A szentév bezárása a szombathelyi székesegyházban

A szentévet II. János Pál pápa 2001. Január 6-án, Vízkereszt ünnepén zárta be. A római liturgikus eligazítás szerint a helyi egyházakban előző este kellett elvégezni ezt a szertartást. Január 5-e az idei évben pénteki napra esett.

Sokan "tamáskodtak": Pénteken este nem számíthatunk papjaink és híveink nagyobb létszámú megjelenésére.

Hála Istennek, nem lett igazuk. Főpásztorunk kérésére visszhangra talált nemcsak a szombathelyi, hanem a vidéki papok és hívek körében is. Egyházmegyénk távolabbi tájairól is egymás után jöttek az autók és az autóbuszok, hozták a lelkipásztorokat és a híveket, így minden várakozásunkat felülmúlva pénteken este 45 pap és közel 2000 hívő gyűlt össze a szombathelyi székesegyházban a szentévet záró koncelebrációs szentmisére.

A megyéspüspök úr meghívását elfogadták nemcsak az egyházmegye szerzetesrendjeinek tagjai, az egyházmegyei intézmények munkatársai, az egyházi iskolák pedagógusai, kollégiumaink közép- és főiskolás növendékei, hanem a város, a megye, a katonaság, a rendőrség vezetői, sőt a megye országgyűlési képviselői is.

A távolabbról jövő és bejelentett csoportoknak külön ülőhelyet biztosítottunk. Ugyancsak fenntartott hely várta a nyolc szombathelyi egyházközség képviselőtestületi tagjait. A székesegyházban 1250 széket készítettünk elő a hívek számára. Ezen az estén azonban - érdekes módon - azok se méltatlankodtak, akiknek nem jutott ülőhely. Azt tapasztaltuk, hogy a szentévet befejező szertartás sajátos mozzanatai szép élményt nyújtottak a jelenlévők számára. Mindenki kézhez kapta a szentmisén elhangzó imák és énekek szövegét. Így a szentmise kezdetén az ún. "asperges" alatt a hívek a kórussal együtt énekelték az 50. zsoltárt. Közben elgondolkodtak azon, hogy a szenteltvíz a keresztvízre, illetve a keresztségünkre emlékeztet minket, amely által titokzatos, de valóságos módon eltemetkeztünk Krisztus halálába, és vele új életre támadtunk. A mi legfontosabb keresztény feladatunk, hogy azt az istengyermeki életet, amelyet a Szentévben a mennyei Atya megerősített bennünk, egész életünkben hűségesen őrizzük.

Az evangélium után a jelenlévők érdeklődéssel hallgatták a húsvétnak és az egyházi év ünnepeinek a meghirdetését. Az áldozás után közösen elimádkoztuk a szentévi búcsú elnyeréséhez szükséges imákat a Szentatya szándékára. Majd párbeszédes formában a szentévi himnusz következett, amely csokorba gyűjti mindazon lelki, kegyelmi ajándékokat, amelyeket Jézus, a mi egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk szerzett számunkra. Az egyes előimádkozott invokációk után az egész közösség lelkes örömmel válaszolta: "Dicsőség neked, Jézus Krisztus! Tebenned bízunk, egyetlen reményünk!"

A szentmise befejező részében pedig a püspök szavai nyomán mindannyian lélekben még egyszer átéltük a szentév kegyelemteljes eseményeit. A különböző hívő csoportok lelki napjait, a katolikus nagygyűlést, amelyen egyházmegyénk fiataljai és felnőtt hívei is szép számmal vettek részt, a vasvári és celldömölki jubileumi búcsújárásokat, a zalaegerszegi Mindszenty ünnepségeket, a szombathelyi Szent Márton hét megható élményeit: a fiatalok lampionos felvonulását, a Szentháromság szobornak a Fő térre történő visszahelyezését, stb.

Mindezek után egy szívvel-lélekkel elénekeltük a Szűzanya hálaénekét a Magnificat-ot.

Ezzel a szentévet lezáró ünnepségünk befejeződött és mindannyian jó érzéssel távoztunk a székesegyházból. Arra gondoltunk: a mai csodálatos együttlét öröme és élménye azt bizonyítja, hogy a szentév nem volt hiábavaló. Nagymértékben hozzájárult a mi keresztény öntudatunk és lelkiségünk elmélyítéséhez.

Konkoly István püspök

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu