Uj Ember

2001. január 7.
LVII. évf. 1. (2737.)

A magyarországi székesegyházakban január 5-én este zárják be a jubileumiSzentévet

Főoldal
Lelkiség
Népek jönnek világosságodhoz
A Szent Bölcsesség templomot épített
Jegyzetek a liturgiáról - Zsoltárimádság az egyházért
A második születés
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
„Emeljük föl szívünket…”
A babák
Jelenpor
(ezerötszáz gyors) - Határidőnapló
Élő egyház
A harmadik évezred elején
A katolikus egyház jelenléte a világban
Élő egyház
A demokrácia nem mindenható
A lengyel püspökök pásztorlevele társadalmi és politikai kérdésekről
Fórum
Könyvespolc
In memoriam Nagy László Tamás kapucinus tartrományfőnök
Emléksorok Antalóczi Lajos halálára
Búcsú Hegedűs Tibortól
Portré
Minden nemzetiségi hívő közös imádsága
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (2.)
Vallásukat nemzetiségüknél is nehezebben hagyják el
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Hitvallók és templomépítők
Bosák Nándor megyéspüspök címere
Egy sír a Rétközben
Ifjúság
A törvény értelme
„Nincsenek többé Pireneusok!”
Szent Pál és Barnabás nyomában Ciprus szigetén (III. rész)
Rejtvény
Kultúra
Magánfohászok
Az ünnep jelentősége
Egy kis lélektan
Művészi hitvallás
Versek
Pár-beszéd
Érzelmi alapú vitában fogant a hajdani kiközösítés
Interjú Pityirim orosz ortodox metropolitával
Életige 2001. január
„Én vagyok az út, az igazság és az élet”
Az ortodox keresztények életéből
Szappanyos Béla hazament
Az Olvasó írja
Forgatom a helyesírási szabályzatot…
Mozaik

Ezer év képei - Kereszténységük Európában
„És földünk megtermi gyümölcsét...“
A Colosseum az életért világít - Hárommillió aláírás az ENSZ asztalán
Hűségeskü az új ikonosztázion előtt Petneházán
Tiszaföldvár és Martfű ünnepei
Budai görög katolikusok ünnepe

 

„És földünk megtermi gyümölcsét...“

Régóta érdekelnek a szent növények. Kerestem, hogy mi a közös a különböző földrajzi tájakon, különböző kultúrákban élők által szentként tisztelt növényekben. Egy idő után egyértelmű lett, hogy az ilyen növények mindegyike honos, tehát vadon terem, és mint égi küldöttek, gyógyírt adtak a pusztító betegségekre. Számtalan szép legenda őrzi nálunk is a ráismerést ezekre a növényekre, amelyek népi neve is utal az ilyen kötődésekre (Miasszonyunk szalmája, Boldogasszony tenyere, Szent János virága, Szent László füve).


A szent növények a gyógyító erő mellett számtalan formában (táplálékként, fűszerként, festő, cserző, rost vagy mosónövényként, épület-, bútor- vagy szerszámfaként) jelen voltak az emberek életében, hétköznapjaikban, ünnepeiken. A hívő emberek évszázadokon keresztül őrizték, a saját közelségükben eltelepítették ezeket a testi-lelki gyógyírt hozó növényeket, nemzedékről-nemzedékre örökítették azt a tudást és népi bölcsességet, amelynek birtokában - ha szűkösen is - egészséges, színes és örömteli életet élhettek, és az újrakezdéshez belőle mindig új erőt meríthettek.

Elbizonytalanodott világunkban sokan hiszik, hogy a szomszéd füve zöldebb, és nem veszik észre, hogy a miénk mennyivel tarkább, zamatosabb és ízesebb.

Hitünk szerint az Úr kegyelmi ajándéka a föld, a Földanya, Mária. Ő mint jó anya, mindig tudja, hogy mire van szüksége munkanélküliségtől, számtalan betegségtől sújtott nemzetünknek. Ma, a hivatalos gyógynövényjegyzékben több száz vadon termő gyógynövényt tartanak nyilván, még többet a népi emlékezetben. Kevesen dicsekedhetnek ehhez hasonló értékekkel, és mi mégsem tudunk élni vele, pedig mennyi alkotó munkára adhatna lehetőséget!

A következőkben szeretnénk bemutatni azokat a botanikai kincseinket, amelyek megbecsülésével újra részünk lehetne a pannon tájak igazi szépségében, sokoldalú hasznában, és gyógyító erejében.

Veszelszky Éva

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu