|
Hit a szóban "Szavakat keresek menedékül" és "Két szó között nincs legrövidebb út" - írja Bertók László. A miskolci Kelet Alkotókör ezredvégi antológiájának címe tanúságtétel, beszédes hitvallás a piros körpecsétbe piros betűkkel vésett cím: Hit a szóban. Nyugaton már régóta arról értekeznek, hogy távolodunk a szavaktól. Ezzel szemben hirdette meg Csoóri Sándor a Közeledés a szavakhoz krédóját. Görömbei András egyik tanulmánykötetének címe: A szavak értelme. Karosi Imre kitűnően megkomponálta az antológiát. Az egyes fejezetek a kompozíció eszmei irányultságát mutatják: Korparancsszó; Népszólam; Világra szóló; Hit a szóban; Hit a rajzban; Szószegés; szótlan; Fal(s)szavak; Zokszó; Szívhang; Ige(n): a kötetet a Drága anyanyelvünk című fejezet zárja. A szép szó tiszteletének a Hit a szóban lehet az aranyfedezete. Az információ ugyanis egyoldalú és személytelen, a kommunikáció pedig személyes és közösségi, feltételezi a communiót az alkotók és olvasók, a befogadók között. Az ezredforduló egyik alapkérdése a hit, többek között: a hit a szóban. A kötet szerzőivel és műveivel túlmutat a felsőmagyarországi régión, a határainkon is. A nyitóvers költője, Kerék Imre soproni, a versekkel és a vele készült interjúval is szereplő Saáry Éva Svájcban, Luganóban él. A hit és a szó körkörös védelme ez az antológia, amely a címadás iker-fogalomkörét járja körül, kijelölve azt a lírai varázskört, amelyben az alkotók élnek és mozognak. Magabiztos mozgás jellemzi Fecske Csabát, Kerék Imrét, Cseh Károlyt, Szabó Bogár Imrét, Dudás Sándort, Káli Sándort, Tornay Marit, Tusnády Lászlót, Györgyei Gézát, Saáry Évát, György Horváth Lászlót, visszataláló magabiztosságot mutat Furmann Imre, Utry Attila költészete, igazi nyeresége az antológiának Györgyei Géza és Kaló Béla írni tudása. Sorsának tükrében különösen Fecske Csaba költői önarcképe változott, lírája mélyült. Egyre inkább érezni nála a heideggeri "szorongás-hangulat" feloldási kísérletét. Cseh Károlyt elementárisan vonzza a hangulati egységekké vált életek, korok és kultúrák megélésének vágya. Mélységes átélést és bensőséges kifejezést, egyediséget, mélységérzelmeket igényel ez a módszer. (Számára az Ausonius délutánja a magassági pont!) Határozottan próbálgatja lépteit Bán Olivér, Tóth Olivér, és kicsit ingadozva Fáklya Adrienn, Szél Miklós, Kristóf György, Koscsó László, Urbán Tibor, Barczi Pál remek grafikái harmonizálva erősítik az írásokat. Daróczi Viktor rajzai egy kicsit elütnek társainak alkotásaitól, de ő is tehetségesen rajzol. A "Minek a lélek balga fényűzése," kérdés és a "Lélektől lélekig" költőjének felismerésére az egész antológia adja meg a választ. Az "Ó, csillag, mit sírsz! Meszszebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek!" (...) Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik" századeleji életérzésre Kerék Imre antológiát nyitó, Szó című versével felel: "a kettőnk közt húzódó / jeges űrben / csillagközi fényüzenet a szó." A címadás kettős fogalomkörére komponált antológia nem egyhangú, mert az alkotók sok változatban vallatják a szóba vetett hitet. A többszólamúságot a lírai és prózai műnemek váltakozása, valamint a műfaji változatosság biztosítja (vers, novella, riport, műfordítás). Minden felelős írástudó és gondolkodó olvasó figyelmébe ajánlom ezt a méltó kritikai visszhangot érdemlő antológiát. (Miskolc, 2000. Kelet Könyvek 18.) Cs. Varga István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|