A szinódus üzenete Isten népéhez

A most lezárult szinódus 23. általános ülésén, október 25-én, a szinódusi atyák üzenettel fordultak Isten népéhez.

A dokumentum első fejezetében Jézus Krisztus, az emberiség reménye áll előttünk. Még ha emberi látásmód szerint a rossz diadalmaskodik is, soha nem feledhetjük, hogy ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is. Azt reméljük, amit nem látunk - Pál szavait idézve a püspökök a reményben kitartó várakozásra hívják meg a világ keresztényeit.

A bűn, a rossz gyökere az ember, az ősszülők Istennel szembeni engedetlensége: ekkor állt be a szakadás Teremtő és teremtmény, férfi és nő, az ember és a Föld, az ember és testvére között. Ám a bűnbeesést rögtön követi az üdvösség ígérete is, vagyis az Evangélium, a Jó Hír már kezdetektől jelen van az emberiség történelmében. Ma is hirdetjük ezt az Evangéliumot, és a Lélek örömében valljuk meg: Krisztus valóban feltámadt!

Amikor a szinódusi atyák elítélik a terrorizmust, nem szabad arról a tanúságtételről sem megfeledkezni, amelyet a harmadik világ püspökei tártak a püspöki testület elé. A bűn struktúráinak következtében - amelyekről II. János Pál pápa is sokszor szólt - hatalmas a szakadék a gazdag, fejlett világ és az elmaradott országok között. Több mint 200 millió embernek kevesebb mint napi egy dollárból kell megélnie. A sokszor figyelmen kívül hagyott nehézségek egész népek reménytelenségbe zuhanásához vezethetnek. Ilyen viszonyok között az embereknek nincs jövőképük, nem tudnak remélni. Az egyház határozottan nemet mond az eutanáziára és abortuszra, hirdeti az életet, a teremtés eredendő jóságát, a család értékét. A szinódusi atyák ezen a helyen köszöntik azon papok, szerzetesek és világiak szolgálatát, akik a különféle missziókban az emberek felemelésén, megsegítésén és tanításán fáradoznak: megköszönik a tudósok, művészek, tanárok, családok szolgálatát, amellyel a szeretet civilizációját építik.

A második központi fejezet címe: A püspök - a remény Evangéliumának szolgája.

A szinódusi atyák ebben a fejezetben fejtik ki mostani összejövetelük fő témáját, vagyis a püspöki szolgálatot az új évezredben. Gondolataikat a II. vatikáni zsinatnak a személyes életszentségre és egységre, kommunióra való felhívással kezdik. A püspöknek meg kell őriznie "a lélek egységét a béke köteléke által" - idézik Szent Pál szavait.

Különös hangsúlyt kapott a szegénység témája. A Novo millennio ineunte kezdetű dokumentumra hivatkozva a szinódusi atyák aláhúzták, hogy a püspöknek lelki szegénységgel kell a szegénység ellen harcolnia. A helyi egyházatyáknak szívükön kell viselniük a szegények sorsát, hogy azok a keresztény közösségben otthon érezzék magukat.

A pápa személye körül kialakuló kommunio és a kollegialitás fontos eleme a püspöki szolgálatnak. Péter utóda a püspökök testületével együtt - Szent Ireneus szavával élve - "az igazság biztos karizmájával" tanít. Az Evangéliumot csakis az egyházzal egységben, hozzá való hűségben lehet hitelesen hirdetni.

A "Novo millennio ineunte" tanítása szerint az egyháznak az imádság otthonává és iskolájává kell lennie. Ennek módja a lectio divina, a liturgia, a diakónia és a tanúságtétel. Így marad Krisztus lángja eleven a plébániai közösségekben, és így újul meg az egyház missziós lendületében is. A szinódusi atyák felhívják a figyelmet az ökumené fontosságára, hogy újra helyreállhasson a lelki javak cseréje az egyes keresztény egyházak között, amint az az első évezredben volt. Az egységet az egyházmegyék szintjén is meg kell valósítani, a papok közötti szívélyes barátság révén, hiszen mindannyiukat összeköti ugyanazon misztérium szolgálata és pásztori hivatásuk.

Külön köszönet illeti a szerzetesrendeket, akár kontemplatív, akár apostoli életet élnek. Feladatuk, hogy hűségesek maradjanak alapítójuk lelkiségéhez.

A világi hívekre is mind nagyobb felelősség hárul az egyház életének majdnem minden területén, a hitoktatástól kezdve a közös liturgiákig. Hálával kell gondolnunk azokra is, akik betegségeiket és szenvedéseiket ajánlják fel Krisztus egyházáért. A püspökök elő szeretnék mozdítani a világiak eredeti hivatását, vagyis a világban való tanúságtételt. A családi, szociális, kulturális életben betöltött feladataik által, a pápa szavaival élve, a "modern areopagoszokon" tesznek tanúságot az Evangéliumról.

Napjaink különös kihívása az inkulturáció, amely a teológia területén is új kérdéseket vet fel. Az Ige magvait meg kell őrizni a maguk teljességében, de nyitott párbeszédbe is kell kezdeni az eltérő kultúrákkal. Emellett nem feledkezhetünk meg a sentire cum Ecclesia, (az egyházzal érezni) elvéről sem, amely segít az Evangélium hiteles szolgálatában.

Az üzenet zárásában a szinódusi atyák felhívást intéznek a politikai és gazdasági élet felelős vezetőihez, hogy tartsák szem előtt minden ember közös javát, és ne legyenek csak egyes csoportok, nemzetek érdekeinek kiszolgálói. A fiatalokhoz mint "a hajnal őrszemei"-hez fordulva azt kérik a püspökök, hogy főpásztorukkal és papjaikkal együtt legyenek tanúi az igazságnak, és építői a szeretet civilizációjának. A harmadik felhívás Jeruzsálemhez szól, ahol Isten kinyilatkoztatta magát a történelemben. "Lehess a Föld minden népe számára a remény és a béke kimeríthetetlen szimbóluma!"

Az utolsó pontban a szinódus püspök atyái Máriához fordulnak. "Spes nostra, salve! - Üdvöz légy, reménységünk! Járj közben a Föld népeiért, hogy igazságban, megbocsátásban és békében megtalálhassák az egymás iránti szeretet erejét, mint egyetlen család tagjai" - zárul a X. rendes püspöki szinódus üzenete Isten népéhez. (VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu