Konkoly István szombathelyi megyéspüspök a római "ad limina" látogatásról

Egyházfegyelem, liturgia, új boldogok és szentek...

Tizennégy éves püspöki szolgálatom alatt számomra ez volt a harmadik "ad limina" látogatás. Kiutazásunk előtt minden római kongregáció, illetve tanács összefoglaló jelentést kapott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azon tagjától, aki a kongregáció szakterületéhez tartozó ügyek hazai felelőse. E jelentéseket a magyar püspökök is megkapták. Mindez elősegítette, hogy a római főhivataloknál konkrét ügyekről, tárgyszerű és közvetlen eszmecsere alakuljon ki, hiszen mindenki alaposan felkészülhetett a beszélgetésekre.

Így például a Szentté avatási Kongregációnál a folyamatban lévő magyar boldoggá, illetve szentté avatási ügyek jelenlegi állásáról részletes tájékoztatást kaptunk. A Szombathelyi Egyházmegye részéről két boldoggá avatási ügyet említettem meg a kongregáció vezetői előtt. Az eisenstadti püspök úr nevében is reményemet fejeztem ki, hogy a közeljövőben megtörténhet Batthyány-Strattmann Lászlónak, a szegények orvosának boldoggá avatása. Tizenkét évvel ezelőtt ugyanis csodás gyógyulás történt az ő közbenjárására. Egy beteg, aki a diagnózis szerint gyógyíthatatlan rákos betegségben (melanoma malignum metastaticum) szenvedett, váratlanul, orvosilag megmagyarázhatatlan módon meggyógyult. Idén teljesül a csodás gyógyulás másik feltétele is: a gyógyult személynek tartósan, legalább tizenkét évig az említett betegségtől mentesnek kell lennie.

A kongregáció vezetői tájékoztattak arról, hogy - mivel a tizenkét év letelt, és a magyar orvosok a közelmúltban hivatalosan igazolták, hogy egykori betegük ma is jó egészségnek örvend - a kijelölt római orvosi bizottság megkezdte a csodás gyógyulás vizsgálatát, melynek befejezése február közepén várható. Ha a római orvoscsoport elfogadja a csoda tényét, a kongregáció teológiai bizottsága jelentést tesz erről a Szentatyának, és kérheti őt, hogy tűzze ki a boldoggá avatás helyét és idejét.

Egyúttal kértem a kongregáció engedélyét, hogy elindíthassam Brenner Jánosnak, egyházmegyénk volt káplánjának boldoggá avatási eljárását. Papunkat hivatása teljesítése közben meggyilkolták. Brenner János buzgó és kiváló lelkipásztor volt, aki különösen is szerette a gyerekeket, és intenzíven foglalkozott az ifjúsággal. Emiatt a régi rendszer hatóságai többször megfenyegették. Ő azonban továbbra is hűségesen végezte szolgálatát. Ezért bosszút álltak rajta. Egy éjjel - ravasz módon - az egyik faluba hívták, hogy lásson el egy beteget. Ő el is indult az Eucharisztiával és a szentkenettel a betegellátásra, de útközben rátámadtak, és 32 késszúrással megölték. A hívek kezdettől fogva vértanúként tisztelték őt, de a hatóságok megtiltották, hogy e véleményüknek hangot adjanak. A rendszerváltozás óta azonban egyének és csoportok is gyakran látogatják a vértanúsága helyén épült kápolnát. A hívek sürgetően kérték a hivatalos boldoggá avatási eljárás megindítását. Az eljárás megkezdéséhez szükséges iratokat átadtam a kongregáció bíboros prefektusának. Ígéretet kaptam, hogy kérvényünkre két hónap múlva megérkezik a kongregáció válasza.

Az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, Medina Esteves Jorge Arturo chilei származású bíboros aziránt érdeklődött, hogyan érvényesülnek a magyar egyházban az Apostoli Szentszék egyházfegyelmi és liturgikus rendelkezései, milyen például a bűnbánattartás gyakorlata. Az Országos Liturgikus Tanács püspök-elnökeként biztosítottam arról, hogy papjaink és híveink tiszteletben tartják az egyéni gyónás kötelezettségét. Közös feloldozás nálunk nem fordul elő, és senki nem gondolja, hogy a mise kezdetén lévő bűnbánati szertartás helyettesítené az egyéni gyónást, illetve feloldozást. A paphiány miatt túlterhelt lelkipásztorainknak azonban kevesebb idejük marad a gyóntatásra. Időnként, főleg adventben, nagyböjtben, jelentősebb plébániai ünnepek alkalmával az esperesi kerületek papjai összefognak, kisegítik egymást - a hívő közösség számára gyónási lehetőséget biztosítanak.

Elmondtuk: az Apostoli Szentszék engedélyét igénybe véve nagy erőfeszítéseket teszünk azért is, hogy a vasárnapi miséket biztosítsuk híveink számára. Ahol ez nem sikerül, ott a plébánosok igénybe veszik a jól képzett, püspöki engedéllyel rendelkező világi lelkipásztori kisegítők közreműködését, akik nálunk az Apostoli Szentszék előírásai szerint végzik szolgálatukat. Erre biztosíték a számukra összeállított liturgikus kézikönyv és az illetékes lelkipásztor felügyelete.

Az Apostoli Szentszék előírásaival kapcsolatban előkerült a húsvéti vigília szertartásának ügye is. A kongregáció vezetése tudja: hazánkban ősi hagyomány a szentsír kialakítása, látogatása és a föltámadási körmenet. Utóbbival kapcsolatban tanácsolta: a hívekkel igyekezzünk megszerettetni a húsvéti vigília új szertartását, de a körmenet azonnali megszüntetését ne erőltessük minden áron.

Megemlítettük a bíboros úrnak, hogy egyes helyeken, ahol a lelkipásztor több plébániát lát el, egy templomban a jelenlegi liturgikus előírás szerint megtartják a vigília szertartását, másutt pedig körmenetet tartanak szombaton délután, vagy a húsvétvasárnapi szentmisét követően (az úrnapi körmenet mintájára). A bíboros prefektus úr nem helytelenítette ezt a megoldást.

Újabban az Istentiszteleti Kongregációra tartozik a szolgálatukat elhagyó papok ügyének rendezése is. A jövőben a megyéspüspök helyzetértékelése és véleménye döntően befolyásolja majd az Apostoli Szentszék engedélyének megadását, az engedély kiterjesztését a kérelmező lakóhelyének megválasztására, valamint a világi lelkipásztori szolgálatnak (áldoztatásnak és hitoktatásnak) vállalására.

Befejezésül kértük: a kongregációhoz küldött liturgikus kiadványaink szövegeinek megerősítése rövidebb idő alatt történjék meg. A megerősítés halogatása ugyanis hátráltatja könyveink nyomdai munkálatait. Kérésünk teljesítésére ígéretet kaptunk.

Az "ad limina"' látogatás alkalmával egyénileg is találkozhattam a Szentatyával. Örömmel említettem meg, hogy egyházmegyénk területén született Szent Márton püspök, Mindszenty József bíboros, itt élt és gyógyított Batthyány-Strattmann László is. Az ifjúsági pasztorációval kapcsolatban megemlítettem, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1999 adventjén bevezette a katekumenátus intézményét. Erre nagy szükség volt, mert az elmúlt rendszerben többen nem keresztelkedtek meg, a megkereszteltek közül pedig sokan nem kaptak keresztény nevelést és nem részesültek az Eucharisztia és a bérmálás szentségében. Egyházmegyénkben már tíz év óta igyekszünk összegyűjteni a vallásukat nem gyakorló családok fiataljait, és nyolchónapos tanfolyamon készítjük fel őket a beavató szentségek felvételére.

Köszönetet mondtam a Szentatyának enciklikáiért, amelyek jól felkészítettek bennünket a Szentévre, melynek során az egyházmegye különböző csoportjainak tartottunk összejöveteleket, lelki napokat. Nagy lelki haszonnal jártak a szentévi zarándoklatok a Szentföldre, Rómába, az ország különböző búcsújáró helyeire. A nagy jubileumi előkészület jegyében tartottuk meg Egyházmegyei Zsinatunkat is.

Három szerény ajándékot adtam át a Szentatyának: egy Szent Mártonról szóló könyvet, két CD-lemezt "A magyar egyházzene évszázadai" címmel, ami a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Egyházzene Szakának ajándéka volt, és végül átadtam Egyházmegyei zsinatunk alkalmával készített emlékérmünket.

Ezután tisztelettel elköszöntem a Szentatyától. Közvetlensége, megértő és türelmes szeretete szép emlék marad számomra.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu