Lelki ismeret

Vissza a természethez?

Mindenki ismeri Rousseau híres mondását. Az emberiség akkortájt fedezte fel a természet szépségét. Úgy mondják, Svájcban évszázadokig úgy éltek a nyomorult földművesek, hogy egyáltalán nem tartották magukat szerencsésnek, amiért az Alpok között (alatt) élhetnek, s a hófödte bérceket sem tartották szépnek. Aki fázik, annak nyűg és teher a hideg és a hó. Amióta, bő másfél évtizede, hegyen vagy inkább dombon lakom, nem tudok igazán örülni a hónak, mert a hó nálunk azt jelenti, hogy el vagyunk zárva a külvilágtól. A meredek utakon még a szemeteskocsi sem tud feljönni, a (budapesti) földutat nem takarítják, itt aztán télen mindenki önmaga találékonyságára szorul, hogy kihúzza tavaszig. Idén viszont eddig kegyes volt hozzánk a természet, azért fogalmazok így, mert nem igazán tudom, Isten, akit annak idején a kommunisták "természetfelelősnek" tituláltak, valójában mennyire és milyen módon avatkozik bele az általa teremtett világ természeti rendjébe. Nem igazán hiszszük Madách látomását, hogy a gép forog, az alkotó pihen - Isten velünk van, bennünk munkál, általunk is cselekszik.

A XVIII. század, az ipari forradalom kőszénbűze és a francia forradalom hamis ígéretei szekularizálták, elvilágiasították Európát. A Természet mintegy Isten helyébe lépett, önálló kultusz, imádat tárgya lett. A piac és a szabad verseny nevében földjüktől, hagyományaiktól, hitüktől megfosztott parasztokból proletárok lettek, akiknek utódai már nagyvárosokban, kősivatagokban nőttek fel, s különösen rossz sor jutott osztályrészül az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak egymásra uszításából nincstelenné vált sok-sok milliónak, mely hatalmas néptömeget a Nyugat átengedett a szovjet ateizmusnak, maga is haszonelvű liberális révén.

A kapitalizmus és a szocializmus egymással versengve aknázta ki és tette semmivé a természet pótolhatatlan erőforrásait. Így lettek a magyar erdők szemét-lerakóhelyek, így lettek a magyar templomok jó esetben műemlékek, rossz esetben széthordott romok. Égi királyunk, Jézus Krisztus kétezer éves regnálása csöndes diadalünnep, nyugodt emlékezés minden keresztény számára. Szent István ezer esztendős szellemi-lelki hagyománya egy megharmadolt és elbutított, megfélemlített ország hősies emlékezése jobb és gazdagabb időkre.

Keresztény és magyar, magyar és keresztény - ez lehet sorrendisége miatt vita tárgya, de az nem, hogy a kettő összetartozik. Az 1989-es, félresikerült rendszerváltozás egyik legnagyobb eredménye az, hogy mindez ma megvallható, leírható. De hát leírható, feledhető ötven keserves év? Magyarország sírásói és utódaik köztünk vannak, ragaszkodnak hozzánk, tanítani és szórakoztatni akarnak minket, s "keresztény kurzust" kiáltanak, ha nem kérünk vicceikből és nem értékeljük kabaréjuk humorát.

A természethez is jó lenne visszatérni - de előbb a keresztény magyarsághoz kellene.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu