Bevezetés Vasadi Péterhez

A mai hazai keresztény líra egyik, ha nem legjelentősebb alakja a későn, de annál viharosabban íróvá érett Vasadi Péter. Költészetének egyetlen célja, hogy Jézus lelkünkben való kiteljesedését ábrázolja, s eközben megmutassa: folyton választanunk kell jó és rossz között, azaz önmagunk és mások iránt való felelősséggel kell élnünk. Mivel olyan szemléletmódot alakított ki, amelynek középpontjába Istent és a kegyelmet állította, hamar szembetalálkozott a kérdéssel, miképp lehet minderről érvényesen beszélni. A szó válságáról, a szó öröméről elmélkedve számot vetett a kérdéssel. "Isten szava élő Ige - írta -, mert a legmélyebb cselekvés. És lehetetlen, hogy más szófaj legyen." És A Szív szüntelen mormolása című esszéregény egyik idevágó gondolata szerint "az Ige türelmes és türelmetlen egyszerre".

Költőként az isteni Ige lenyomatait alkotná meg, de egyáltalán nem következik belőle, hogy mindezt a gyarló jelentéstartalmú igékkel tenné, sokkal inkább bízza magát látomásaira, ez az egyetlen lehetősége, hogy a tapintható világ mögöttesét sejtetni tudja. Azt azonban nagyon is határozottan vallja, hogy azt a világot, amelyben élünk és vagyunk, másként is össze lehet rakni, úgy, hogy legalább homályos tudomásunk legyen a másikról. Az imádság a világból való kilépés, Istenhez való közelítés, a költészet, ha Isten és az isteni felé nyílik meg, a világba hozza le azt, s tehetsége szerint szintetizálja az innent és a túlt. Vasadi Péter A perc című versének szokatlan képe megsejteti e költői eljárásmód lényegét: Mily hitvány ez a perc - s megtart: egyetlen szögön - így függ a világ e csillagokra - begombolt télikabát.

Ez a sejtető képalkotásmód a gondolat és elképzelés szabadságának tükörképe. A megismerés és megmutatás nehézségeivel viaskodó költő küzdelme során eljut egy ponthoz, amikor a világ szinte új alakzatokba rendeződik a versben, s megmutatja minden kuszaságát, ellentmondásosságát, amely a modern világlírának is megrendítő élménye. Honnan mégis a rendteremtés reménysége? A szavakról írt, már idézett tanulmányában Vasadi ekképp válaszol a kérdésre: "Az evangélium titka Isten odaadásának a titka. Általa, miatta szellemünk egyes pontjain, talán éppen a döntések, a megvallások, a remény kritikus pontjain kiütközik az isteni. Másutt pedig a lélegzetvétel, a tétovaság, az elernyedés hézagjain beszivárog a kegyelem, s megkeresi elsötétülő gyökérzetünket." A költészet ezek szerint nemcsak az anyaggal való küzdelem, hanem ráhagyatkozás is az "istenire", várakozás a kegyelmi megvilágosításra, az ihlet újfajta ösztönzésére. Ahogy a csönd - a csöndben fészkel - úgy élek a világban // fölismerhetsz, ha elvegyülsz - de arctalan falamból - is kiléphetsz... - ha reng az éj: - egy hajnalon - ledönti majd a fény - az elhagyott tanyákat - ám addig lakni kell - a Ház kertjét, szobáit - hogy zengjenek kopogtatásig. (Vágy)

Olyan a világ, amilyennek Vasadi Péter mutatta és mutatja? Olyan is. De ez a világ mégsem az, amit mi ismerünk, pontosabban ismerni vélünk. Ezt a kegyelem sugallatára váró, vagy attól megvilágosított költő fantáziája jeleníti meg. Ebben a világban majdnem minden váratlanságával döbbent meg, kiismerhetetlensége azonban abból adódik, hogy töredékesen látunk. MI nem tudunk szállni... gyalogló angyalok fölött", arra sem vagyunk képesek, hogy átlépjünk a roncsokon. Ez a költő kiváltsága és terhe.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu