|
Gondolatok hamvazószerdán Már a XII. század végén, a Pray-kódexben megmaradt "Halotti beszéd" sorai is rámutatnak a test múlandóságára, emlékeztetnek, hogy porból vagyunk és porrá leszünk. Hamvazószerdán, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, azaz húsvét előtt negyven nappal a pap hamuval keresztet rajzol homlokunkra: "Porból vagy és porrá leszel." Ha eljön földi életünk utolsó órája, szemünket lehunyva búcsút intünk itt hagyott szeretteinknek, földi életünknek. Lelkünk, mint levetett ruhából kilép testünkből, mely porrá lesz. Itt hagyjuk földi kincseinket, aranyat, ékszert, - de magunkkal visszük lelki kincseinket, - jóságot, szeretetet, - embertársaink iránt tanúsított magatartásunkat, segítőkészségünket. Sokan félnek ettől a pillanattól, a testi haláltól. Nem gondolnak arra, hogy a földi élet elmúlásával, a meghalás pillanatában örök életünk veszi kezdetét. Mindenki gondol a halálra, ki félve, rettegve, ki Isten akaratában megnyugodva. Én is gondolok rá. Tudom, hogy földi életemet befejezve behunyom a szemem. A halál félálmába szenderülve talán még hallom szeretteim sóhaját, sírását, - érzem, hogy még utoljára megsimogatják elfáradt testem arcát, kezét. Majd egy mély sóhaj, s elhagyja lelkem testemet. Körülöttem angyalok keringenek -, és hozzák a magammal hozott csomagokat, lelki gazdagságomat, amit önfegyelmezéssel, lemondással, erős akarattal igyekeztem gyarapítani. Az egyikben a jóság, a másikban az embertársaim iránti szeretet. Gyönyörű fény fogad - amit emberi szemmel nem tudunk elképzelni. Szinte vakít. Az Örök Világosság fénye. Az Örökkévalóságban leborulok Isten színe előtt, aki felém nyújtja kezét: "Kelj fel gyermekem, hisz oly sokszor borultál a templom oltára előtt térdre. Kelj fel és érezd karjaim ölelését! Fogadjátok szeretettel és mélységes áhítattal a "hamvazószerda" mondanivalóját, vigasztalódjatok és örvendezzetek, hogy csak testünk válik porrá, lelkünket Isten az örök fényességben várja! Krajcsikné Pazeller Mária
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|