Az egyház egysége - a világ végén

Találkozás Pintér Gábor szentszéki diplomatával

Pintér Gábor atya mosolygós, barátságos fiatalember, talán csak a nagy budapesti szállodában való otthonossága jelzi, hogy nem áll távol tőle a nemzetközi környezet. Jelenleg Bolíviában teljesít szolgálatot, az ottani apostoli nunciatúra első titkára. Kada Lajos érsek nyugdíjba menetele után ő az egyetlen magyar szentszéki diplomata. Életéről, különös hivatásáról beszélgettünk vele, amikor a közelmúltban rövid szabadságát részben Budapesten, részben Csépán, édesanyjánál töltötte. Először azt kérdeztük tőle, hogy az amúgy is kissé titokzatos dolog, a diplomácia mit jelent az egyház, a Szentszék esetében.

Pintér Gábor atya diplomáciai "akcióban" - a bolíviai külügyminiszterrel

- A világ diplomáciájában elsődleges feladat a gazdasági érdekek érvényesítése, a politikai kapcsolatok erősítése. A szentszéki diplomácia feladata az ember szolgálata, méltóságának feltétlen megőrzése, az egyéni és társadalmi igazságosság, valamint az Istentől kapott emberi jogok védelme. Mint valamiféle lelkiismeret van jelen a Szentszék a diplomáciai életben, a gazdaság és a politika mellett megpróbálja felhívni a figyelmet a dolgok erkölcsi oldalára is. A nemzetközi közösség nagyon nagyra becsüli és fontosnak tartja e tevékenységet, így az utóbbi évtizedekben a szentszéki diplomácia szerepe óriási mértékben felértékelődött. Azt hiszem, ennek köszönhető, hogy ma a Vatikán a világ szinte összes országával a legmagasabb szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és részt vesz minden jelentős nemzetközi szervezet munkájában.

Nyilván nem csak elvi állásfoglalásokat tesz egy nunciatúra...

- Konkrét feladat a helyi egyház szabad működésének biztosítása a rendelkezésre álló diplomáciai eszközökkel, s a helyi katolikus egyház és a vatikáni hivatalok közötti állandó kapcsolattartás. Ugyancsak számos gyakorlati teendővel jár a helyi hatóságok és kormány, vagyis az állam és a Szentszék mint két nemzetközi jogi személy közötti kapcsolat fenntartása és erősítése. Ezenkívül nagyon sok országban, ahol hagyományosan mindig az apostoli nuncius a diplomáciai testület dékánja, a nunciatúra protokolláris és koordinácós feladatokat is ellát.

Első állomáshelye, 1996-ban, Haiti volt. Mit tudott az országról odautazása előtt?

- Mindössze annyit, hogy egy kis közép-amerikai ország sok érdekességgel. Tudtam, hogy franciául beszélnek, lakosságának nagy része afrikai rabszolgák leszármazottja. Az ötvenes években az egész Karibi-szigetvilágban Haiti volt az egyetlen nagy idegenforgalmat lebonyolító ország, a "Karibi-szigetek gyöngye". A többi országba - Kuba kivételével - akkor még alig jártak turisták. Ehhez csodálatos rend, tisztaság, turizmusra kiépült infrastruktúra tartozott. Akkoriban a mainál lényegesen jobb sorban élt az ország. A jó klímát kihasználva régebben banánt, mangót, más trópusi gyümölcsöt termeltek s exportáltak.

Ezután következett a diktatúra...

- A harminc éven át Haitire nehezedő diktatúra, majd a demokráciának nevezett anarchia szinte mindent tönkretett, a tőke, az ipar kivonult az országból. A munkalehetőségek megszűntek, óriási a szegénység, zavarosak a közállapotok, borzalmas a közbiztonság.

Mit tehet az egyház, tud-e segíteni a nunciatúra?

- Természetesen gazdasági vagy politikai megoldást a Szentszék nem tud adni. A nunciatúra közreműködésével egyházi csatornákon keresztül nagyon sok segély jut Haitibe, de ez csak tüneti kezelés. Az iskolák legnagyobb része egyházi fenntartású - van köztük fizetős és ingyenes is -, az államnak semmi pénze sincs oktatásra. Külföldi segítséggel a helyi egyház több millió dollárt fordít évente az oktatásra.

Haitiben egyetlen magánkórház van, az összes többi egészségügyi intézmény egyházi fenntartású. Többségét szerzetesek vezetik, s szintén külföldről finanszírozzák. Több mint száz szerzetesrend működik Haitin, közülük három helyi alapítás.

Úgy tudjuk, Haiti katolikus ország...

- A húsz évvel ezelőtti statisztikák 95 százalékra teszik a katolikusok számát Haitiben. Ma ez az arány körülbelül 80 százalék. A többiek amerikai kisegyházakhoz tartoznak. A haiti emberekben egyszerre él a katolikus és a vudu vallás, amely Brazíliában is jelen van. Ez a keverék úgy keletkezett, hogy az Afrikából behurcolt rabszolgákat minden tanítás nélkül megkeresztelték, és katolikussá tették a franciák, illetve a portugálok. Az emberekben összekeveredett az otthonról hozott természeti vallás és annak szertartása a katolikus templomokban látott vallásossággal és liturgiával. A keverékben megtalálhatók a katolikus szentek csakúgy, mint az afrikai bálványok. Nem áll távol tőle az extázis sem, amit zenével, vegyi anyagokkal idéznek elő. Sokan reggel szentmisére mennek, este pedig vudu szertartásra.

Meglehetősen ellentmondásos, számunkra mindenesetre szokatlan egyházkép ez.

- Az haiti egyház nagyon nagy erőfeszítéseket tesz, de valójában nem tud megfelelni sem a lelki, sem a szociális kihívásnak. Félelmetes mértékű a paphiány, háromszor-négyszer több papra volna szükség. Korábban rengeteg miszsziós dolgozott az országban, ám ezeknek a száma radikálisan csökkent. A főváros több plébániájához 350-400 ezer ember tartozik, vidéken előfordul, hogy egyetlen papnak 80-100 ezer embert kellene ellátnia, harminc-negyven településen.

Közel egy éve a bolíviai nunciatúra első titkára. Ez a második latin-amerikai ország, ahol szolgál...

- Óriási a különbség, hiszen Haiti kultúrája afrikai eredetű, a nyelve francia, így kilóg a latin-amerikai országok közül. Bolívia viszont tipikus dél-amerikai ország, nagy létszámú indián közösséggel, erős spanyol befolyásoltsággal, a kettőből keveredett népességgel.

Vallási szempontból milyen ország Bolívia?

- A bolíviaiak katolikusok, az indiánok is. Az emberek viselkedésén is érzékelhető a hitük. Az indiánok saját ősi szertartásaik elemeit is őrzik, de ez egészen más, mint a Haitibeli vudu vallás. Az ő hitvilágukban nem szerepelt megszemélyesített isten, náluk a Földanya, a természet tisztelete alapvető. A katolicizmus természettisztelete ezért közel áll hozzájuk, s az egyház mintegy "megkeresztelte", a teremtés tiszteletévé integrálta az indiánok hitét. Egyáltalán nem meglepő Bolíviában, hogy a szentmise áldása után még áldozatot mutatnak be a Pacsamamának - Földanyának. Ezek a füstáldozattal, tánccal járó szertartások nem ellenkeznek a katolikus tanítással. Mise után sokszor a pap jelenlétében végzik, mint népi liturgiát.

Milyen Bolívia katolikus egyháza?

- Az itthoni viszonyokhoz képest szinte elképzelhetetlenül más. Egy háromnapos ünnepen vendégeskedtem nemrég, egy, a fővárostól, La Paz-tól alig hetven kilométerre, de a hegyek miatt közel hétórányi autóútra lévő plébánián. Ehhez a plébániához tartozik 100 nehezen megközelíthető falu, a plébánia nyolcvan kilométeres körzetében. A plébános csak a saját városában tud minden vasárnap misézni, örül, ha a falvakba évente egyszer eljut. Az ottaniak azért minden héten összejönnek imádkozni. Bolíviának van több, Magyarországgal azonos területű egyházmegyéje, ahol sokszor csak repülőgéppel lehet közlekedni. A papság jó része évente csak egyszer találkozik másik pappal.

Mint diplomatának, mi a legérdekesebb papi tapasztalata?

- Több mint hetvenszer repültem már Bolívia különböző helyeire, ahova autóval nem, vagy alig lehet eljutni. Az embereknek viszont nagyon fontos a találkozás, hihetetlenül ragaszkodnak a Szentatyához. Ez nagyon érezhető, amikor a Szentatya képviseletében megjelenünk valahol. Ezt éreztem például tavaly a Nagy Jubileum ünneplése kapcsán, amikor Bolívia tizenhét egyházmegyéjéből száz-száz fiatal érkezett az ország középpontjába - gyalog! Volt, aki hetekig tartó úttal, ezerötszáz-kétezer kilométert gyalogolt, hogy részt vehessen az egyhetes ünneplésen, lelkigyakorlaton. Felemelő és megható volt kitörő lelkesedésük, amikor az ünnepi szentmisét celebrálva felolvastam nekik a Szentatya üzenetét, melyet külön erre az alkalomra írt, és küldött el számukra. De legalább ennyire csodálatos a magas hegyek között, szinte a világ végén levő indián faluban érezni a ragaszkodást, hűséget, a katolikus egyház egységét...

Szikora József

Pintér Gábor a Váci Egyházmegye alsó csücskéből, a Tiszazugból származik. A kecskeméti piaristáknál érettségizett 1982-ben. A szemináriumot Egerben kezdte, a második évtől került a Központi Szemináriumba. 1987-től a bécsi egyetemen ökumenizmust és pedagógiát tanult. 1988-ban Vácott pappá szentelték. 1989-től a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumban négy éven át tanított hittant és angolt, s vezette az internátust. Közben az eichstatt-i katolikus egyetemen kutatva teológiai doktorátusát készítette elő. 1993-tól Rómában jogi tanulmányokat folytatott a lateráni egyetemen, s ezzel párhuzamosan, a vatikáni diplomáciai akadémián. Első kinevezését 1996-ban kapta a haiti nunciatúrára. Angolul, németül, olaszul, franciául, spanyolul, kreolul, oroszul és latinul beszél.

Az egyházi diplomácia a legrégebbi a világon. A legelső diplomatáknak a pápai küldötteket - legátusokat - tartják, akik annak idején, a zsinatokon a római pápát képviselték. A legátusok később más feladatokat is elláttak. Először utazó diplomaták voltak, az 1600-as évektől rendelkeznek állandó székhellyel. Korábban minden ország nunciusnak - küldöttnek - hívta nagykövetét. 1815 óta csak a Szentszék használja ezt az elnevezést.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu