Gondola

A szerelem témakörével foglalkozunk mostanában. Legutóbb arra figyelmeztettem a lányokat, hogy ha olyan valakibe lesznek szerelmesek, aki az életét az Úristen szolgálatára tette le, tehát pap vagy szerzetes, akkor is vallják ezt be maguknak, és hagyják békén a papot. Különben nagy valószínűséggel baj lesz.

Az egész életre szóló döntés az is, ha valaki házasságot köt. Ha ezt komolyan gondolja, akkor valóban társukká választották egymást a halálig. És ekkor valóban házas-társak, nincsenek többé egyedül az életben. A szerelem azonban nem válogatós. Bizony bele lehet zúgni egy házasságban élő emberbe is. De ennek ilyenkor semmi értelme, hiszen az illető nem lehet a Te házastársad, mert az már van neki. Sajnos előfordul, hogy ilyenkor sem vallják be maguknak a versenyzők, hogy megkapták a szerelem-betegséget. Dehogy! Ő nem szerelmes, ők csak nagyon jó barátok! A házas férfiak igazán megható dumával tudnak ilyenkor előállni:

Micsoda ajándék az élettől (Istentől - vallásos változatban) ez a plátói, tiszta barátság. Mert sajnos a felesége leragadt a három gyerek mellett, szellemileg elnehezült, nem tudja követni gondolataim szárnyalását. De Te, szellemi frissességeddel igazi felüdülést jelentesz a hétköznapokban szürkeségében.

Aztán addig-addig "barátkoztok" amíg egyszer szép napon felébredsz a vikkendházban, azt nézegethetsz, hogy hová is tűnt Platón meg a tiszta barátság. Vigyázz kedvesem! A szerelemnek semmiféle joga nincsen, de ereje annál inkább. Átgázol életeken, sorsokon. Meggyúrja lelkiismeretedet, kezdesz egészen másként gondolkodni, mint addig. "Hát, ha már nem szereti a feleségét, akkor ugye az már nem egy őszinte dolog. Hazugságban pedig nem lehet élni! Mindenkinek jobb lesz, ha őszintén követjük szívünk szavát." Ez az egész szöveg úgy baromság, ahogy van (elnézést kérek a durva kifejezésért, de muszáj világosan látni, hogy itt nem egyszerűen valami apró csacsiságról van szó). Többnyire nem is igaz, hogy már nem szereti a feleségét, csak éppen időnként idegbajt kap tőle, beléd meg őrülten szerelmes. Azt meg gondolhatja komolyan bárki is, hogy mindenkinek jobb lesz, ha a férfi otthagyja a családját? Tényleg jobb lesz mindenkinek? A feleségének is , meg a gyerekeknek is? Na ne... Egyáltalán nem kell hazugságban élni ahhoz, hogy valaki kitartson választott párja mellett akkor is, ha másba lett szerelmes. Őszintén szembe kell nézni az érzelemmel, és tudni, hogy komoly veszélyeket rejt magában. Őszintén beszélni kell a házastárssal, megkeresni és lehetőleg megszüntetni - vagy legalább csökkenteni - a feszültségek forrását.

Nem akarom mindezzel azt mondani, hogy nem lehet barátkozni, jóban lenni egy házas férfival vagy asszonynyal egy harmadik személynek. De észnél kell lenni! (Emlékszel a mottónkra: "Inkább ésszel, mint ész nélkül!".) Őszintén szembe kell nézni a tényekkel. Ha azt tapasztalod, hogy kezdenek hosszúra nyúlni a csendek köztetek, nagyon mélyen kezditek "érteni" egymást, ha meghallod a másik hangját, már enyhe remegés fut át rajtad, akkor biztos lehetsz benne, már nem sok időd van, hogy emelt fejjel, tiszta szívvel kilépj a kapcsolatból. Már nem sokáig leszel egyáltalán képes rá.

Életünk csak egy van, sajnos elég egyszer elrontani, utána már nem lehet az egészet meg nem történtté tenni.

Őszintén kívánom, legyél boldog olyan valaki mellett, aki valóban hozzád való!

Varga Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu