Minden nemzetiségi hívő közös imádsága

Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (2.)

Vallásukat nemzetiségüknél is nehezebben hagyják el

A görög katolikus hittankönyv első oldalán - az ortodoxokhoz fűződő kritikus viszonyt is jellemzően - a következő megállapítás olvasható: aki ukrán, az görög katolikus. Annak ellenére, hogy az ukránok többsége valójában ortodox. A vallási és nemzetiségi hovatartozás sok esetben szinte áttekinthetetlen keveredést mutat.

Majnek Antal - amikor még a nagyszöllősi ferences misszióban szolgált

— A katolikus egyházban is így van ez. Hiszen nem ritka, hogy egy családon belül akár háromféle nemzetiség, s akár ugyanennyiféle vallási hovatartozás is előfordul. Ennek szellemében minden összejövetelünkre - lelkigyakorlatokra, lelkiségi mozgalmak programjaira - közösen hirdetjük meg a részvételt görög katolikus testvéreinkkel. Nyolc évvel ezelőtt hitoktatóképző tanfolyamot indítottunk, amelyre görög katolikusok is járnak. Négy éve azután a csak ukránul és szlovákul értőknek is tartanak felnőtt továbbképzési kurzust.

Kárpátalja a nemzetiségi együttélés szempontjából mindig is különbözött a Magyarországtól elcsatolt más területekhez képest. Mintha itt nagyobb lenne a másféle nyelvű és kultúrájú emberek elviselésének hajlama. Talán azért, mert e századi története során a terület öt országhoz tartozott? Vajon hogyan alakul a szlovák és magyar katolikus hívek kapcsolata, hiszen Szlovákiában a nemzetiségi kérdés mindmáig igen csak kiélezett.

— A szlovákiai magyar-szlovák feszültségekhez képest nálunk békés viszonyok uralkodnak - kezdi halkan, hosszan megfontoltan Majnek püspök. Tudja, hogy szavaival a valóságról kell beszélnie, ugyanakkor békét kell osztania. - Nem állítanám, hogy ott elsősorban a hívek között nagy a feszültség, sokkal inkább a papság körében. Egy szlovák, a magyar nyelvet elsajátított paptestvér magyarázta el nekem, hogy vannak egyes szlovák papok, akik magyar anyanyelvűek között nem hajlandók magyarul temetni vagy szentbeszédet mondani. Néhány éve mégis mintha javulna a helyzet, különösen Szlovákia déli, magyar határ-menti, tisztán magyarok lakta részén.

Kárpátalján is jelentkeztek korábban feszültségek a magyarok és a szlovákok között, különösen akkor, amikor az előző nuncius, Antonio Franco bevezettette a szlovák nyelvű szentmiséket Munkácson és Ungváron, mondván, hogy az itt élők már nem értenek magyarul. Ez azonban a csekély számú szlovák származásúak közül is csak a fiatalabbakra nézve volt igaz. A szlovák misék ma már jórészt az inkább értett és beszélt ukrán nyelven folynak. Szlovák egyházközségnek számít Őrdalma és Huta, Hlboka, illetve Dolha község, ahol a liturgia szlovákul folyik.

A feszültségeket egy kisebbség szította, az emberek - a hívek - többsége békességben él egymással. A katolikusok körében nemzetiségi feszültségekhez vezetett a magyar Himnusz éneklése körüli vita. Az előző nuncius ugyanis csupán állami himnusznak gondolta, s 1993-ban megtiltotta templomi éneklését. A munkácsi plébános kihirdette a nuncius rendelkezését, mire a hívek mégis elénekelték a magyar nemzeti imádságot. Néhány hangadó a szlovák, ukrán és német katolikusok közül azzal érvelt: miért csak a magyarokért imádkozzunk, amikor a templomban a hívek fele nem magyar. Ez talán igaz is, mert a görög katolikusok, ha egy része magyarul beszél is, ruszinnak vallja magát. A helyi nyelveket nem beszélő nuncius végül úgy nyilatkozott: nem értette meg egészen a magyar Himnusz vallási-kulturális hagyományát, s ezért ott, ahol magyar hívek töltik meg a templomot, ünnepi alkalmakkor felhangozhat az „Isten áldd meg a magyart…” A többi helyen pedig együtt a másik nép nemzeti imájával.

— Fohászkodom, hogy írjon nekünk valaki egy olyan katolikus himnuszt, amely minden nemzetiségi hívő számára közös imádság lehetne.

Kárpátalján a római katolikus papok többsége külföldi. A huszonhat lelkipásztor közül hat fiatal és egy idős - aki végigélte a szovjet uralmat - kárpátaljai születésű. Ketten Belső-Ukrajnából jöttek. A külföldről érkezett tizenhét pap többsége magyarországi. A három szlovák pap között régebben volt magyarul beszélő is, rajtuk kívül még két németországi német plébános szolgál.

...megérkezett az ebéd

Arra a kérdésre, mennyire tekinthető missziós területnek Kárpátalja, a püspök így válaszol:

— Klasszikus értelemben nem missziós terület a vidék. Úgy tapasztalom, az itt élők sokkal magasabb szinten élték meg vallásosságukat 1990 előtt, mint például Magyarországon a hívek. Pedig ott szinte el sem tudják képzelni, micsoda vallásüldözés folyt itt még 1985, Gorbacsov hatalomra jutása után is. 1988-ban például valamennyi tanárt kiküldték ellenőrizni, hogy a gyerekek nem járnak-e betlehemezni. Amikor 1989 karácsonyán ide érkeztünk, még mindig féltek az emberek. A szülők nem merték a gyerekeket elengedni velem kirándulni.

A formális vallásosság 1990 után jelentkezett, s mintha egyre inkább erősödne. Ennek ellenére a falvakban a hívek hetven-kilencven százaléka, a városokban ötven-hatvan százaléka rendszeresen jár templomba.

Korunk uralkodó eszméi vajon mennyire vertek gyökeret az itteni lakosság körében? Majnek püspök világosan és egyértelműen fogalmaz:

— Kelet és nyugat határán élünk - itt az első nyugati nyelvnek a magyar számít -, ahol az egyház életében egyaránt jelentkeznek keletnek és nyugatnak pozitív, illetve negatív hatásai. Nyugaton a túlzás nélkül szörnyűnek nevezhető liberalizálódás és szekularizálódás tanúi lehetünk - olykor még a római katolikus egyházban, a papság körében is. Magyarországon az eljövetelem óta eltelt tíz esztendőben ugyancsak fölerősödött ez az irányzat, ugyanakkor látom azokat a katolikusokat - nemcsak papokat, hanem világiakat is —, akik merik vállalni katolikusságukat, s ezt erkölcsi cselekedeteikben meg is élik.

A nagyszöllősi katolikus óvodásokat is a többnyelvűség jellemzi

Keleti hatásként - s ez az ortodoxiát, a görög katolikus egyházat, de a keleti római katolikusokat is jelenti, ám szűkítsük le a kérdést a római katolikusokra - megmaradt a hagyományos vallásosság, számos konzervatív vonással.

A liberális és a baloldali eszmék a főpásztor szerint a kárpátaljai római katolikus egyház életében nemigen jelentkeznek.

— Ha valaki hitelesen tér meg, de hangsúlyozom: hitelesen, nemcsak látszat szerint, érdekből bármilyen - akár kommunista - múltja után, a közösség befogadja. A liberalizálódás elemei pedig inkább a fiatalság körében, elsősorban még csak külsőségekben jelentek meg.

A liberalizmus elsősorban Magyarországról és Csehországból (ahová a ruszinok idénymunkára járnak) gyűrűzik be Kárpátaljára. Demográfiai szempontból ez úgy jelentkezik, hogy amíg negyven esztendeje három-négy gyerek volt az átlag a római katolikusoknál, a görög katolikusoknál pedig még több, addig ma egy, jobb esetben kettő. A ruszinok, ukránok, illetve a hegyi falvakban élő emberek azzal vádolják a magyarokat, hogy ők hozták be az egyke szokását.

A katolikus egyház az abortusszal kapcsolatban széles körű felvilágosításba kezdett, s ez annál fontosabb volt, mert - mint a püspök mondja - az egyszerű emberek körében az abortusz korábban nem lehetett égbekiáltó bűn, hiszen ők ezt egy egyszerű sejtkikaparásnak gondolták. Nem volt tudásuk arról, hogy ezzel emberi életet oltanak ki.

— A felvilágosítás megkezdése óta egyházunkban visszaszorult ez a szörnyű emberpusztítás, ugyanakkor a természetes születésszabályozás fürdőszobát, higiéniát követelne, aminek még javarészt híján van ez a vidék.

Munkács városában - mintegy illusztrálva a viszonyokat - naponta három alkalommal, egy-egy órán át folyik a csapból a víz.

Az ungvári római katolikus templom

Mozgalmat indítottak „a következő gyermekért” elnevezéssel a keresztények körében, az igen nagy ínség és nyomorúság ellenére is. Ugyanakkor - immár ezres nagyságrendben - működik a „családok segítenek családot” támogatási forma, amelynek keretében magyarországi és más nemzetbeli - elsősorban osztrák és német - családok - erejükhöz mérten - havonta pénzsegítséget nyújtanak ottani családoknak.

Ez nem szegénytámogatás, hanem nagycsalád-támogatás - hívja fel a figyelmet a püspök, s lelkesen beszél arról, hogy a munkanélküliség, a gazdasági ínség koránt sem kell, hogy az emberek erkölcsi süllyedésével járjon együtt. Példaként mondja annak a kemény, szentéletűnek aligha mondható férfi esetét, aki Magyarországon dolgozott, de végül nem bírta elviselni falujából hozott becsületességével az őt ott körülvevő romlottságot, főleg az állandó káromkodást.

(Folytatjuk)

Elmer István
Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu