|
„És földünk megtermi gyümölcsét...“ Régóta érdekelnek a szent növények. Kerestem, hogy mi a közös a különböző földrajzi tájakon, különböző kultúrákban élők által szentként tisztelt növényekben. Egy idő után egyértelmű lett, hogy az ilyen növények mindegyike honos, tehát vadon terem, és mint égi küldöttek, gyógyírt adtak a pusztító betegségekre. Számtalan szép legenda őrzi nálunk is a ráismerést ezekre a növényekre, amelyek népi neve is utal az ilyen kötődésekre (Miasszonyunk szalmája, Boldogasszony tenyere, Szent János virága, Szent László füve). A szent növények a gyógyító erő mellett számtalan formában (táplálékként, fűszerként, festő, cserző, rost vagy mosónövényként, épület-, bútor- vagy szerszámfaként) jelen voltak az emberek életében, hétköznapjaikban, ünnepeiken. A hívő emberek évszázadokon keresztül őrizték, a saját közelségükben eltelepítették ezeket a testi-lelki gyógyírt hozó növényeket, nemzedékről-nemzedékre örökítették azt a tudást és népi bölcsességet, amelynek birtokában - ha szűkösen is - egészséges, színes és örömteli életet élhettek, és az újrakezdéshez belőle mindig új erőt meríthettek. Elbizonytalanodott világunkban sokan hiszik, hogy a szomszéd füve zöldebb, és nem veszik észre, hogy a miénk mennyivel tarkább, zamatosabb és ízesebb. Hitünk szerint az Úr kegyelmi ajándéka a föld, a Földanya, Mária. Ő mint jó anya, mindig tudja, hogy mire van szüksége munkanélküliségtől, számtalan betegségtől sújtott nemzetünknek. Ma, a hivatalos gyógynövényjegyzékben több száz vadon termő gyógynövényt tartanak nyilván, még többet a népi emlékezetben. Kevesen dicsekedhetnek ehhez hasonló értékekkel, és mi mégsem tudunk élni vele, pedig mennyi alkotó munkára adhatna lehetőséget! A következőkben szeretnénk bemutatni azokat a botanikai kincseinket, amelyek megbecsülésével újra részünk lehetne a pannon tájak igazi szépségében, sokoldalú hasznában, és gyógyító erejében. Veszelszky Éva
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|