Ördögök ünnepe

Nagyfarsangnak idejét féktelen eszem-iszomkodásai és szilaj mulatozásai miatt az egyház az ördögök ünnepeként emlegette. Igaz, az utóbbi században bizonyos engedményeket tett, ám az ok nélkül való duhaj lármázást ma sem szeretik az idősek.

A farsangok - mert hogy van belőlük három is: Vízkereszttől Hamvazószerdáig a nagyfarsang, húsvéttól pünkösdig a zöld- vagy bárányfarsang, illetőleg Szent Mihálytól Katalinig kisfarsang. Főként a mostani, a nagyfarsang a lakodalmak és a bálozások ideje volt, amikor is megkoronázták a fiatalok a karácsony böjtös ideje alatt szövődött szerelmeket: eljegyzés után csaptak nagy lakodalmakat. Mert hogy ilyenkor értek rá.

A nagyfarsang tele van olyan névnapokkal, amelyekhez számos hagyomány: hiedelem és babonaság is kapcsolódik, de megtaláljuk az időjárási regulák sorát is. Január egyik jelentős hiedelemnapja Vince, mely ha megcsordul (mármint napján a ház erezete), akkor megtelik a pince - borral. Huszonötödikén "Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel", "Ha fényös Szent Pál, mindön termés szépen áll".

Február harmadikán megint odatartottuk állunkat a szentelt gyertyák fölé Balázs áldásra, hogy ne legyünk torokfájósok. Tizedikén a Szeged tanyai gazdák oltóágakat szedtek, hogy legyen mit oltani gyümölcsfáikra és szőleikre, ha a szükség megkívánta. Tizennegyedikén Bálint napja van, amikor a régi gazdaasszonyok már kotlót ültettek, mások meg épp ezen a napon nem ültettek. Napjainkban valentinoznak idősek is, nem csak a fiatalok, pedig szépen hangzana így is: "Szeretettel hívlak benneteket lányok, fiúk egy kis bálintozásra." Tizenkilencedikén megszólal a tavasz hírnöke a pacsirta. Ügyesebb gazdaasszonyok ilyenkorra már vetegetik a borsót, a petrezselyem magot, duggatják a fokhagymát, s ha nincs hó, már látható, tett-e kárt a fagy az őszi vetésekben.

Ebben az évben február 25-re esik a farsangvasárnapja, azaz, 25-26-27-e lesz a húshagyók három napja. Az előtte való hét csütörtöke a zsíros- vagy zabálócsütörtöktől, amikor megtömjük még jó falatokkal a (gyomrunkat. De eszünk a farsangokban is, sőt a Hamvazószerdára következő csütörtökön is, mely napnak régi neve farsangfarka. A böjtöt Hamvazószerdától szigorúan (ma is) tartók azonban nem engedtek az ördög csábításának már farsangfarkán sem. "Azért öltünk farsangfarkán húsfélét és zsírosat, mert a disznóvágásból sok romlandó veszött vóna ellenkező esetben kárba."

Húshagyó három napján nagy bálokat rendeztek a korcsmárosok és a fiatalság. Vasárnap és kedden a fiatalok mulattak, hétfőn pedig a házasok, akik batyuban vittek bort, pogácsát és zsírban sült fánkot. Eme utóbbit azért ették, hogy a nemsokára érkező böjti szelek ne vigyék le a házuk tetejét.

A keddi bált éjjel tizenegy órakor "széjjelharangozta a harangozó". A legények csoportokba verődtek és egy-egy fatuskóra annyi kötelet kötöztek, ahányan voltak. A tuskőt (mások faderekat) olyan lányok háza felé húzták dalolva, aki kimaradt a farsangból. Vagyis, nem kérte meg senki és öreglány maradt. Egy legény papnak öltözve kormozgatta azokat, akikkel haladtukban találkoztak az utcát. Mire azonban reggel megszólalt a misére szóló első harangszó, már feltisztálkodva mentek a templomba hamvazkodni.

"Amikor a szentölt hamu a homlokunkra került és mondta a pap, hogy "Porból lettél, porrá löszöl, már nem illött bolondozni, és attúlan kezdve a bűjtöt is szigorúan mögtartottuk."

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu