In memoriam Nagy László Tamás kapucinus tartrományfőnök

Meghalt az egyik barátom, Uram. Negyvenöt évesen szólítottad el e földi létből. Ugye láttad, amint a kolostor kövére zuhant? Ki sem oszthatta mindenkinek a karácsonyi szeretetcsomagot. Mit hagyattál félbe vele, Uram? Hiszen még föl sem építhette romjaiból máriabesnyői kegyhelyet. Keze alatt megszépült már a templom. A búcsúmisék megszentelt helye a templomudvar. De annyi terve volt még… Benépesült körülötte a kolostor. Szent Ferenc kapucinus követői gyülekeztek köré. A nehéz évekből maradt néhány idős testvér mellé fiatalok. Küldetéses tekintetű, útjukat sejtő ifjú lelkek ebből a hazából. Még mi ketten sem fejeztünk be mindent. Pedig megegyeztünk, hogy össze kell kötni azt, ami elszakadt, vagyis Szent Ferenc teremtés-óvó szavait el kell hozni ide, a gödöllői Szent István Egyetemre is. Hiszen egyet gondolnak azok, akik a teremtésről beszélnek, és azok, akik a teremtett világot tudományos műszóval „környezet”-nek hívják. Nincs messze a kapucinus rendháztól az egyetem, s benne a felelős gazdálkodást tanító Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet.

Szívinfarktus - így fejezték ki végzésedet szaknyelvükön az orvosok. Túlhajszoltság. Szép halál, mondta irigykedve egy másik barátom: nagyon szerette az Isten.

Most itt vagyunk nélküle. Mit akarsz ezzel üzenni nekünk, Uram? Nem jól tettünk tán valamit, amiről azt hittük: helyes? Túlságosan magára hagytuk? Túl sok végeznivalót hagytunk a vállára nehezedni, hogy nekünk könynyebb legyen? Ráhagytuk tán annak kimondását, amit magunknak kellene kimondanunk?

Megint meghaltál valakiben értünk, Istenünk. S megint nem vettük észre, mint már annyiszor. Vajon lesz-e erőnk odanyújtani a lelkünket neked: szüless meg Tamás halála által is bennünk, Urunk!

Győri Nagy Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu