Repülő drágakő

Így is szokták nevezni a jégmadarat - valóban pazar színei miatt. Európában csak a nálunk is honos faj él, de szerte a világon, elsősorban a trópusokon és szubtrópusokon csaknem száz fajuk fordul elő. Többségük feltűnő, tarka színezetű, de tollaikról a piros és a sárga érdekes módon hiányzik. Vannak kis termetű, alig 10 cm-es, de akadnak jóval nagyobb (40 cm) jégmadarak is.

A trópusokon egyesek a víztől távol, az erdőben élnek, a mi jégdarunkkal viszont csakis folyók, tavak, csatornák, patakok mentén találkozhatunk. Rendszerint sűrűn hallatott, finom "tjii" hangjára figyelünk fel. Alacsonyan, szinte a vízfelszínt érintve repül, azúrkék háta ilyenkor látszik a legszebben. Ha ember bukkan fel a parton, kerülőt tesz, de nyomban utána ismét a víz fölé tér vissza.

A "repülő drágakő" meder fölé hajló száraz ágon, vízbe szúrt karón, a part mentén kikötött csónak orrán üldögélve les apró halakból és vízirovarokból álló zsákmányára. Zsákmányszerzése egészen sajátos. Mozdulatlanul ül, maga alá kémlel, majd amikor megpillant valamit, hosszú csőrével előre a vízbe vágódik. Alámerül, de kisvártatva ezüstösen csillogó kis hallal a csőrében újra felbukkan. Visszaül előbbi leshelyére, kicsit igazgatja, majd jóízűen elnyeli a zsákmányt. A téli Duna mentén többször láttam, amint 8-10 méternyire berepült a folyó fölé, és ott egy helyben lebegve, szitálva próbált zsákmányt keresni. Vizsgálatok szerint tiszta, jól belátható vízben szinte minden próbálkozása eredményes, kifogja kiszemelt áldozatát. Egy alkalommal a tihanyi móló felé vezető út mentén figyeltem egy jégmadarat, amely éppen egy talán 3 cm hosszú halacskát emelt ki a vízből. A parthoz közel vízbe szúrt karó hegyére ült vele, és nagyon elégedettnek látszott. De vagy a hal volt nagyon síkos, vagy a madár egy kissé ügyetlen, mert váratlanul kicsúszott a csőréből, és visszacuppant a vízbe. A jégmadár azonban nem hagyta annyiban a dolgot, azon nyomban utána vágódott, és még a felszínen újra elcsípte, és ezúttal szerencsésen le is nyelte zsákmányát.

A párok áprilisban kezdenek költeni, és a nyár folyamán rendszerint még egyszer nevelnek fiókákat. Meredek partoldalban, löszfalakban 50-100 cm hosszú alagutat vájnak, melynek végében van a tulajdonképpeni költőüreg. Mindkét madár dolgozik, a munka általában egy hétig tart. Hoszszú, erős csőrükkel vagdossák a talajt, a fellazított földet apró piros lábaikkal kaparják maguk mögé, illetve hátrálva a farkukkal tolják kifelé. Fészekanyagot nem hordanak, 6-7 fehér tojásukat az üreg aljára rakják. A körülbelül három hét múlva kikelő fiókák alatt azonban a visszaöklendezett halszálkákból és rovarmaradványokból egyfajta fészek képződik. A szülők 1-2 cm-es halivadékkal etetik őket, amíg körülbelül 25 napos korukban el nem hagyják az üreget.

Az öreg madarak egész évben nálunk maradnak, a fiatalok azonban kóborolnak. Őszszel emellett észak, északkelet felől érkező vonuló példányok is megjelennek vizeinknél. Egy Oroszországban a költési időben meggyűrűzött jégmadár például ugyanazon év novemberében már Decs közelében került ellenőrzésre, kereken 1300 kilométernyire a jelölés helyétől.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu