Jelenpor

2000 októberének végén, novemberének elején ítéletidő tombolt Angliában. Szakadatlanul zuhogott az eső, kiöntöttek a folyók, a csatornák, egész városrészek kerültek víz alá, utak, vasutak váltak használhatatlanná. A britek a hagyományos keménységükkel küzdöttek az elemekkel, ám akadt néhány korszerű polgár is a szigetországban, aki telefonált a miniszterelnökségre: „Micsoda dolog kérem, hogy ilyesmik megtörténhetnek! Nagy-Britannia mégsem banánköztársaság!

*

New Yorkban már november végén fölkapcsolták a húszezer lámpás fenyőfát. Megnyílt mellette a műjégpálya, indulhat az évezred utolsó/első konzumidióta ünnepe. A mi újgazdagjaink is azon mód követték a Nagy Testvér példáját: sok villa kertjében már másnap villogtak a fenyőkre szerelt fénygyertya-füzérek. Készültek Mercurius napjára, a tolvajok és a kereskedők istenének ünnepére?

*

Utcánkban reggelente egy nőnemű lény hajtja kislányát az iskolába. Szedd a lábad, te lusta barom! Ne bámészkodj, a k. anyád! Ha megkérdeznénk tőle, hogy ki az édesanyja ennek a Mónikának, rávágná, hogy ő. Tehát k. anyának tetszik lenni? Ezen biztosan megsértődne. Ő igenis anya, édesanya, sőt, okleveles hogyhívják.

*

Az ausztriai sífelvonó tömegszerencsétlenséget magyarázta egy szakértő. Nem elevenen égtek meg az áldozatok - jelentette ki vigasztalólag - már megfulladtak előtte. Tudniillik a síruhák, hátizsákok és egyéb fölszerelések jobbára műanyagból készülnek. Egyetlen síruha ellobbanásakor annyi méreg keletkezik, hogy azonnal megöli a zárt kocsiszekrényben tartózkodó összes utast.

Nem csak síeléskor, az utcán is méregruhában, méregkocsival járunk. Méregből készült dobozból önti ki a kisasszony a piaci büfében az almalevelet a fehér méregpoharamba. A büfékuckó fala-pultja-polca is méreg, akár a pénztárcám, amiből kiszámolom a fizetséget.

*

A marhák is mérget esznek, hogy szivacsos agysorvadást kapjanak. „Miért nem füvet, szénát, zabot?” „Hogy gyorsabban nőjenek.” „Nincsen tán elég hús Európában?” „Ojjé, dugig vannak a hűtőházak!” „Ha ekkora a bőség, akkor minek a csontliszt?” „Azért, hogy a borjak szaporábban fejlődjenek.” „Értem. A hagyományos takarmányozás mellett hiány lenne?” „Ugyan, akkor se tudnánk hová tenni a tömérdek bélszínt, velőscsontot, leveshúst, meg pörköltnek valót!” „Bocsánat az okvetetlenkedésért, de mégis minek akkor a csontliszt?” „Hogy le ne maradjunk.” „Miben?” „A versenyben?” „És ha nem maradnak le, akkor megnyerik a versenyt, vagy elvesztik?”

*

Az ócskapiacon középkorú, hetyke bajuszú cigányember képeket árul. Ceruzarajzokon női akt, gondosan szignálva: Barcsay Jenő. Harmincas évek avantgard divatját idéző olajkép: Kádár Béla. Fölveszem, megnézem közelről. „Mennyi?” „Huszonötezer!” „Ejha!” „Irányár, kérem, irányár!” Nézegetem a vásznat tovább, nem bírom visszatartani mosolyomat: „No, ez azért nem igazi Kádár Béla.” A kackiás bajusz alatt cinkos viszontmosoly: „De azért szép, nem?”

Czakó Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu