Mersich Iván

Hiánycikk az emberi tartás ?!

Meg kéne újulnunk! Sokan, sokszor mondták. Komoly szavakat és ritkás tetteket kaptunk. Sokunknak - valószínűleg a többségnek - a hamis mégse gyanús, az értékrendünk állandó válságban van. A kiútra várunk, de nem lépünk rá az igaz útra, mert az nehéz, mert nem tudjuk (sokan nem merik tudni), hogy az hova vezet. Kevés a követhető példa.

Hiánycikk! Milyen érdekes hangzású szó ez a harmincon túliaknak. Egy egész korszakot és a kapcsolódó életformát felidéző. (Mindig legyen pénz a zsebedben, hogy ha találkozol a régóta keresett cikkel, azt rögtön a pult alól - kisebb-nagyobb baksis "lepengetésével" - megszerezhesd. Így hangzott az élelmes útmutatás a zöldfülű építkezőnek a hetvenes évek közepén.)

Emberi tartás! Szokatlan a dallama, mintha divatjamúlt idegen szópárosítás lenne. Külön-külön még csak elmegy, de így együtt? Ebben az újsütetű kapitalizmusunkban amikor majdnem minden és mindenki eladó (csak a mérték kérdéses)... Amikor a természetes különbségek érzésekben és felfogásban tudatosan felnagyíttatnak, az ellentéteket ügyes kezek és agyak mélyítik és egymásnak feszítik? Nem látszik sikknek észrevenni, vagy megélni ezt az élményt.

Néha nyugtalan éjszakai óráimban egy furcsa, félelmes dobogást vélek hallani, melyet a "damaszkuszi úton" tülekedők talpai okoznak. Van, aki az elmúlt másfél évtizedben nem egyszer tette meg az utat és mintha látni vélném újra a startkockában az ellövésre várva. Ennyire relatív lett minden, vagy csak egyszerűen életkorom tesz túl érzékennyé e belső hallásra?

Gyermekként az ötvenes évek közepén büszkén éltem meg, hogy a szemközti-szomszéd professzor "bácsi" nem a sekrestyében és késő este vett részt a szentmisén, sőt a nagyon kurtára szabott feltámadási körmeneten az elsők között menetelt. Izgalmas élmény volt a szuterénben lakó (utcánk béli) vasmunkás viselkedése. Szeretett rádiózni, különösen kedvelte a "Szabad Európát", és ha nekik csak ez az otthon jutott, ahol folyton szellőztetnie kellett, akkor kedvenc időtöltéséhez miért csukta volna be az ablakot?

Így utólag ez nem tűnik nagy "ügynek". Tartásuk nekem azonban példát mutatott. Még ma is megborzongok, ha felidézem őket.

Persze akkor is ez volt a kivétel, hiszen az is bennem él, ahogy apám egyik kirúgatása előtti "kedves beosztottja" átment a széles utca másik oldalára, hogy ne kompromittálja magát a köszönés viszonzásával. "Hiszen neki is családja van", mondta egy este a vélhetően nem ellenőrzött találkozáskor.

Aztán a hatvanas évek végétől valahogy elfogytak a példaképek, és nem termelődtek újra. (Talán elhaltak a más gyökerekkel rendelkezők, vagy az "új gazdasági mechanizmus" tette?) És ez a folyamat nem látszik megszakadni! Pedig az erkölcsi törvények és normák a mindennapi életbe való lefordítása és megélése nélkül szegényebbek vagyunk, a következő generációk pedig hatványozottan azok lesznek. Elveszítjük a vezérfonalat, könnyen tévútra térünk. Kevés a jó példa, különösen ritka (talán nincs is?) az átlagember számára is látható és követhető értékes élet/életforma. (Itt most felhánytorgathatnám a média amúgy is joggal bírált szerepét, de minek.)

Igen, meg kell újulnunk lélekben és tettekben.

Nem valami eget és földet rengető új ideológiákra van szükségünk. (Egyelőre talán elég volt a "megváltó" hamis eszmékből és a velük együtt járó kínokból.) Egyszerű és nagyszerű kicsi dolgokat kell kitartóan cselekednünk. A hitből és meggyőződésből fakadó életekre, az emberi tartásból fakadó szép példákra lenne talán igényünk!?

Mit lehet tenni azért, hogy azok az emberek, akikre jó szívvel mondhatjuk: van tartásuk, sokan, de legalábbis többen legyenek, és hogy példájuk eljusson a halló fülekkel és látó szemekkel rendelkezőkhöz? Én nem tudom, illetve amit gondolok, olyan elkoptatottnak tűnik, hogy nem látom értelmét ismételgetni. De talán Ön, kedves olvasó tudja. Van új ötlete, módszere. Akkor tegye - az Úr áldásával.

(A szerző a földrajztudomány kandidátusa, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu