ÉLET ÉS LITURGIA

Elindulás húsvét felé

A mai vasárnap az emberi nyomorúság szörnyű állapotára hívja fel figyelmünket az egyház. Lelki szemeink előtt megjelennek azok a szerencsétlenek, akiknek nincs meg a betevő falatjuk, az emberi élet fenntartásához való minimális eledellel sem rendelkeznek.

A világ éhezőiért könyörgünk. Nemcsak sajnálkozás ez, hanem felszólítás a tevékeny szeretetre, amely alól senki sem kap felmentést, mindenkinek a saját lehetősége szerint cselekednie kell. A vidámság, a jókedv, a farsangi mulatságok vége felé a szerencsétlen emberi sorsok - mintegy árnyékként - előttünk állnak. Érezteti velünk gondoskodó édesanyánk, az egyház, hogy ezzel a felhívással már készüljünk egy hoszszú útra, amely üdvösségünk történetének legnagyobb eseményének megünnepléséhez visz minket.

Az egyház induláskor öszszegyűjt minket, megmutatja a célt, és elénk állítja a lehetséges utakat. Ez az elindulás történik néhány nap múlva, hamvazószerdán. Többféle út lehetséges. Most a megkereszteltek lehetséges útjára tekintsünk. Aki csak egyszer is részt vehetett Rómában a nagyböjti idő megnyitásán, egy életre szóló útmutatás marad. Ez fejeződik ki azon a bűnbánati körmeneten, amelyet maga a Szentatya vezet. Az Aventinus dombján a bencések Szent Anzelm-bazilikájától vonul a körmenet a kb. 500 méter távolságra lévő Szent Szabina-bazilikáig. Útközben a Mindenszentek litániáját imádkozzák, majd megérkezve a bazilikához, elkezdődik az első nagyböjti szentmise. A Szentatya az igeliturgia közben megáldja a hamut, és elsőként ő fogadja a bűnbánat kifejezéseként a fejére szórt megszentelt hamut. Aztán minden jelenlévő részesül a hamvazásban éppúgy, mint a világ valamennyi templomában, kápolnájában. Mindenki felett elhangzik akár az egyik szövegváltozat, amely a bűnbánatra szólít, vagy a másik, amely emberi sorsunkra, az elmúlásra emlékeztet.

De milyen is a bűnbánat útja? A nagyböjtben minden napnak külön miseszövege van. Így a feltett kérdésre könnyen tudunk választ adni. Először be kell ismernünk bűnös voltunkat. "Gyöngék és erőtlenek" vagyunk, ezért nagy szükségünk van Isten irgalmára. Mentségünkre azonban csak az szolgálhat, hogy "utánad való szent vágyakozás tölt el minket", és ezért vállalkozunk a "testi önmegtagadás" sokféle módjára. Ez lehet számunkra a "biztos erőforrás" a bűneinkkel vívott harcainkban.

A továbblépéshez a megtérés és megtisztulás útjára kell lépnünk. De erre ismét a magunk erejéből képtelenek vagyunk. Az adományainkat abban a reményben helyezzük az oltárra, hogy "megtisztulunk", kedvesek leszünk az Úr előtt, "visszanyerjük" az üdvösséget és orvosságot kapunk az örök életre.

Az áldozás utáni könyörgésekben a kettős cél megvalósulását kérjük mindannyiunk számára: az Istennek tetsző böjt által elnyerjük "bűneink bocsánatát", hogy méltók legyünk "a gyógyító kegyelemre". A távolabbi és végső cél, hogy a "mennyei javak" szeretete által elnyerjük az örök életet. A napi könyörgések gondolatait teljessé teszik a szentmise olvasmányai.

Ez csak néhány, nagyon alapvető gondolat és megfogalmazás volt. Nagyböjtünk akkor fog hozzásegíteni az igazi lelki megújuláshoz, ha lesz időnk, hogy az Egyház közös útja mellett járjuk a mi egyéni utunkat is. A liturgia megadja a fő irányelveket, de - a kapott kegyelmeken túl - igazán gyümölcsöző a mi áldozatosságunk és buzgóságunk által lesz a nagyböjti idő.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu