|
Sürgős feladat Miközben növekszik azoknak a lelki betegeknek a száma, akik kórosan diétáznak elegánsnak vélt alakjuk érdekében, még mindig százmilliókra tehető a világ éhezőinek száma. Miközben nyilvánvaló, hogy a világ élelmezése terén elért eredmények tették lehetővé a népesség természetes növekedését, még mindig nem az élelmiszertermelés és -elosztás további korszerűsítésétől várják sokan a felelősök közül a további eredményeket, holott már bizonyítottak a lehetőségek. Ehelyett a születések számának mesterséges korlátozását prédikálják, sőt ilyen intézkedésekhez kötnek támogatásokat is. A látszólag egyszerűbb, de brutálisan embertelen megoldást választják. II. János Pál pápa írta erről az "Evangelium vitae" (Az élet evangéliuma) kezdetű enciklikájában: "A hatalmasokra lidércnyomásként nehezedik a népesség növekedése, és attól félnek, hogy a szegényebb és szaporább népek fenyegetik az ő országuk jólétét és nyugalmát. Ebből fakadóan ahelyett, hogy ezekkel a súlyos problémákkal szembenéznének és megoldanák őket, a személyek és családok méltósága és minden ember élethez való sérthetetlen jogának tiszteletben tartásával, eszközökben nem válogatva inkább drasztikus születésszabályozást erőltetnek rájuk." Itthon, a magunk éhezőinek problémáját sem szabad demográfiai problémává egyszerűsíteni. Súlyos szociális feladat az, amelynek megoldása nem lesz csupán a gazdasági növekedés gyümölcse. Vannak tudományos és társadalmi megoldási lehetőségek. A nemzetek közösségében (a majdani EU-választáson való részvételünkkel) és a hazai közéletben azokat kell támogatnunk, akik e téren is az élet oldalán állnak. Ezzel azonban nem tettünk meg minket. A világ éhezőinek napján különösen nyugtalanító az evangéliumi kérdés: Amikor éhes voltam, adtál-e ennem? Mert bármily korszerű intézményes megoldás ellenére is szükség van a személyes segítségre. Nem szélhámosok balekjeként, de az igazán rászorulók embertestvéreként adott kenyérre. Rosdy Pál
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|