|
Homok a gépezetben Lengyel püspökök a munkanélküliségről Mindenszentek ünnepének küszöbén jelent meg a lengyel püspöki kar régen várt levele a munkanélküliségről. A súlyos társadalmi baj a főpásztorok szerint csak úgy orvosolható, ha megváltoztatjuk a fejlődésről kialakult felfogásunkat, és nem kizárólag a gazdasági növekedést tartjuk szem előtt, hanem összekapcsoljuk azt az emberi személy elsődlegességével, méltóságával. Lengyelországban ma a munkaképes lakosság több mint 16 százaléka (mintegy 3 millió ember a 38,6 milliós össznépességből) van munka nélkül. A 18-24 éves korosztály 30,5 százalékának, vagyis 823 ezer fiatalnak nincs munkája. A súlyosbodó gazdasági nehézségek, a rekord magasságú költségvetési hiány miatt szükségessé vált "megszorító intézkedések" várhatólag még tovább növelik a szomorú sereget. A Gondban az élet és a munka új kultúrájáért című püspökkari levél össznépi vitát szorgalmaz a munkanélküliségről és a munka új kultúrájának megteremtéséről. A terjedelmes dokumentum először az ország jelen állapotát veszi szemügyre a társadalmi átalakulás 12. évében. A következtetés nem túl derűlátó: Lengyelország a harmadik évezred elején - bár a nélkülözhetetlen reformok útjára lépett, és azon figyelemre méltó sikereket is elért - súlyos társadalmi válságba jutott. Ez mindenekelőtt az erkölcsi alapokra és a társadalmi magatartásokra vonatkozik, de kiterjed a gazdaság állapotára, ezen belül a közpénzek helyzetére, a munkaerőpiacra és a társadalom fokozódó megosztottságára. A kollektív ideológia helyét a liberalizmus valamiféle torz válfaja foglalta el - írják a püspökök, hangsúlyozva, hogy a társadalmi problémák nem oldhatók meg az evangéliumi értékek érvényre juttatása nélkül. Ebben az összefüggésben szemlélik a munkanélküliséget is, amelyet az ember méltóságát lealacsonyító erkölcsi rossznak minősítenek. Rámutatnak, hogy bár világunkban a munkanélküliség tartósnak mutatkozik, az nem tekinthető a modern kor elengedhetetlen velejárójának, inkább olyan, mint a homok a gépezetben. A munka az emberi természet sajátja, Istentől kapott hivatás, a munkátlanság eltorzítja az ember személyiségét. Megszüntetésére nincsenek egyszerű, csodaszerűen ható megoldások - írják a lengyel püspökök. Erkölcsi kötelesség - emlékeztetnek - a segítségnyújtás azoknak, akik önhibájukon kívül képtelenek munkát találni. A pénzügyi támogatás azonban csak az első, azonnali eszköz a baj kezelésére. A munkanélküliség nem anyagi természetű következményeit ugyanis - amilyen a marginalizálódás és a társadalmi együttélést bomlasztó egyéb hatások - ezzel még nem számoltuk fel. A lengyel püspökök a munkanélküliekhez is fordulnak, kreativitásra buzdítják őket a munka keresésében, arra, hogy ne süppedjenek passzivitásba, tétlenségbe. Figyelmeztetik a szakszervezeteket, hogy küzdelmük ne kizárólag saját tagságuk előjogainak biztosítására irányuljon, megnehezítve ezzel mások munkához jutását. Felvázolják azokat a cselekvési irányokat, melyek a munkanélküliség csökkentését elősegítik: nevelési és oktatási tevékenység, továbbképzés, vállalkozói szellem fejlesztése, hatékony és versenyképes gazdaság kialakítása. De mindez nem elegendő, ha a problémát nem mérlegeljük erkölcsi síkon is. A dolgozó emberrel vállalt szolidaritás új ethoszára van szükség. Összhangot kell teremteni a gazdaság követelményei és az emberi személy elsődlegessége, tőle elválaszthatatlan méltósága között - fejeződik be a levél. T. Kovács Péter
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|