A hitet s a hűséget soha meg nem tagadta

Meszlényi Zoltán mártír püspök emlékezete Hatvanban

Ez - a hit és a hűség - állt életének középpontjában. Utolsóként egy szalézi rendi páter beszélt vele a kistarcsai internálótáborban. 1953. január 11-én az embertelen bánásmód következtében a rabkórházban meghalt. Sokszor megverték; a démoni ideológia és kegyetlenség vasszorítójában vergődött hősi lelkülettel 1950 júliusától, amikor letartóztatták. Főpásztora, Mindszenty bíboros már a martalócok kezében volt, tombolt a vörös-kommunizmus terrorja. Meszlényi Zoltán segédpüspök mint frissen megválasztott káptalani helynök egy hónapig kormányozta az esztergomi főegyházmegyét! Erdős Mátyás szemináriumi lelkiigazgatóval Ludányba utazott a ferences Szegénygondozó Nővérek rendi központjába: saját pénzét adta át a főnöknőnek, hogy segítsen az internáltakon. Visszafelé az őrhalmi plébánosnak ajándékul (emlékül?) a bundáját hagyta - mintha már búcsúzott volna a földi élettől, ahogyan Szent Pál hajdan kedves Timóteusától.

Pálos Frigyes plébános és Beer Miklós püspök a megemlékezésen

A jogtudós, az alázatos, tiszta ember és krisztusi életű főpap mártíromságára október 28-án emlékezett a szülővárosa, Hatvan. Pálos Frigyes prépost plébános kezdeményezte a vértanú főpásztor emléktáblájának elkészítését, elhelyezését a Szent Adalbert-templom falára.

Meszlényi Zoltán Lajos esztergomi bencés diák majd teológus volt, aztán Csernoch János prímás mellett a "magyar Vatikánban" (így nevezte még Rudnay Sándor bíboros a Szent Király városát) különböző szolgálatokat végző, tudós pap, majd Serédi Jusztinián kézrátétele által 1937-től püspök. Méltó emlékezőt kapott tehát a Heves megyei város Beer Miklós esztergomi segédpüspök, helynök személyében, aki az ünnepi misét celebrálta, majd megáldotta a márványtáblát, amelyre ezt vésték:

Dr. Meszlényi Zoltán Lajos püspök

esztergomi káptalani helynök

Hatvanban született és 1892. január 15-én ebben a templomban nyerte el a keresztséget.

1950. június 29-én elhurcolták esztergomi lakásából. A kistarcsai internálótáborban halt meg 1953. január 11-én.

Jelmondata: Fidenter ac fideliter - Hittel és hűséggel. Ez volt élete és halála is.

1966-ban engedték meg, hogy hamvai visszatérjenek Esztergomba, a bazilika kriptájába - hangsúlyozta emlékező homíliájában Beer püspök, s reményét fejezte ki, hogy nem jön vissza újra ez a kor, amely így bánik az igazsággal. Imádságunk: "Szabadíts meg a gonosztól" mégis aggódó tudatban hangzik el naponta, amikor az őrtállás lámpását, a hit mécsesét égeti. Pár nappal korábban járt Beer Miklós püspök a kripta csöndjében, s égő mécsest, virágot látott Meszlényi Zoltán sírtáblájánál...

Tehát él az emléke a Magyar Sionban is és Hatvanban - élni kellene az országban, ahol még alig értik az alázatosságot: a bocsánatkérést és a megbocsátást. A történelem többet nem képes üzenni a jövőből! Az "evezz a mélyre" krisztusi mondata a tanúság vállalására, a keresztény magatartásra - Meszlényi mártír püspök szavaival - ekként is értelmezhető: Minek alakoskodnám? Az ilyen tettetőnek magaviselete mindig változik, mert aligha képes magát mindig azonos egy színben föltüntetni; a jellemszilárd ember mindig egyforma marad.

Az emlékezés virágait elhelyezők közt ott volt a vértanú főpap unokahúga, az országgyűlési képviselő, a polgármester asszony, az egyházközség képviselő-testületének elnöke. A város polgárai mellett holland testvérvárosi vendégek mondták az imádságot - saját nyelvükön. Az összetartó szeretet híveit el nem szakíthatta senki egymástól; ez a század válságában az egyedüli lehetőség: a "szentek közössége" dimenziója. Miért nem vesz végre tudomást róla egy nép, amelynek történelmében a bibliai örökség fénylik?

Orbán György zeneszerző lélekragadó motettája a városi énekkar szólamaiban ekként hangzott: Üdvözlégy Test, aki születtél, szenvedtél és áldozati Bárány lettél az emberiségért...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu