Paul Claudel

Negyvenkilencedik zsoltár

"Ha éhezem, nem mondom meg neked" - így szól a zsoltár

De igen!

Meg kell mondanod, kivált ha valóban beéred, Istenem, (mert én magam mást jobban kedvelek) puszta kenyérrel. Inkább neked adom talán, mint hogy a kutyáimnak vessem én el.

Ha valamely szegényed ajka által kéred tőlem: én kő helyett,

Mert az nincs a kezem ügyében éppen, fejéhez vágom tán a kenyeret!

Csak ne légy velem tapintatos, s ne burkolóddzál hallgatásba,

Mint az apa, kit félrelöktek, s most fájdalmát visszafojtja magába.

Jaj a fiúnak, aki apját szíve legmélyén merte sérteni!

Eztán hallgat, nem szól hozzá egy árva szót sem, némán útjára engedi.

Vannak szent dolgok, amiket kérni csupán egyszer lehet.

Ha eztán éhezik az Isten, bizonyosan nem neki mondja meg.

Hogy éhezik? Szent János írja! És véget érhet-e valaha itt

Ez a húsvéti lakoma, velünk, melyre vágyva vágyakozik?

Fordította: Rónay György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu