Bárány Tamás

Egy kis lélektan

Leült mellém, és így szólt:

- Ilyenkor, decemberben, rendszerint lázongok, öregem. Nem szép dolog, tudom. De mégis arra gondolok: mennyi mindent elfeledtünk már a régebbi idők rossz beidegződései közül, hány fölösleges, únt szokás ment veszendőbe - csak ez a karácsonyi ajándékozgatás, ez a gond, ez nem enyhült, ezzel nem sikerült megbirkóznunk… Ez a legesleggyönyörűbb ünnep a világon, de amióta az eszem tudom, november végétől össze-összeránduló gyomorszájjal számolgatom a pénzemet. Itt van, ugye, a rendes, ezúttal is égig érő decemberi költségvetés nyomása a szívósan növekvő árakkal, aztán itt van a Mikulás, itt a karácsony, s ha mindez nem volna elég, vigaszomul itt van szilveszter, hogy Kati nevű feleségem híres neve napját már ne is említsem, amely november utóját felhőzte be… No mindegy, közös sorsunk ez nekünk, családapáknak; abba is hagyom a morgolódást. Másról beszélek: a tavalyi és az idei karácsonyomról.

Gyermekeim, akár a tieid, fölserdültek az idők folyamán, s mint tudod, kiterjedt rokonságom van, így aztán nem csupán nekem okoz gondot ilyenkor az ajándéklista, magam is gondot okozok a mások listáján. Ezt onnét tudom, hogy tavaly ilyentájt észrevettem: furcsamód megforrósodik körülöttem a levegő; családom, rokonaim mindegyre óhajaim iránt faggatóznak. Feleségem egyik este megkérdezte, nem volna-e szükségem egy melegebb sálra. Fiam elmerülten kutakodott könyveim közt, s meglepve jegyezte meg: érdekes, hogy nem találja a Márai-sorozat legújabb kötetét - lehetséges, hogy meg sem vettem? Leányom a nyakkendőim mustrálgatta: vajon nem kelne-e már el egy újabb s valamivel divatosabb a régieknél?

Ekkor leültem és részletes listát készítettem. Végre is az ember legyen figyelmes, és könnyítse meg szerettei dolgát, ha már azon törik fejük, hogy örömet szerezzenek neki. Arra persze gondosan ügyeltem, hogy az ajándék ára ne rúgjon nagyobbra három-négyszáz forintnál - elvégre nemcsak nekem, másnak is december van decemberben!

Így került a listára egy kis üveg konyak, egy üveg nemesebb vörösbor, egy olcsóbb nyakkendő, Bodolai barátunk legújabb - vékonyka! - könyve, egy könnyű sál, negyed kiló márkás kávé - tavaly még elég volt rá négyszázötven forint! - egy jobb állónaptár meg egy doboz csinos levélpapír. Csaknem egy teljes délutánomba tellett, amíg a listát sikerült összeállítanom, számot vetvén a család és a rokonság pénztárcájával, lakóhelyével - mert végtelen figyelmességemben még arra ügyeltem, ki lakik papír-, ki könyvkereskedés, ki pedig italbolt közelében. Óhajaimat aztán titkon tudtára adtam mindenkinek, akit illetett, majd nyakamba vettem a várost, hogy magam is beszerezzem az ajándékokat - megajándékozóimnak.

Aztán a fojtogató, boltban tipródó s izzadó, cipekedő, buszon-villamoson löködő iszonyatos napoknak is csak végük lett egyszer, és a dolgok örök törvénye szerint eljött a karácsonyeste.

És most valami érdekeset, öregem: hiába őszül az ember, ilyenkor mégis gyermek megint. Bevallom hát, bizony magam is izgatottan vártam egész délután a csengő vékonyka hangját, akár apró kölyökkoromban. S amikor végre fölcsilingelt, a fa alatt, mint ez világszerte szokásos, ott hevert a sok-sok ajándék. Mindenki megkapta a magáét, aztán feleségem intett, hogy én következem. S bontotta az első csomagot: egy gyönyörű golyóstollat. Ezt tőle kaptam. S bontotta a másodikat: egy betétet a tollhoz; ezt a lányomtól. Lehullott a harmadik papír: különlegesen finom toll-betét; ezt a fiamtól. Örömem leírhatatlan volt, hiszen tudod, regényírásra készülök, s ilyenkor jó, ha van tartalék muníció a háznál.

A negyedik csomag: egy újabb tollbetét, mellette egy levél: „Tenálad ez mindig elkél! Szeretettel csókol: Olga nénéd”. Az ötödik csomagocskából szintúgy egy betét… Minek cifrázzam: öszszesen tizenhárom tollbetétet találtam tavaly a karácsonyfa meghitt fénye alatt; három regényre is futná belőlük.

Mélyen elgondolkodtam.

Éppen ezért idén már nem sokat törtem fejem a kívánságlista összeállításán. Családomtól, összes rokonomtól, meghitt barátomtól golyóstoll-betétet kértem - és most egy merő izgalommal várom: vajon mi miden váratlan ajándék, ötletesnél ötletesebb, változatos meglepetés vár majd idén a fa alatt, a gyertyák ünnepi hangulatot árasztó fényességében?

Barátom így szólott, majd felállt az asztal mellől, ahol ültünk.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu