Uj Ember

2001. február 25.
LVII. évf. 8. (2744.)

Emlékezz ember,
hogy porból vagy,
és porrá leszel!

Főoldal
Lelkiség
Az üdvösség (mindennapi) útján
Gézák - avagy a névtalány kegyelme
ÉLET ÉS LITURGIA - Elindulás húsvét felé
Negyvenkilencedik zsoltár
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Hiánycikk az emberi
tartás ?!
Lelki ismeret
Vissza a természethez?
Ki mit (nem) tud?
Műlesiklás
Lapszél
Élő egyház
Német-magyar teológiai nap
Testi-lelki kalandok
Papok Somogy szolgálatáért
Kiosztották a jubileumi pályázat díjait
Élő egyház
Történelmi egyházak Szerbiában
Az egyház a nemzeti kisebbségekért
Mindszenty József Rómában
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Ördögök ünnepe
Vasárnapi ebéd
Fórum
Egyházfegyelem, liturgia,
új boldogok és szentek
Szelíd fény, vezess
Newmann bíboros időszerűsége
Világiak az egyházban 3.
Fórum
Húsz éve jelent meg
Enciklika az isteni irgalomról
Az ügyfél mögött az embert nézik
A Testamentum továbbra is korrekt segítséget nyújt
Szombathelyi Egyházmegye
A szentév bezárása
a szombathelyi székesegyházban
Isten jelenlétének tanúi
Megszentelt Élet Világnapja Zalaegerszegen
A jáki templom kórusa
A tornaterem az egyházközséget is szolgálja
Katolikus általános iskola Jánosházán
Déli harangszó
Ifjúság
Gondola
Gondolatok hamvazószerdán
Oratórium született
A hazai "keresztény könnyűzene" helyzetéről is beszélgettünk a szerzővel
Olvassunk régi szövegeket?
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Üzen az Úr
"Cappuccino este 8-kor"
Eperjes Károly a Budaörsi Játékszinben
Zenei áhítat a Mátyás-templomban
A vigasz
Hit a szóban
Mozaik

Hetvenéves a Vatikáni Rádió
Gyógyerejű mályvarózsa
"László, szent király"
Hiányom nagyon fáj
Szent Erzsébet kilencvenéves temploma
Pápai érdekességek IX.
Új lehetőség a szem fénytörési hibáinak megszüntetésére

 

Karl-Josef Rauber érsek

Világiak az egyházban 3.

Azon zsinat utáni kísérletek ellen, amelyeknek célja, hogy a világiakat és az egyházi hivatalok viselőit teológiailag ismét szigorúbban szétválasszák - azáltal, hogy a keresztény küldetés más és más illetékességi területeire utalják őket: előbbieket a világba, utóbbiakat az egyházba - még meggyőzőbben szól minden idevágó zsinati dokumentum egyértelmű iránymutatása.

Először is a Lumen Gentium és a Gaudium et Spes (Egyház a mai világban) szövegei a "világot" az egész egyház tevékenységi területének tekintik, és annak hatáskörébe tartozónak tartják. Az egyház - minden belső megkülönböztetés előtt - egészében az "Üdvösség Szentsége" a világ számára, tehát nemcsak a világiak apostolkodása által.

Másodszor a zsinat újra meg újra nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a keresztények keresztségük és bérmálásuk által Isten Népének, az egyháznak egyenlőképpen aktív tagjai és küldetésének meghatározó erői (LG 33), úgy, hogy a világiak nemcsak az egyháztól különböző "világi" életkörülmények között, hanem - részüket a közös felelősségből kivéve - az egyházban is betöltik keresztény hivatásukat. "A világiak tehát - ahogy a világi hívek apostolkodásáról szóló dekrétumban olvassuk - amikor az egyház e küldetésében járnak, apostoli munkájukat mind az egyházban, mind a világban, és mind a lelki, mind az evilági dolgok rendjében fejtik ki" (AA 5). Végül pedig a Communio (az egyház mint közösség) és az Isten Népének teológiája, melyek egyformán meghatározók voltak a II. vatikáni zsinat egyházképe számára, a minden keresztény közötti alapvető közös jelleget olyannyira előtérbe helyezte, hogy az egyházon belül a klerikusok, szerzetesek és laikusok rendje közötti világos differenciálás erősen viszonylagos, ha nem teljesen meghaladott.

Meglátásom szerint nem tehetünk mást, mint hogy minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy a szolgálati papsággal szemben a világiaknak pozitív módon specifikáló, őket dogmatikailag megkülönböztető, sőt elkülönítő jelentéstartalmat tulajdonítsunk, inkább visszalépésnek tartsunk. Az a pozitív tartalom, amelyről a II. vatikáni zsinat kijelentéseiben és a legújabb próbálkozásokban úgy látszik, hogy a világi fogalmát a Krisztus tisztében való részesedésben, valamint az egész keresztény nép küldetésében határozza meg, nem a világira, hanem az egyház tagjára vonatkozik. Amennyiben a világiak az egyház tagjai, annyiban az egyházon belüli helyüket pozitív tartalom jellemzi; amennyiben viszont az egyház bizonyos tagjai világiak, annyiban ezzel az egyház nem klerikus tagjait illetően korlátozás jut kifejezésre.

A "világi" kifejezés technikai segédfogalom, az egyház azon tagjainak rövid megnevezése, akik nem klerikusok. Mint ilyen , e megnevezés lehet hasznos is. Minden arra vonatkozó kisérlet azonban, amely a "világi" szónak olyan pozitív tartalmat akar kölcsönözni, amely túlmutat azon, hogy a világi az egyház tagja, vagy pedig jelentését éppen a világi jellegre korlátozza, szükségképpen kudarcra van ítélve. Az a negatív fogalommeghatározás, amely az egyháznak arra a tagjára vonatkozik, aki nem klerikus, nem jelenti azt, hogy a világitól elvennének valamit, csupán azt, hogy egyháztagságával járó alapállapotához az egyház és a világ üdvösségének szolgálatára kapott személyes karizmáján kívül más nem járul.

(Folytatjuk)

(Fordította: Bitter Ákos)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu