Uj Ember

2001. február 25.
LVII. évf. 8. (2744.)

Emlékezz ember,
hogy porból vagy,
és porrá leszel!

Főoldal
Lelkiség
Az üdvösség (mindennapi) útján
Gézák - avagy a névtalány kegyelme
ÉLET ÉS LITURGIA - Elindulás húsvét felé
Negyvenkilencedik zsoltár
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Hiánycikk az emberi
tartás ?!
Lelki ismeret
Vissza a természethez?
Ki mit (nem) tud?
Műlesiklás
Lapszél
Élő egyház
Német-magyar teológiai nap
Testi-lelki kalandok
Papok Somogy szolgálatáért
Kiosztották a jubileumi pályázat díjait
Élő egyház
Történelmi egyházak Szerbiában
Az egyház a nemzeti kisebbségekért
Mindszenty József Rómában
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Ördögök ünnepe
Vasárnapi ebéd
Fórum
Egyházfegyelem, liturgia,
új boldogok és szentek
Szelíd fény, vezess
Newmann bíboros időszerűsége
Világiak az egyházban 3.
Fórum
Húsz éve jelent meg
Enciklika az isteni irgalomról
Az ügyfél mögött az embert nézik
A Testamentum továbbra is korrekt segítséget nyújt
Szombathelyi Egyházmegye
A szentév bezárása
a szombathelyi székesegyházban
Isten jelenlétének tanúi
Megszentelt Élet Világnapja Zalaegerszegen
A jáki templom kórusa
A tornaterem az egyházközséget is szolgálja
Katolikus általános iskola Jánosházán
Déli harangszó
Ifjúság
Gondola
Gondolatok hamvazószerdán
Oratórium született
A hazai "keresztény könnyűzene" helyzetéről is beszélgettünk a szerzővel
Olvassunk régi szövegeket?
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Üzen az Úr
"Cappuccino este 8-kor"
Eperjes Károly a Budaörsi Játékszinben
Zenei áhítat a Mátyás-templomban
A vigasz
Hit a szóban
Mozaik

Hetvenéves a Vatikáni Rádió
Gyógyerejű mályvarózsa
"László, szent király"
Hiányom nagyon fáj
Szent Erzsébet kilencvenéves temploma
Pápai érdekességek IX.
Új lehetőség a szem fénytörési hibáinak megszüntetésére

 

Gézák - avagy a névtalány kegyelme

A protestáns Bod Péter (a történelem és az irodalom tudósa) 1767-ben Nagyszebenben kibővítve megjelentette az egykori hazai latin tudományosság leghasználtabb könyvét, Pápai Páriz Ferenc latin-magyar és magyar latin szótárát. Függeléket illesztett hozzá, amely a magyar keresztnevek lajstromát tartalmazza. A kiváló tudós szorgalmára, pontosságára jellemző, hogy nem csupán a használatban lévő, ismert nevek kerültek ábécés sorrendbe, hanem azok is, amelyeket oklevelekből, krónikákból kotort elő. Színtiszta magyar nevek sorakoznak elénk: Aladár, Béla, Endre, Géza, Kolos, Zoltán. Bizony közel ötszáz éve a felejtés történelmi padlata alatt hevertek, senki sem gondolt viselőikre...

A függelék - a kor politikai állapota miatt - keveseknek hívta fel a figyelmét (Bécs "igézete" túlságosan erős volt), ám a következő évtizedek hazai buzgalma (öntudata!) gondoskodott Bod Péter előremutató szorgalmának gyümölcséről. Így aztán a XIX. század szelleme a magyar nyelv és irodalom megújításában elérte, átjárta az ország népességét: szülők az erdélyi búvárkodó lajstromából kerestek neveket gyerekeiknek. Amikor Márai Sándor egyik írásában arról meditál, hogy a klasszikus reformkort alig százan vezényelték, elgondolkodhatunk. Az azóta sem tapasztalt nemzeti megújhodást az efféle apróságok, minők a névválasztások, lélektanilag nem alapozták meg, s erősítették folyamatosan?

Ekkoriban került ismét a fejekbe többek közt az Erdélyben még kevésbé elfelejtett Ákos név, de az utolsó Árpád-házi fejedelem, s két Árpád-házi király neve is, Géza. Amint olvassuk, "azaddig a bibliai nevek erősködtek" s latin, görög, germán nevek, ám a XIX. századforduló "bátorságot öntött a lelkekbe": Bod Péter függeléke jó ideig felülkerekedett. Persze a névsort összeállító búvárkodó a rejtélyes Géza (Geysa, miként akkor írták) ősét Dávid király atyjának nevében látja, akit Jesszének hívtak.

Elkalandozik a képzelet: Gyöngyöspata gótikába karcsúsodó templomtornya tövében (a szentélyben Jessze oltára) Árpádok emlékeivel könynyen átadja magát a Bibliában gondolkodónak, s megkérdezi: Valójában honnan jön a Géza név? Az Ószövetség lenne a forrása (a XIX. századi romantikus Horvát István bizonnyal egyből magyarosítaná a Jesszét), vagy a szlovákok szókincse az aranyfedezék: gyecsa, gyetya, amely kisdedet jelent?

Mások még Gellértet, meg Szent Gergely pápát is emlegették. Mit mond a mai név-búvárló? Szilágyi Ferenc Előhangjában (Sokféle neveknek magyarázatja) ezt írja: "István király apja, Géza, a nagy uralkodó (...) azt mondotta volt, hogy elég hatalma van ahhoz, hogy két istennek is szolgáljon, s így megtartotta eredeti pogány nevét."

Persze a Géza keresztnév kezdőbetűje - a középkori magyar helyesírást követve - gy-nek írandó, így aztán a nevet a győzőből származtatták. Ez utóbbi latinul: victor (Viktor!), amelynek megfelelően az ősi Géza Viktor, illetve Viktorin. Bizonyos tájainkon "él" a Viktor, de többnyire a Győző, amely változat a XIX. század közepén született.

Fél évszázaddal Bod Péter lajstroma után a Géza valóban erős helyet kapott a magyar családok életében, éppen a győző értelmezés miatt; diadalmas honfi öntudat, Vörösmarty "megimádkozott-elmélyült" költészete és Széchenyi István gróf bölcseletben égő reform-tüze ilyen mondatokat írt le, hirdetett, ha a Géza név fölmerült akár tudományos munkákban is: "édesen érzett örömre gerjeszti szíveinket." "Mai atyáink nemesebb része nem fogja tűrni, hogy fiai ily neveknek új becst, új díszt ne adjanak." (Hitel, 1830) Aligha elfogultság ez, hiszen a név a személy kifejezője (így hitték már a görög-római világban), akit Isten a tenyerébe írt, Aki valamennyiünknek hús és nem kőszívet adott.

A Géza a Viktor végül is a köztudatban összekapcsolódott, s a XX. század fordulóján a hivatalos fórumok sem zárkóztak el az azonosítástól. Így lett február 25-e a Gézák névünnepe; átvették a Viktorok, Viktorinok helyét, amíg Győző napja huszonnégy órával később kel fel, de hát "tartalmi aranyával" ugyanazt az értelmezést hordozza.

Viktorról, Viktorinról a római Martyrologium (vértanúk története) azt írja, hogy Carus császár idején végezték ki őket 282 és 284 között. Szent Géza tehát a III. században nyert győzedelmes koszorút. Marcus Aurelius Carus egyik fia: Numerianus (birodalmi kormányzó) volt az ítéletet-hirdető-meghozó, aztán apjával és testvérével együtt megölték.

Amikor február 26-án a Győző nevet olvassuk, a francia hitvalló: Viktor juthat eszünkbe, akinek ünnepi zsolozsmáját Szent Bernát, a mézajkú költő zengte soraival. E névtalány Kegyelmét sem fejezheti ki senki nála szebben:

"Ég országának népe, szállj,

ajtót, kaput elébe tárj,

köszöntsd a győztest, harsonálj:

'Üvözlégy, Jézus, nagy király!"

Tóth Sándor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu