Uj Ember

2001.11.11
LVII. évf. 45. (2780.)

Szent Márton ünnepe:
november 11.

Főoldal
Címlap
"A legszabadabb ember volt, akit valaha ismertem"
Megemlékezés Mindszenty Józsefről az MTA dísztermében
A hit mesterei
A Püspöki Szinódus záró szentmiséje
Jövedelemkiegészítés
Lelkiség
Az élők Istene
- Évközi 32. vasárnap -
Az alig ismert Günter
Bármelyikünk szent lehet(ne)
Liturgiam Authenticam - egy kommentár
Jegyzetek a liturgiáról
A hét liturgiája
Összes ajtómat kitárom
Katolikus szemmel
Hit és gyógyítás
A közösség
Homok a gépezetben
Lengyel püspökök a munkanélküliségről
Ima az egészségügyi dolgozókért
Bevezetés Vasadi Péterhez
Alkalmasság
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Előkészítő találkozók novemberben
Jelentkezés
A múlt és a jelen találkozása Felsőpetényben
Családokról - papoknak
Családpasztorációs találkozó a Manrézában
"Új évezred, új lelkesedés"
Bérmálás Rákoskeresztúron
A pásztói rendőrkapitányság figyelmeztetése
Helyesbítés
Élő egyház
A szinódus üzenete Isten népéhez
75 éves a Schönstatti Mária Nővérek Világi Intézménye
Dzsihád Szudánban
Fórum
A zsoltárfordításról
Az Olvasó írja
Még egyszer az átvilágításról
Örvös Lajos kitüntetése
Don-kanyar
Olvasólámpa
Fórum
A hitet s a hűséget soha meg nem tagadta
Meszlényi Zoltán mártír püspök emlékezete Hatvanban
"Bizalommal tért haza mindenki"
Beszélgetés Szalay János teológiai tanárral
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
"Az egyház miszsziója"
Új ikon-oltárkép Törökőrön
Otthon Segítünk
Csokor a karnagynak
Új épületben, Óbudán
A Szent Péter és Pál iskola
Harangszó a hídon át
Küldetésben Angyalföldön
A Tamás apostol iskola
A MAKÚSZ
Ifjúság
Gondola
Magyar költők az örök életről
Zsákutca
Új Hang
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
A millennium keresztény gyökerei
Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
Hajnali és nem szűnő lángok
A végtelenbe futó sínpár dicsérete
Vasúti versek antológiája
Nem életbe vágó
Tokkal-vonóval
Fórum
Az egyház egysége - a világ végén
Találkozás Pintér Gábor szentszéki diplomatával
Rejtvény
A fény
Mozaik
Repülő drágakő
Az Úr majd gondoskodik
Papi jelmondat
Tízéves a pécsi Miasszonyunk női kanonokrend óvodája
"Gyújts egy gyertyát!"
Kisfogház emlékhely

 

Az alig ismert Günter

November tizenharmadik napja a kalendáriumban mint magyar szentek és boldogok ünnep-emlékezete szerepel. Vagy százé. A felsorolásban vannak ismertek és kevésbé ismertek, kapocs-hivatást betöltők és történelmet csinálók.

A Juhász Gyula-i Szent gyermekség sorait rájuk vonatkoztathatjuk:

Nem tudhatod, melyik bölcsőben alszik

A nagy, a bölcs, a szent, kit vár e föld,

Kinek szava majd egy világra hallik,

S ki egykor millió vágyat betölt!

Istváné igen, Gellérté s másoké is, de csak afféle "epizodistaként" említik a thüringiai sarj Güntert a XI. századból. A művelt német föld szülötte - művészek, álmodók tartományáé, ahol a szó is szebben hangzik, s hol a virágoknak városuk van. A későbbi remetét világvég-hangulat fogadta, de III. Ottó császárt, II. Szilveszter pápát, Szent Adalbertet az akkori világ krisztianizálásának gondolata vezérelte; a magyarság "fogát csikorgatva" vette tudomásul az új hitet, jóllehet csak egy része, hiszen "annyi tudást" hozott már magával Krisztusról, hogy csupán a legellenállóbbak szűköltek, igaz, nem kevesen.

A kor megújító mozgalma a clunyi reform volt, a bencések szigorú életmódja, amely az aszkézis, a virrasztó imádság kemény szépségébe merülve szinte egész Európát transzcendentálta. Ennek tudomásában könnyebb megérteni az ifjú hercegnek, a királyi sereg kapitányának, Imrének vezeklő, szigorú életét, Gellért, a tudós hétéves magányát a Bakony erdeiben, Pannonhalma monostor-iskolájának modern nevelését, amely nem a klasszikus latin irodalomra - Vergiliusra - támaszkodik, hanem például Hrabanus Maunusra (az egyik Szentlélek-himnusz költőjére), a csodálandó Bedára (Venerabilis) vagy Pál diakónusra, aki ezt kérte a Tenger Csillagától:

Mosd meg életünket,

készítsd el utunkat,

hogy örök örömben

lássuk Jézusunkat!

A bűnbánat őszinte megéléséhez a világiasság, a klasszikusok kimondottan kártékonynak számítottak, s bár a szerzetesek művelték tudományukat, felfogásuk - Damiáni Szent Péter későbbi szavaival: "Az igazi szerzetesélet nem Donatus grammatikájának, hanem a regulának nagyrabecsülésében rejlik, mivel csak ürügy az, hogy ezáltal eredményesebben foghatnak a hit tudományához". Határozott felújítása ez a szemlélet a már Szent Ágostonnál jelentkező felfogásnak, amely félti a hitet az irodalomtól - ez számukra a pogány szerzők műveit jelentette. Az ellenkezés (ellentét) persze akkor is "felfoghatatlan" volt, megoldatlan: hogy a szerzetes megértse a latin nyelven írt rendi szabályzatot, részt vehessen a közös liturgikus életben, ahhoz előbb meg kellett tanulnia Donatus latin nyelvtanából (vagy más nyelvkönyvből) a nyelvet, amihez pedig szorosan tartozott a klasszikusok szövegelemzése.

Gellért tudós volt, Günter, II. Henrik (a szent) rokona a bajor erdők remetéje lett, majd Magyarországra jött, bizonyára Szent István hívására és missziós munkába kezdett. Az évszám: 1015 vagy 1016; az ő szándéka s tette volt a bakonybéli remeteség megalapítása, amely ellen a király nem tiltakozott. Ez a hely - máig zarándokok kedvelt imádságos "otthona" - adott barlangot évekig Gellértnek, hogy a hosszú vezeklés, meditáció után elfogadja a csanádi püspöki széket.

Günterre nehéz időszak várt: tanácsadóként szolgált annak a Konrádnak az udvarában, aki Burgundiát akarta meghódítani, s Magyarországot is hűbéri tartománnyá tette volna, ha Szent István - Imrével az oldalán - meg nem állítja.

Hevenesi magyar jezsuita a XVII. században így emlékezik rá: "Nem soká maradt a királyi udvarban, mert az udvar zsivajánál többre becsülte az aszkéták magányát."

Tipikusan clunyi szellemtől átjárt gondolkodás jellemezte, s így vált megerősítőjévé a magyar kereszténység kiragyogó századának.

Tóth Sándor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu