A babák

Amikor unokáim nálunk időznek, Kata és Zsuzsi folyvást egy bevásárló kosárral közlekedtek a lakásban. A kosárban egy játéktigris pihent különféle rongyokkal letakarva, feje alatt párnácskával, hogy jó pihenése legyen.

„Mit kértek a Jézuskától?” - kérdezte nagymama, aki hónapokkal korábban készülni kezd az ünnepre, s néha szomorúan állapítja, meg, hogy semmivel sem készül el időben. Az egyhangú válasz: babát.

Két baba? Ezt akár én is magamra vállalhatnám Jézuska-szerepben, de ugyebár nekem fogalmam sem lehet arról, milyen a szívük vágya. Megszületett, ám a nagymamán továbbra is nyugtalanság mutatkozott. A varrógép mellett tüsténkedett, különféle anyagokkal érkezett, sóhajtozott - ez a varráshoz hozzá tartozik —, s amikor megmutatta tevékenysége eredményét, elhűltem. Két garnitúra. Kis dunnák, párnácskák, alátétek, a babák nyugalmával nem lesz hiba.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a nagymama két kosárral jelent meg, az egyiken kerekek is voltak. Teljes illúzió, a Jézuska túl is teljesíti elképzeléseiket. A két kosár különbözősége ugyan viták forrása lehet, mivel tulajdonjogi problémák merülhetnek föl, de a nézeteltérések elsimítása szerencsére nem a mi kötelmünk.

Legközelebb a szokásosnál éberebben figyeltem a két kislányt. Most is a kosár és a tigris volt a fő szám. Kitakarták-betakarták a szemmel láthatóan megviselt vadállatot, amely egyre nehezebben élte bele magát a gyermek szerepébe: a füle megnyúlt, itt-ott a bőre is szakadozott.

Kata és Zsuzsi egyébként az ágyamon rendezkedtek be. Ebben nincs meglepő, ha távoznak, a kosár és a tigris mindig az ágy mellett marad. Nyilván azért, hogy vigyázzanak a vadra, nehogy kitakaródzék. Folyt a megszokott tevékenység. Közben a kislányok szaggatott párbeszédét figyeltem.

- Vigyázz, kilóg a lába!

- A párnát is tedd a feje alá!

Aztán egy kis közjáték:

- Nagypapa, a Kata...

- Nagypapa, a Zsuzsi...

A kedélyeket sikerült lecsillapítanom. A megszokott tevékenység békésen csordogált tovább, mintha mi sem történt volna.

- Majd megfürdetjük, jó?

- Vigyázni kell rá, a fürdőszobában hideg van.

Az én kötelességem volna tiltakozni, vagy a nagymamára hagyjam? Aligha lelkesedne, ha a tigris a kádba lubickolna. Inkább a sorsra hagyom, hadd’ peregjenek az események logikájuk szerint.

- Fektesd le szépen! Álmos.

A tigris álomra hajtja a fejét. A két gyerek is lelkesen cumizik, fejecskéjük le-lecsuklik. De ők nem alszanak, a tigris álmát vigyázzák.

Milyen furcsa is az élet. A játéktigriseket betakargatjuk, babusgatjuk, aztán felnövünk, és egymásra kevésbé vigyázunk. Vagy a következő nemzedékek már ismerik majd a szolidaritás lényegét?

Szemlélem az alvó tigrist. Szelíden pihen a kosárban. Az alvó tigrisek nem vérszomjasak.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu