Gézák - avagy a névtalány kegyelme

A protestáns Bod Péter (a történelem és az irodalom tudósa) 1767-ben Nagyszebenben kibővítve megjelentette az egykori hazai latin tudományosság leghasználtabb könyvét, Pápai Páriz Ferenc latin-magyar és magyar latin szótárát. Függeléket illesztett hozzá, amely a magyar keresztnevek lajstromát tartalmazza. A kiváló tudós szorgalmára, pontosságára jellemző, hogy nem csupán a használatban lévő, ismert nevek kerültek ábécés sorrendbe, hanem azok is, amelyeket oklevelekből, krónikákból kotort elő. Színtiszta magyar nevek sorakoznak elénk: Aladár, Béla, Endre, Géza, Kolos, Zoltán. Bizony közel ötszáz éve a felejtés történelmi padlata alatt hevertek, senki sem gondolt viselőikre...

A függelék - a kor politikai állapota miatt - keveseknek hívta fel a figyelmét (Bécs "igézete" túlságosan erős volt), ám a következő évtizedek hazai buzgalma (öntudata!) gondoskodott Bod Péter előremutató szorgalmának gyümölcséről. Így aztán a XIX. század szelleme a magyar nyelv és irodalom megújításában elérte, átjárta az ország népességét: szülők az erdélyi búvárkodó lajstromából kerestek neveket gyerekeiknek. Amikor Márai Sándor egyik írásában arról meditál, hogy a klasszikus reformkort alig százan vezényelték, elgondolkodhatunk. Az azóta sem tapasztalt nemzeti megújhodást az efféle apróságok, minők a névválasztások, lélektanilag nem alapozták meg, s erősítették folyamatosan?

Ekkoriban került ismét a fejekbe többek közt az Erdélyben még kevésbé elfelejtett Ákos név, de az utolsó Árpád-házi fejedelem, s két Árpád-házi király neve is, Géza. Amint olvassuk, "azaddig a bibliai nevek erősködtek" s latin, görög, germán nevek, ám a XIX. századforduló "bátorságot öntött a lelkekbe": Bod Péter függeléke jó ideig felülkerekedett. Persze a névsort összeállító búvárkodó a rejtélyes Géza (Geysa, miként akkor írták) ősét Dávid király atyjának nevében látja, akit Jesszének hívtak.

Elkalandozik a képzelet: Gyöngyöspata gótikába karcsúsodó templomtornya tövében (a szentélyben Jessze oltára) Árpádok emlékeivel könynyen átadja magát a Bibliában gondolkodónak, s megkérdezi: Valójában honnan jön a Géza név? Az Ószövetség lenne a forrása (a XIX. századi romantikus Horvát István bizonnyal egyből magyarosítaná a Jesszét), vagy a szlovákok szókincse az aranyfedezék: gyecsa, gyetya, amely kisdedet jelent?

Mások még Gellértet, meg Szent Gergely pápát is emlegették. Mit mond a mai név-búvárló? Szilágyi Ferenc Előhangjában (Sokféle neveknek magyarázatja) ezt írja: "István király apja, Géza, a nagy uralkodó (...) azt mondotta volt, hogy elég hatalma van ahhoz, hogy két istennek is szolgáljon, s így megtartotta eredeti pogány nevét."

Persze a Géza keresztnév kezdőbetűje - a középkori magyar helyesírást követve - gy-nek írandó, így aztán a nevet a győzőből származtatták. Ez utóbbi latinul: victor (Viktor!), amelynek megfelelően az ősi Géza Viktor, illetve Viktorin. Bizonyos tájainkon "él" a Viktor, de többnyire a Győző, amely változat a XIX. század közepén született.

Fél évszázaddal Bod Péter lajstroma után a Géza valóban erős helyet kapott a magyar családok életében, éppen a győző értelmezés miatt; diadalmas honfi öntudat, Vörösmarty "megimádkozott-elmélyült" költészete és Széchenyi István gróf bölcseletben égő reform-tüze ilyen mondatokat írt le, hirdetett, ha a Géza név fölmerült akár tudományos munkákban is: "édesen érzett örömre gerjeszti szíveinket." "Mai atyáink nemesebb része nem fogja tűrni, hogy fiai ily neveknek új becst, új díszt ne adjanak." (Hitel, 1830) Aligha elfogultság ez, hiszen a név a személy kifejezője (így hitték már a görög-római világban), akit Isten a tenyerébe írt, Aki valamennyiünknek hús és nem kőszívet adott.

A Géza a Viktor végül is a köztudatban összekapcsolódott, s a XX. század fordulóján a hivatalos fórumok sem zárkóztak el az azonosítástól. Így lett február 25-e a Gézák névünnepe; átvették a Viktorok, Viktorinok helyét, amíg Győző napja huszonnégy órával később kel fel, de hát "tartalmi aranyával" ugyanazt az értelmezést hordozza.

Viktorról, Viktorinról a római Martyrologium (vértanúk története) azt írja, hogy Carus császár idején végezték ki őket 282 és 284 között. Szent Géza tehát a III. században nyert győzedelmes koszorút. Marcus Aurelius Carus egyik fia: Numerianus (birodalmi kormányzó) volt az ítéletet-hirdető-meghozó, aztán apjával és testvérével együtt megölték.

Amikor február 26-án a Győző nevet olvassuk, a francia hitvalló: Viktor juthat eszünkbe, akinek ünnepi zsolozsmáját Szent Bernát, a mézajkú költő zengte soraival. E névtalány Kegyelmét sem fejezheti ki senki nála szebben:

"Ég országának népe, szállj,

ajtót, kaput elébe tárj,

köszöntsd a győztest, harsonálj:

'Üvözlégy, Jézus, nagy király!"

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu