Walter Kasper még 1999-ben, a Josef Homeyer hildesheimi püspök 70. születésnapjára megjelent tanulmánykötetben abból indult ki, hogy a megszentelés, a tanítás és a kormányzás feladatát a püspökszentelésben a püspök közvetlenül Krisztustól kapja. Tehát a püspökök Krisztus helynökei - és nem a pápáé. Természetesen a katolikus egyházban (az I. vatikáni zsinat óta különösen pontosan megfogalmazott) meggyőződés, hogy a püspököknek hármas feladatukat a pápával, Róma püspökével egységben kell gyakorolniuk.

Ezzel függ össze az egyetemes egyház és a helyi egyházak viszonya. Walter Kasper felidézi, hogy az első pünkösd nyomán alakult első jeruzsálemi egyház egyszerre volt egyetemes és helyi egyház. Az egyházról szóló II. vatikáni zsinati dokumentum szerint a részegyházakbanáll fönn és a részegyházakból áll az egyetlen egy katolikus egyház. Vagyis a helyi egyházakban jelen van Jézus Krisztus egyháza. (Kasper e ponton bírálta a Hittani Kongregáció egy 1992-ben kiadott dokumentumát az egyházról, mint communio-ról, mely szerinte felülbírálta a II. vatikáni zsinat egyházról szóló, idézett dokumentumát.) Kasper problematikusnak nevezte azt a felfogást, mely az "egyetemes egyház" fogalmát egyszerűen azonosítja a pápával és a római kúriával. Ezt a zsinati tanítás egyensúlya felborításának tekintette és a "római centralizmus" teológiai igazolása kísérletének.

Ratzinger bíboros válaszcikkében tagadta, hogy ő az egyetemes egyházat a római egyházzal akarta volna azonosítani. Ugyancsak az első pünkösdre hivatkozott. A nyelvek csodájában" az egyházatyák az egyetemes egyház előképét látták. Nem a helyi egyházakból fejlődött ki az egyetemes egyház, hanem az léte első pillanatától katolikus, vagyis magában hordja az egyetemességet. Az egyház szerinte túlzottan történeti és szociológiai szemléletével szemben szentségi, misztérium-jellegét (lényegét tekintve az emberi értelmet meghaladó jellegét) hangsúlyozta.

Walter Kasper a jezsuiták "Stimmen der Zeit" folyóiratának decemberi számában válaszolt. Nem állt szándékában az egyház misztériumát tagadni. Vallja, hogy Isten az egyetemes egyházban az üdvösség jelét és eszközét (szentségét) adta a világnak. De ezt a jelleget a helyi egyháztól sem lehet eltagadni. Még az egyetemes egyház elsődlegessége sem következik belőle. Az egyetemes és helyi egyház viszonyát nem lehet pusztán elvontan és deduktívan (tételből levezetve) tisztázni. Az egyház történeti valóság. Hogy mi az egyház, azt a Szentlélektől vezetett történelemből lehet kiolvasni. Ezért (vitatott) kérdésünkre minden választ "az egyház konkrét története igazol". A Szentírásban olvasott szimbolikus képek (menynyei Jeruzsálem, az élő Isten városa) csak azt fejezik ki, hogy az egyház nem csupán az emberi történelem eredménye, hanem Isten üdvözítő akaratán alapszik. Kasper a nagy jezsuita zsinati teológust idézte: A helyi egyházakon kívül, önmagában létező egyetemes egyház csak elvont fogalom. Walter Kasper szerint Ratzinger a platoni filozófián alapuló (az általános ideából levezetett) egyházértelmezése nem kedvez az egyház és a keresztény egység ügyének. Ő az arisztotelészi gondolkodás és a történeti látásmód segítségével az egyház kiegyensúlyozott megújulása felé próbál utat keresni anélkül, hogy tagadná misztériumát, az emberiség üdvösségének jelét és eszközét.

Már az egyház bíborosai is "veszekednek"? Nagy baj volna, ha nem vitáznának ők is, más teológusok is. Az azt jelentené, hogy megtiltották az egyházban a hittudomány fejlődését. S ha a röviden és tömören ismertetett Kasper -Ratzinger eszmecserét talán kevésbé érthette meg a teológiában kevéssé pallérozott olvasó, azt mindenképp örömmel nyugtázhatja, hogy a hittudományban is tisztázó párbeszéd folyik.

y. p.