Uj Ember

2001. január 7.
LVII. évf. 1. (2737.)

A magyarországi székesegyházakban január 5-én este zárják be a jubileumiSzentévet

Főoldal
Lelkiség
Népek jönnek világosságodhoz
A Szent Bölcsesség templomot épített
Jegyzetek a liturgiáról - Zsoltárimádság az egyházért
A második születés
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
„Emeljük föl szívünket…”
A babák
Jelenpor
(ezerötszáz gyors) - Határidőnapló
Élő egyház
A harmadik évezred elején
A katolikus egyház jelenléte a világban
Élő egyház
A demokrácia nem mindenható
A lengyel püspökök pásztorlevele társadalmi és politikai kérdésekről
Fórum
Könyvespolc
In memoriam Nagy László Tamás kapucinus tartrományfőnök
Emléksorok Antalóczi Lajos halálára
Búcsú Hegedűs Tibortól
Portré
Minden nemzetiségi hívő közös imádsága
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (2.)
Vallásukat nemzetiségüknél is nehezebben hagyják el
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Hitvallók és templomépítők
Bosák Nándor megyéspüspök címere
Egy sír a Rétközben
Ifjúság
A törvény értelme
„Nincsenek többé Pireneusok!”
Szent Pál és Barnabás nyomában Ciprus szigetén (III. rész)
Rejtvény
Kultúra
Magánfohászok
Az ünnep jelentősége
Egy kis lélektan
Művészi hitvallás
Versek
Pár-beszéd
Érzelmi alapú vitában fogant a hajdani kiközösítés
Interjú Pityirim orosz ortodox metropolitával
Életige 2001. január
„Én vagyok az út, az igazság és az élet”
Az ortodox keresztények életéből
Szappanyos Béla hazament
Az Olvasó írja
Forgatom a helyesírási szabályzatot…
Mozaik

Ezer év képei - Kereszténységük Európában
„És földünk megtermi gyümölcsét...“
A Colosseum az életért világít - Hárommillió aláírás az ENSZ asztalán
Hűségeskü az új ikonosztázion előtt Petneházán
Tiszaföldvár és Martfű ünnepei
Budai görög katolikusok ünnepe

 

Az Olvasó írja

Forgatom a helyesírási szabályzatot...

December 10-i számuk első oldalán megelégedéssel olvastam Rosdy Pál: Forgatom a szavakat című írását, egyetértve vele a cikke végén hozott „legszebb megnevezés”-t illetően is. Csupán a helyesírás dolgában más az álláspontom!

Krisztus-hívőt látunk: kis "k"-val kezdve, illetve kötőjellel. Jó egy évtizede figyelem ezt a fejleményt, sőt még régebb óta is: már 1985-ben találkoztam az Egyházi Törvénykönyv magyar fordításában következetesen e formában való szerepeltetésével: krisztushívők. Tehát: megint kis „k”, ám egybeírva. Mi az igazság? Nem Pilátussal kérdem persze, hanem immár a helyesírásra irányítva a figyelmet.

Az 1999 nyarán megjelent Magyar helyesírási szótár 310. oldalán világosan ott áll - a Krisztus szóhoz tartozó laza összetételek közt - a keresett kapcsolat is:

Krisztus, krisztusi; Krisztus-fej, Krisztus-hívő, Krisztus-szakáll, Krisztus-szakállas.

Ha netán az említett kötet nem volt épp keze ügyében a szerzőnek (korrektornak) lektornak stb. akkor egy piciny mentsége lehet az, hogy A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása szószedetében tényleg nem találta - sem a Krisztussal, sem a hívővel összefüggésben - a Krisztus-hívő alakot. Megtalálható viszont az az útbaigazító szabálypont, amelyre valamennyiünknek érdemes figyelnie, ez pedig a 168-as.

"Egy vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. Kossuth-szobor, Kossuth-szobra, Kossuth-nóta = Kossuth a személynév és a köznév szoros öszszetartozását kötőjellel érzékeltetjük: Balassi-strófa, Ady-vers, Kossuth-díj, Petőfi-kultusz…) Jóllehet kulcsszavunk itt sem szerepel, az analógia azért mégis kézenfekvő.

Biztos, hogy mindenki szisszenne, ha a fönti szabály megszegéseképp ezt írná valaki: allahhívő, mohamedhívő, buddhahívő, stb. remélem, szisszenne ezeknél is: máriakultusz, máriatisztelet… Akkor miért épp a „krisztushívő” mellett döntsünk? Javaslom: az új évszázadba/évezredbe lépve a helyesírásban is mutatkozzék meg az, ami amúgy is közös kell, hogy legyen bennünk. Legyünk a legszebb, legegységesebb, ortográfiával is - Krisztus-hívők!

Holczer József
Sch. P.
Kecskemét

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu