|
Tízéves a pécsi Miasszonyunk női kanonokrend óvodája Közel kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus így küldte tanítványait: "Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig." (Mt 28,19-20) Ezek a biztató szavak segítették 1597 karácsony éjjelén Faurier Szent Péter Ágoston-rendi kanonokot és Boldog Alix Le Clere-t, hogy megalakítsák a Szent Ágoston regulája szerint működő tanító rendet. A Notre Dame-nővérek magyar földön először 1747-ben Pozsonyban nyitottak iskolát. Pécsett 1851-től 1950-ig működtettek elemi iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt. Az Apáca utca 21. számú épület, mely szintén a rend tulajdona volt, 1954-től állami óvodaként fogadta a gyermekeket, majd 1991-től a pécsi közgyűlés döntése alapján ismét a rend óvodájaként működik. A rend Assumpta főnöknő vezetésével mindent megtett, hogy az óvoda színvonalas működését biztosítsa. Az óvoda tízéves fennállása alatt szinte mindig száz százalékos kihasználtsággal működött. Sok nagycsaládos szülő hozza ide egymás után cseperedő gyermekeit, bízva abban, hogy mai zaklatott világunkban gyermekeik olyan szeretetben növekedhetnek, mely megalapozza felnőtt keresztény életüket.
Az óvoda pedagógusai tudják, hogy a hit Isten ajándéka, ők azt tekintik feladatuknak, hogy a hit kegyelme szétáradhasson a gyermeki lelkekben. Vallják: mindennapjaink gyakorlatában az Istennel való találkozás mindig örömforrás. Ez a találkozás különböző formában nyilvánulhat meg: az egymás iránti szeretetben, megértésben, alkalmazkodásban, egymás segítésében. Alkalmat teremtenek az első vallásos tapasztalatok megszerzésére, és segítenek azok értelmezésében. A szülők nagyobb része maga is hitvalló keresztény. Így a keresztény nevelés helyes értelmezésében az óvoda és a családi nevelés egymást kiegészítve töltheti be szerepét. A tízéves jubileumi ünnep kezdetét püspöki szentmise nyitotta meg, ahol szülők, gyermekek, az óvoda dolgozói együtt adhattak hálát Isten gondoskodó szeretetéért. Ezt egy máriagyűdi közös kirándulás követte. Az ünnepségsorozat zárásaként fényképkiállítást rendeztünk, tíz év történéseit, élményeit igyekeztünk összeállítani. Az ünnepre nemcsak a mostani, hanem a régen idejárt óvodásokat is hívták. Az óvoda minden dolgozója szívvel-lélekkel arra törekedett, hogy a sokszínű játékkínálat (óvónők által előadott bábjáték, kerámiafestés, csuhébábok készítése, origami, horgászás, ólomkatona-kiállítás), a felszabadult örömteli együtt játszás méltán zárja az ünnepségsorozatot. A rend régi, de ma is időszerű jelmondatát igyekeznek a gyermekek szívébe elültetni: "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani." - x -
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|