Uj Ember

2001. február 25.
LVII. évf. 8. (2744.)

Emlékezz ember,
hogy porból vagy,
és porrá leszel!

Főoldal
Lelkiség
Az üdvösség (mindennapi) útján
Gézák - avagy a névtalány kegyelme
ÉLET ÉS LITURGIA - Elindulás húsvét felé
Negyvenkilencedik zsoltár
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Hiánycikk az emberi
tartás ?!
Lelki ismeret
Vissza a természethez?
Ki mit (nem) tud?
Műlesiklás
Lapszél
Élő egyház
Német-magyar teológiai nap
Testi-lelki kalandok
Papok Somogy szolgálatáért
Kiosztották a jubileumi pályázat díjait
Élő egyház
Történelmi egyházak Szerbiában
Az egyház a nemzeti kisebbségekért
Mindszenty József Rómában
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Ördögök ünnepe
Vasárnapi ebéd
Fórum
Egyházfegyelem, liturgia,
új boldogok és szentek
Szelíd fény, vezess
Newmann bíboros időszerűsége
Világiak az egyházban 3.
Fórum
Húsz éve jelent meg
Enciklika az isteni irgalomról
Az ügyfél mögött az embert nézik
A Testamentum továbbra is korrekt segítséget nyújt
Szombathelyi Egyházmegye
A szentév bezárása
a szombathelyi székesegyházban
Isten jelenlétének tanúi
Megszentelt Élet Világnapja Zalaegerszegen
A jáki templom kórusa
A tornaterem az egyházközséget is szolgálja
Katolikus általános iskola Jánosházán
Déli harangszó
Ifjúság
Gondola
Gondolatok hamvazószerdán
Oratórium született
A hazai "keresztény könnyűzene" helyzetéről is beszélgettünk a szerzővel
Olvassunk régi szövegeket?
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Üzen az Úr
"Cappuccino este 8-kor"
Eperjes Károly a Budaörsi Játékszinben
Zenei áhítat a Mátyás-templomban
A vigasz
Hit a szóban
Mozaik

Hetvenéves a Vatikáni Rádió
Gyógyerejű mályvarózsa
"László, szent király"
Hiányom nagyon fáj
Szent Erzsébet kilencvenéves temploma
Pápai érdekességek IX.
Új lehetőség a szem fénytörési hibáinak megszüntetésére

 

Műlesiklás

Nehéz verseny volt. A pálya erősen jegesedett, az előtte futók lesodorták már a frissen odaágyúzott havat. Vigyázni kellett a gyors mozdulatokkal, némelyik kapu után a lejtő felőli lába szinte megállíthatatlan oldalcsúszásba kezdett, s csak nagy nehezen tudott talpon, sítalpon maradni. De érezte, jó formában van, lába együtt élt a léccel, teste a lejtő és a kapuk ritmusával. Kockáztatott - és sikerült! Ketten is "kiszálltak" előtte, mások, a pórul jártak példáján okulva lassítottak. Ő azonban megtartotta tempóját és egyensúlyát is, nem hagyott ki kaput, mint egyik vetélytársa, s most, már sapka és szemüveg nélkül, az eddigi legjobb időeredménnyel, mosolyogva áll a lejtő aljában. Megtette a győzelemért, amit tehetett. Egy kamera néha közelről mutatja az arcát, miközben riválisai küzdenek a lécükkel, egyensúlyukkal, az egyre rosszabbodó pályával. Még övé a pálma, de már semmit sem tehet azért, hogy az övé is maradjon. Vajon mit gondol, mit érez a következő lesikló küzdelmét nézve, látva, hogy nem lassul a nehéz helyeken sem, biztosan megtartja lécét a pályán. Arca, mosolya nem árul el semmit.

Végül ketten is megelőzik. A kép mostantól csak a győztesé, az ujjongó szurkolóké. Egy pillanatra még megjelenik a korábbi esélyes arca, s látható, amint kesztyűjéből kibújva tapssal köszönti az első helyezettet.

"Tudjuk,nem szívből jön ez a taps" - jegyzi meg gyorsan a magyar tévériporter, s a döbbent nézőről foszlott rongyként hullik le az emelkedettség ünneplője. Honnan tudja ezt, s honnan a bátorsága, hogy többes szám első személyben szóljon? Tudjuk... Ő, a riporter, s mi, a magyarok, tudjuk, hogy nem lehet szívből örülni a másik sikerének?

Vannak tudósok, akik a lovagiasságot, az ellenfél megbecsülését és elismerését, manapság nem erénynek, hanem a normális indulatok elfojtásának tartják. Ez sem lelkesít, de még szomorúbb, amit Kopp Mária és Skrabsky Árpád a Távlatok 2000/4. számában, a magyar lelkiállapotról írott kiváló tanulmányában olvasok: "A depressziós, reménytelen lelkiállapot legroszszabb kapcsolatban azzal áll, hogy ha egy jó barátom sikeréről hallok, úgy érzem, kudarcot vallottam." Ez volna a "magyar virtus": tudom, hogy nem örülhetek szívből az ellenfél jó eredményének, a barátom sikere meg egyenesen vereség az én számomra? Mégiscsak sejthet valamit az a riporter, mert sajnos nemcsak a sportban, a hazai közéletben is ismert az a típus, aki köveket dobál, felgyújtja a berendezést, összetöri a metrószerelvényt, ha az ellenfél nyerésre áll. Bár nemcsak az erkölcs, nemcsak a törvény, a józan ész is azt mondja: többre megyek, ha értékelem akár az ellenfelem, akár a barátom teljesítményét, hiszen ez ad esélyt - többek között - arra is, hogy túlszárnyaljam. Hogy legközelebb én legyek a nyertes.

Régi jellemzője a magyar lelkiállapotnak a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" effektus. Reménykedjünk mégis, hogy az a tévériporter nem egészen jól tudta, s tévedett abban is, hogy többes szám első személyben szólt. Reméljük, hogy mi, magyarok, úgy tudjuk: helyes és érdemes küzdeni, legyőzni a fáradó izmot, a jeges pályát, a meredek lejtőt, helyes és nemes diadalt aratni az ellenfélen. S ugyancsak helyes és érdemes értékelni és szívből örülni a másik, a barát és az ellenfél sikerének egyaránt. Nyertes az - az időeredménytől függetlenül -, aki képes így tenni. Remélem, tudom, tudjuk...

Szikora József

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu