényű eseménnyel írta be nevét a millennium emlékkönyvébe. Annak idején báró Biedermann Imre a nácizmus előretörése idején egy Németországból átszökött bencés szerzetes papot, Edmund Pontillert - aki nyíltan Hitler rendszere ellen fordult - befogadta házi káplánjának. 1944 márciusában, az ország német megszállásakor Pontillert a Gestapo elhurcolta, rövidesen életét vesztette; és koncentrációs táborba került Biedermann Imre is, aki később Rákosi Mátyás korszakának börtöneit is megjárta. A mártírhalált halt bencés atya emlékére, mint "a hit vértanújának", Szentegáton emléktáblát avattak, ez alkalomból Mayer Mihály megyéspüspök a bajorországi bencések priorját vendégül hívta meg a magyar községbe.

Emlékek egész sora övezi millenniumunk időszakát. Fáradságos munka, sokak erőfeszítése, de ugyanakkor keresztény-magyar testvéreink hite és önfeledt öröme is velünk marad az idő múlásával.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu