Az Olvasó írja

Még egyszer az átvilágításról

Az Új Ember szeptember 30-i és október 21-i száma ismét szóba hozta az egyházi vezetők átvilágítását.

Istenen kívül ki lehet az az átvilágító, aki képes megállapítani, ki miben és milyen mértékben hibás vagy bűnös - és hogy hol vannak a határok a tudva, akarva, ártó szándékkal, gyávaságból, előnyök reményében, vagy az adott helyzet félreismerésén és az ebből következő helytelen, de jó szándékú és később már visszavonhatatlan, jóvátehetetlen vagy alig jóvátehető döntések, cselekedetek között.

Az átvilágításhoz feddhetetlen átvilágítókra van szükség. Csak azoknak lehet joguk másokat átvilágítani, akiket már átvilágítottak. De kik állapítják meg, hogy az átvilágítók valóban feddhetetlenek? Nyilván más, szintén feddhetetlen átvilágítók. És ezek feddhetetlenségét? A sorban elsőknek szükségképpen az önmagukat feddhetetlennek nyilvánítóknak kellene lenniök!

Az átvilágításhoz - gondolom - hozzáférhetővé kellene tenni a püspöki, egyházügyi hivatali, stb. levéltárakat, bárkinek.

Hát nincsen a püspököknek, papoknak más gondjuk, munkájuk, feladatuk, mint ezekben az iratokban és paptestvéreik előéletében való turkálás? És akinek birtokában van, vagy rábukkan egy-egy diszkrimináló iratra, vagy bármi más terhelő adatra, ő mit csinál vele? Szalad a (már átvilágított) elöljáróhoz, püspökéhez? Vagy netán a sajtóhoz, akár az egyházi lapokhoz? Milyen jó csemege lenne ez napilapjaink számára!

Lenne-e valamilyen haszna egy ilyen átvilágításnak?

Hányan botránkoznának meg, sokszor jogtalanul? Vajon lenne-e akár egyetlen hívő is, aki megtudván a napilapokból vagy az egyházi sajtóból, hogy valamelyik papja, püspöke valamiben hibázott, vétkezett, ezek után hitében megerősödve még buzgóbb lenne - vagy egy addig templomba sem járó elkezdene legalább templomba járni?

Gondolnak-e a fentiekre az átvilágítást kívánók? És arra, mit tettek, vagy nem tettek volna ők maguk az adott helyzetben, az adott fizikai, életkori, pszichikai állapotban? Szent Péter is döngette a mellét: ő aztán nem... És amikor a bizonyításra került sor?

Kedves jó paptestvérek - bocsássanak meg egymásnak, hagyják az átvilágítást kinek-kinek saját lelkiismeretére, végső soron az igazságos és irgalmas Istenre. És fogadják meg Szent Pál tanításait: "Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg és ne botránkozzék" (Róm 14,12-13).

Hevenesi György ny. vegyészmérnök, Budapest

Serédi Jusztinián kinevezéséről

Az Új Ember 2001. szeptember 23-i számában Glattfelder tér Szegeden cím alatt olvasható Hutter Károly írásában "Csernoch János hercegprímás halála után XI. Piusz pápa Glattfelder püspököt szándékozott hercegprímássá tenni."

Ezzel az állítással szemben Csizmadia Andor A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatának kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban című munkájában A főkegyúri jog főpap-kinevezési jogosítványa című fejezet d. alpontjában foglaltak szerint a Szentszék jelöltje kezdettől fogva Serédi Jusztinián volt. (idézett mű 313-322. oldalak)

Az említett tanulmányokból kiolvasható, hogy a Szentszék az állammal folytatott tárgyalások folyamán állandóan és következetesen ragaszkodott jelöltjének elfogadásához. Éppen a magyar kormány részéről került szóba Serédivel szemben más személyek között Glattfelder Gyula, a Temesvárról az új hatalom által kitaszított püspök neve.

Gáspárdy Pál, Nyíregyháza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu