Uj Ember

2001.11.11
LVII. évf. 45. (2780.)

Szent Márton ünnepe:
november 11.

Főoldal
Címlap
"A legszabadabb ember volt, akit valaha ismertem"
Megemlékezés Mindszenty Józsefről az MTA dísztermében
A hit mesterei
A Püspöki Szinódus záró szentmiséje
Jövedelemkiegészítés
Lelkiség
Az élők Istene
- Évközi 32. vasárnap -
Az alig ismert Günter
Bármelyikünk szent lehet(ne)
Liturgiam Authenticam - egy kommentár
Jegyzetek a liturgiáról
A hét liturgiája
Összes ajtómat kitárom
Katolikus szemmel
Hit és gyógyítás
A közösség
Homok a gépezetben
Lengyel püspökök a munkanélküliségről
Ima az egészségügyi dolgozókért
Bevezetés Vasadi Péterhez
Alkalmasság
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Előkészítő találkozók novemberben
Jelentkezés
A múlt és a jelen találkozása Felsőpetényben
Családokról - papoknak
Családpasztorációs találkozó a Manrézában
"Új évezred, új lelkesedés"
Bérmálás Rákoskeresztúron
A pásztói rendőrkapitányság figyelmeztetése
Helyesbítés
Élő egyház
A szinódus üzenete Isten népéhez
75 éves a Schönstatti Mária Nővérek Világi Intézménye
Dzsihád Szudánban
Fórum
A zsoltárfordításról
Az Olvasó írja
Még egyszer az átvilágításról
Örvös Lajos kitüntetése
Don-kanyar
Olvasólámpa
Fórum
A hitet s a hűséget soha meg nem tagadta
Meszlényi Zoltán mártír püspök emlékezete Hatvanban
"Bizalommal tért haza mindenki"
Beszélgetés Szalay János teológiai tanárral
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
"Az egyház miszsziója"
Új ikon-oltárkép Törökőrön
Otthon Segítünk
Csokor a karnagynak
Új épületben, Óbudán
A Szent Péter és Pál iskola
Harangszó a hídon át
Küldetésben Angyalföldön
A Tamás apostol iskola
A MAKÚSZ
Ifjúság
Gondola
Magyar költők az örök életről
Zsákutca
Új Hang
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
A millennium keresztény gyökerei
Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
Hajnali és nem szűnő lángok
A végtelenbe futó sínpár dicsérete
Vasúti versek antológiája
Nem életbe vágó
Tokkal-vonóval
Fórum
Az egyház egysége - a világ végén
Találkozás Pintér Gábor szentszéki diplomatával
Rejtvény
A fény
Mozaik
Repülő drágakő
Az Úr majd gondoskodik
Papi jelmondat
Tízéves a pécsi Miasszonyunk női kanonokrend óvodája
"Gyújts egy gyertyát!"
Kisfogház emlékhely

 

Tízéves a pécsi Miasszonyunk női kanonokrend óvodája

Közel kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus így küldte tanítványait: "Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

(Mt 28,19-20)

Ezek a biztató szavak segítették 1597 karácsony éjjelén Faurier Szent Péter Ágoston-rendi kanonokot és Boldog Alix Le Clere-t, hogy megalakítsák a Szent Ágoston regulája szerint működő tanító rendet.

A Notre Dame-nővérek magyar földön először 1747-ben Pozsonyban nyitottak iskolát. Pécsett 1851-től 1950-ig működtettek elemi iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt. Az Apáca utca 21. számú épület, mely szintén a rend tulajdona volt, 1954-től állami óvodaként fogadta a gyermekeket, majd 1991-től a pécsi közgyűlés döntése alapján ismét a rend óvodájaként működik. A rend Assumpta főnöknő vezetésével mindent megtett, hogy az óvoda színvonalas működését biztosítsa.

Az óvoda tízéves fennállása alatt szinte mindig száz százalékos kihasználtsággal működött. Sok nagycsaládos szülő hozza ide egymás után cseperedő gyermekeit, bízva abban, hogy mai zaklatott világunkban gyermekeik olyan szeretetben növekedhetnek, mely megalapozza felnőtt keresztény életüket.


Együtt játszanak szülők és gyerekek

Az óvoda pedagógusai tudják, hogy a hit Isten ajándéka, ők azt tekintik feladatuknak, hogy a hit kegyelme szétáradhasson a gyermeki lelkekben. Vallják: mindennapjaink gyakorlatában az Istennel való találkozás mindig örömforrás. Ez a találkozás különböző formában nyilvánulhat meg: az egymás iránti szeretetben, megértésben, alkalmazkodásban, egymás segítésében.

Alkalmat teremtenek az első vallásos tapasztalatok megszerzésére, és segítenek azok értelmezésében. A szülők nagyobb része maga is hitvalló keresztény. Így a keresztény nevelés helyes értelmezésében az óvoda és a családi nevelés egymást kiegészítve töltheti be szerepét.

A tízéves jubileumi ünnep kezdetét püspöki szentmise nyitotta meg, ahol szülők, gyermekek, az óvoda dolgozói együtt adhattak hálát Isten gondoskodó szeretetéért. Ezt egy máriagyűdi közös kirándulás követte. Az ünnepségsorozat zárásaként fényképkiállítást rendeztünk, tíz év történéseit, élményeit igyekeztünk összeállítani.

Az ünnepre nemcsak a mostani, hanem a régen idejárt óvodásokat is hívták. Az óvoda minden dolgozója szívvel-lélekkel arra törekedett, hogy a sokszínű játékkínálat (óvónők által előadott bábjáték, kerámiafestés, csuhébábok készítése, origami, horgászás, ólomkatona-kiállítás), a felszabadult örömteli együtt játszás méltán zárja az ünnepségsorozatot. A rend régi, de ma is időszerű jelmondatát igyekeznek a gyermekek szívébe elültetni: "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani."

- x -

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu