Uj Ember

2001. február 25.
LVII. évf. 8. (2744.)

Emlékezz ember,
hogy porból vagy,
és porrá leszel!

Főoldal
Lelkiség
Az üdvösség (mindennapi) útján
Gézák - avagy a névtalány kegyelme
ÉLET ÉS LITURGIA - Elindulás húsvét felé
Negyvenkilencedik zsoltár
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Hiánycikk az emberi
tartás ?!
Lelki ismeret
Vissza a természethez?
Ki mit (nem) tud?
Műlesiklás
Lapszél
Élő egyház
Német-magyar teológiai nap
Testi-lelki kalandok
Papok Somogy szolgálatáért
Kiosztották a jubileumi pályázat díjait
Élő egyház
Történelmi egyházak Szerbiában
Az egyház a nemzeti kisebbségekért
Mindszenty József Rómában
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Ördögök ünnepe
Vasárnapi ebéd
Fórum
Egyházfegyelem, liturgia,
új boldogok és szentek
Szelíd fény, vezess
Newmann bíboros időszerűsége
Világiak az egyházban 3.
Fórum
Húsz éve jelent meg
Enciklika az isteni irgalomról
Az ügyfél mögött az embert nézik
A Testamentum továbbra is korrekt segítséget nyújt
Szombathelyi Egyházmegye
A szentév bezárása
a szombathelyi székesegyházban
Isten jelenlétének tanúi
Megszentelt Élet Világnapja Zalaegerszegen
A jáki templom kórusa
A tornaterem az egyházközséget is szolgálja
Katolikus általános iskola Jánosházán
Déli harangszó
Ifjúság
Gondola
Gondolatok hamvazószerdán
Oratórium született
A hazai "keresztény könnyűzene" helyzetéről is beszélgettünk a szerzővel
Olvassunk régi szövegeket?
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Üzen az Úr
"Cappuccino este 8-kor"
Eperjes Károly a Budaörsi Játékszinben
Zenei áhítat a Mátyás-templomban
A vigasz
Hit a szóban
Mozaik

Hetvenéves a Vatikáni Rádió
Gyógyerejű mályvarózsa
"László, szent király"
Hiányom nagyon fáj
Szent Erzsébet kilencvenéves temploma
Pápai érdekességek IX.
Új lehetőség a szem fénytörési hibáinak megszüntetésére

 

A szentév bezárása a szombathelyi székesegyházban

A szentévet II. János Pál pápa 2001. Január 6-án, Vízkereszt ünnepén zárta be. A római liturgikus eligazítás szerint a helyi egyházakban előző este kellett elvégezni ezt a szertartást. Január 5-e az idei évben pénteki napra esett.

Sokan "tamáskodtak": Pénteken este nem számíthatunk papjaink és híveink nagyobb létszámú megjelenésére.

Hála Istennek, nem lett igazuk. Főpásztorunk kérésére visszhangra talált nemcsak a szombathelyi, hanem a vidéki papok és hívek körében is. Egyházmegyénk távolabbi tájairól is egymás után jöttek az autók és az autóbuszok, hozták a lelkipásztorokat és a híveket, így minden várakozásunkat felülmúlva pénteken este 45 pap és közel 2000 hívő gyűlt össze a szombathelyi székesegyházban a szentévet záró koncelebrációs szentmisére.

A megyéspüspök úr meghívását elfogadták nemcsak az egyházmegye szerzetesrendjeinek tagjai, az egyházmegyei intézmények munkatársai, az egyházi iskolák pedagógusai, kollégiumaink közép- és főiskolás növendékei, hanem a város, a megye, a katonaság, a rendőrség vezetői, sőt a megye országgyűlési képviselői is.

A távolabbról jövő és bejelentett csoportoknak külön ülőhelyet biztosítottunk. Ugyancsak fenntartott hely várta a nyolc szombathelyi egyházközség képviselőtestületi tagjait. A székesegyházban 1250 széket készítettünk elő a hívek számára. Ezen az estén azonban - érdekes módon - azok se méltatlankodtak, akiknek nem jutott ülőhely. Azt tapasztaltuk, hogy a szentévet befejező szertartás sajátos mozzanatai szép élményt nyújtottak a jelenlévők számára. Mindenki kézhez kapta a szentmisén elhangzó imák és énekek szövegét. Így a szentmise kezdetén az ún. "asperges" alatt a hívek a kórussal együtt énekelték az 50. zsoltárt. Közben elgondolkodtak azon, hogy a szenteltvíz a keresztvízre, illetve a keresztségünkre emlékeztet minket, amely által titokzatos, de valóságos módon eltemetkeztünk Krisztus halálába, és vele új életre támadtunk. A mi legfontosabb keresztény feladatunk, hogy azt az istengyermeki életet, amelyet a Szentévben a mennyei Atya megerősített bennünk, egész életünkben hűségesen őrizzük.

Az evangélium után a jelenlévők érdeklődéssel hallgatták a húsvétnak és az egyházi év ünnepeinek a meghirdetését. Az áldozás után közösen elimádkoztuk a szentévi búcsú elnyeréséhez szükséges imákat a Szentatya szándékára. Majd párbeszédes formában a szentévi himnusz következett, amely csokorba gyűjti mindazon lelki, kegyelmi ajándékokat, amelyeket Jézus, a mi egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk szerzett számunkra. Az egyes előimádkozott invokációk után az egész közösség lelkes örömmel válaszolta: "Dicsőség neked, Jézus Krisztus! Tebenned bízunk, egyetlen reményünk!"

A szentmise befejező részében pedig a püspök szavai nyomán mindannyian lélekben még egyszer átéltük a szentév kegyelemteljes eseményeit. A különböző hívő csoportok lelki napjait, a katolikus nagygyűlést, amelyen egyházmegyénk fiataljai és felnőtt hívei is szép számmal vettek részt, a vasvári és celldömölki jubileumi búcsújárásokat, a zalaegerszegi Mindszenty ünnepségeket, a szombathelyi Szent Márton hét megható élményeit: a fiatalok lampionos felvonulását, a Szentháromság szobornak a Fő térre történő visszahelyezését, stb.

Mindezek után egy szívvel-lélekkel elénekeltük a Szűzanya hálaénekét a Magnificat-ot.

Ezzel a szentévet lezáró ünnepségünk befejeződött és mindannyian jó érzéssel távoztunk a székesegyházból. Arra gondoltunk: a mai csodálatos együttlét öröme és élménye azt bizonyítja, hogy a szentév nem volt hiábavaló. Nagymértékben hozzájárult a mi keresztény öntudatunk és lelkiségünk elmélyítéséhez.

Konkoly István püspök

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu