Uj Ember

2001. február 25.
LVII. évf. 8. (2744.)

Emlékezz ember,
hogy porból vagy,
és porrá leszel!

Főoldal
Lelkiség
Az üdvösség (mindennapi) útján
Gézák - avagy a névtalány kegyelme
ÉLET ÉS LITURGIA - Elindulás húsvét felé
Negyvenkilencedik zsoltár
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Hiánycikk az emberi
tartás ?!
Lelki ismeret
Vissza a természethez?
Ki mit (nem) tud?
Műlesiklás
Lapszél
Élő egyház
Német-magyar teológiai nap
Testi-lelki kalandok
Papok Somogy szolgálatáért
Kiosztották a jubileumi pályázat díjait
Élő egyház
Történelmi egyházak Szerbiában
Az egyház a nemzeti kisebbségekért
Mindszenty József Rómában
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Ördögök ünnepe
Vasárnapi ebéd
Fórum
Egyházfegyelem, liturgia,
új boldogok és szentek
Szelíd fény, vezess
Newmann bíboros időszerűsége
Világiak az egyházban 3.
Fórum
Húsz éve jelent meg
Enciklika az isteni irgalomról
Az ügyfél mögött az embert nézik
A Testamentum továbbra is korrekt segítséget nyújt
Szombathelyi Egyházmegye
A szentév bezárása
a szombathelyi székesegyházban
Isten jelenlétének tanúi
Megszentelt Élet Világnapja Zalaegerszegen
A jáki templom kórusa
A tornaterem az egyházközséget is szolgálja
Katolikus általános iskola Jánosházán
Déli harangszó
Ifjúság
Gondola
Gondolatok hamvazószerdán
Oratórium született
A hazai "keresztény könnyűzene" helyzetéről is beszélgettünk a szerzővel
Olvassunk régi szövegeket?
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Üzen az Úr
"Cappuccino este 8-kor"
Eperjes Károly a Budaörsi Játékszinben
Zenei áhítat a Mátyás-templomban
A vigasz
Hit a szóban
Mozaik

Hetvenéves a Vatikáni Rádió
Gyógyerejű mályvarózsa
"László, szent király"
Hiányom nagyon fáj
Szent Erzsébet kilencvenéves temploma
Pápai érdekességek IX.
Új lehetőség a szem fénytörési hibáinak megszüntetésére

 

Ki mit (nem) tud?

Égetően időszerű felvetést olvashattunk az Új Ember legutóbbi számában Szeghalmi Elemér tollából (Nemzeti ismeretből: elégtelen!). S ha még csak az általa emlegetett "Legyen ön is milliomos" adásai során képednénk el, mennyire nem ismerik sokan nemzeti múltunk kiemelkedő alakjait s általában a magyar történelmet! Hiszen a játék izgalmában néha azt is elfelejtjük, amit egyébként biztosan tudunk. Ám a probléma nagyon is élő, s nem csak egy játék során világlik ki, ki mit (nem) tud.

Persze lehet arra is hivatkozni, hogy napjainkban robbanásszerűen változik és módosul a társadalom szerkezete s vele az általános műveltség is. Ilyesfajta átalakulásra csak a múlt század végén volt példa, amikor a földet, a gazdaságot mindennél fontosabbnak érző apák fiaiból városi polgárok lettek. Manapság a számítógép és az internet a fiatalok "nyelve", unokáink magától értetődő természetességgel billentyűznek, mi pedig szájtátva bámuljuk őket. Kialakult egy nemzetközi információs rendszer, amit követni kell, nehogy lemaradjunk. Csakhogy közben - és ezért is mélységes egyetértéssel csatlakoznék Szeghalmi Elemérhez - elhomályosul sok minden, ami a nemzettudat szerves része, és amit elveszítve sivárabbak és szegényebbek leszünk. Hiába mondják sokan, hogy a humán tudományok értéke és haszna megfakult, vele fakul majd mindaz, amiből emberségünk táplálkozik. A hitünk, a nemzettudatunk, a család becsülete - és sorolhatnám.

Amikor 1936-ban Sík Sándor rádióelőadásokat tartott szentjeinkről, azt mondta, talán sohasem volt annyira időszerű példájuk, mint ott és akkor. Ezt a mondatot itt és most bízvást megismételhetjük. Avagy nincs szükségünk már áldozatos és hősies, a magyarságért mindenre képes vezetőkre? A szegényekért elégő példamutatóra? Isten ügyét a haza ügyével öszszekapcsoló nagy lemondókra? Istent választó fiatalokra? A vértanúságig hűségesekre? Aki nemet mond, nézzen körül a közéletben, a társadalomban, sétáljon - ha mer - az éjszakában, figyelje a hajléktalanokat és a bizonytalanul tántorgókat, vagy merengjen el, mit jelentenek valójában némelyek patetikus, nagy szavai és jelszavai.

Azt mondják, megcéloztuk Európát. A gazdaságban, a jogban és más területeken, "harmonizálnunk" kell az elvárásokkal. Azt azonban senki nem követeli tőlünk, hogy lemondjunk magyarságunkról, annak tartalmáról és kötődéseiről. A gyökereket nem lehet elmetszeni, mert kiszárad a fa.

Nem kétséges, inkább erősíteni kellene a gyökereket. És ennek van is kerete: a család és az iskola. Sajnos még nem jutottunk el odáig, hogy az intézményes nevelésben - tisztelet a kivételeknek, azaz a vallásos nevelést biztosító tanintézményeknek és a felkészült hitoktatóknak - érvényesüljön a változás szelleme. A tudomány szédületes fejlődését követni az iskolákban - naiv elképzelés. Az elmélet túltengése előbb-utóbb sivárrá teszi az érzelmeket. Az internacionalizmus európaisággá változott, globalizációról szólnak az elemzések, de a nemzeti öntudat és érzés ápolása nélkül aligha tekint ránk megbecsüléssel Európa, amelynek nyugtai fele köszönhet egyet-mást a magyarságnak.

Márai Sándor naplójának szívszorító leírása idézi az 1956-os forradalom leverése utáni európai közhangulatot. Az író betért egy olaszországi templomba. A pap ezt kiáltotta: "Ungheria!", és sírt. Siratta a hősöket és áldozatokat.

Csak nehogy saját mulasztásaink miatt kelljen utódainknak sírva kimondaniuk ezt a szent szót: Magyarország...

Rónay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu