A keresztények a világ békéjének alakításához az Istennel és embertársakkal való kiengesztelődéssel járulhatnak hozzá - állapítja meg a pápai üzenet. A keresztények nem maradhatnak közömbösek a mai világhelyzetben. A bocsánatkérés és a megbocsátás újfajta kapcsolat lehetőségét teremti meg az emberek között, megszakítva a gyűlölet és bosszú spirálját és a Gonosz láncait. A megbocsátást Jézus parancsa kötelezővé teszi számunkra. Csak a szeretet képes lefegyverezni az ellenfeleket és a harcmezőt a segítő együttműködés helyévé változtatni. Ez a "fegyver" az, amely nemcsak elhallgattatja a gépfegyvereket, de megbékíti a családi konfliktusok és hétköznapi viszályok szembenálló feleit.

A keresztény embernek békeszerzőnek kell lennie, még ha igazságtalan sértés áldozatának érzi is magát. Az egyház az egész emberiség lelki örökségétől áthatva megbocsátást és az ellenség szeretetét hirdeti, az embertársakhoz vezető nehéz, de reményteljes új utat.

Természetesen a békéhez nemcsak megbocsátás, de bocsánatkérés is kell. Ezért is kért ünnepélyesen bocsánatot a Szentatya tavaly nagyböjt első vasárnapján az egyház gyermekeinek a történelem folyamán az emberi méltóságot sértő tetteiért.

Tudjuk, hogy a keresztények bűnei bizonyos mértékig beárnyékolják az egyház tiszta arcát, de Isten megbocsátó szeretetében bízva, bűnbánattal mindig újra visszatérhetünk a helyes ösvényre.

A Szentatya nagyböjti adakozásra is biztat: A nagyböjt napjaiban mélyebb jelentősége van az adományoknak, mert nem csak arról van szó, hogy lelkiismeretünk megnyugtatására valamit adunk a feleslegünkből, hanem mintegy magunkat ajánljuk fel a világ nyomorúságának enyhítésére. Sőt, még gazdagabb jelentése az, hogy megszabadít minket a közömbösségtől, mely eltávolít az Istennel és embertestvéreinkkel való közösségtől. (Zenit)