Vasárnapi ebéd

Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a család tagjai vasárnaponként déltájban külön programokat csináljanak. A háború előtt nagyanyám, később anyám vezetésével készült a pontosan fél kettőkor kezdődő szertartás, aminek megvolt a konyhai és ebédlőbeli szokásrendje. Nagyanyám reggeli misére ment, de már előtte feltette a húslevest, máskülönben nem gyöngyözhette volna magát aranysárga, illatos csodává.

A levesről majd máskor számolok be, most az egyik főételről írok, amit mindenki nagyon szeretett, különösen azért, mert a hierarchikus szedési sorrend nem ébresztett indulatokat.

Mert amikor például rántott csirke követte a levest, akkor mi gyerekek hihetetlenül utáltuk a nagybácsikat, hiszen a combról bizonyára lemaradunk. Viszont a tűzdelt fehér pecsenyeegyenlő szeletekben került az asztalra, mindegy volt kire mikor kerül sor. Ennek az ételnek a leírása dédanyám szakácskönyvében olvasható, de kitűnően készítette nagyanyám, anyám és állítólag jó magam is, és ezentúl büszkélkedhet vele a kedves olvasó is, ha utánam csinálja.

A jókora, vastag, lehetőleg sötét színű, kerek átmérőjű fehér pecsenyét ( a marha combjának legkeményebb, hengeres darabja) már napokkal az elkészítés előtt megvesszük, lehártyázzuk, nem kell ügyelnünk a túlzott vékonyságra, hiszen a lemetszett részeknek helye lesz a húslevesben. Jó keményre fagyott szalonna szeletekből pálcika alakú darabokat vágunk, porrá őrölt rozmaringba és tárkonyba hempergetjük és ezekkel a húst jó sűrűn megtűzdeljük. Sóval, borssal mustárral megkenjük. Így érleljük a hűtőszekrényben vagy fagyos téli napokon az erkélyen. Az elkészítés napján jól fedhető lábasban zsiradékot forralunk és ebbe a húst beleforgatjuk. Amikor körös körül már fehérre sercent a hús-hasáb, teszünk mellé egy kis fej hagymát, néhány gerezd fokhagymát, egy babérlevelet, alá öntünk két deci meleg vizet vagy csontlevet és néha-néha átfordítva, három órán keresztül lassú tűzön puhára pároljuk. Manapság kuktában másfél óra alatt elkészül. A fehér pecsenyét kivesszük levéből, hűlni hagyjuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A szeleteket egy hosszúkás jénai tálba vagy tepsibe tesszük, rászűrjük a pároló levet és fél órára az előmelegített sütőbe tesszük., hogy egy kissé megpiruljon. Burgonya krokettet vagy pürét, esetleg rizst adunk hozzá, előtte, utána esetleg hozzá jó adag salátát kínálunk.

A fenséges főételt azután követte mindig valami sütemény, diós csiga vagy Gerbeaud-szelet, netán szilvás lepény, és persze a sípoló, lombikfőzőben készült fekete kávé.

A vasárnapi ebéd közben jócskán beszélgettünk, főleg persze az idősebb, ennél fogva okosabb generáció, de utána minálunk nem volt divat a késő délutánba nyúló kötelező, ásítozó beszélgetés. Nagyapán sziesztára vágyott, a dédnagybácsik pedig sürgősen távoztak. Nagyapám unta az ebéd előtti traccsot, de örült annak, hogy utána megszabadult a társaságtól.

Ezek azért mégiscsak jó keresztény emberek - ismételgette vasárnaponként, amikor a déd nagybácsik után becsukódott az ajtó.

Jósfay György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu