Népek jönnek világosságodhoz

A Vízkereszt ünnepén felolvasandó szentírási szövegek közös mondanivalóját a szentlecke szavaival foglalhatjuk össze: „Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek.”

A pogányok üdvösségére vonatkozó ígéret igen szép megfogalmazását tartalmazza az ószövetségi olvasmány, amely Izaiás könyvének harmadik (Trito-Izaiásnak tulajdonított) részéből való. A próféta az eljövendő üdvösség megvalósítási helyének tekintett Jeruzsálemhez intézi szavait. A jövendölés első részének hátterében - Claus Westermann német biblikus szerint - az Úr megjelenésének (epifániájának) ősi motívuma áll, de erősen módosított formában. A régebbi szövegek Jahvét mint hős harcost mutatják be (Bír 5,4-5; Zsolt 18,8-16), a prófétai szakaszban ellenben egyedül a világosság, az Úr dicsőségének a felragyogása az „epifánia” jele. Az Úr világossága, amely a prófécia későbbi, mai olvasmányban már nem szereplő része szerint „örök világosság” (Iz 60,19), csak Jeruzsálemre árad ki, a föld többi része továbbra is sötétségben marad. Ám a világosságban álló városnak nagy vonzóereje van: népek és királyok zarándoklatát indítja el. A zarándokok persze nem üres kézzel jönnek, hanem nagy rakományokban kincseik sokaságát hozzák magukkal, és „az Úr dicsőségét zengik”.

Az evangéliumban elbeszélt eseményt, a napkeleti bölcsek látogatását a fenti prófécia első, kezdeti megvalósulásának tekinthetjük. Valószínű, hogy az evangélista is ezen prófétai szöveg fényében fogalmazott. Igaz, a bölcsek zarándoklatának közvetlen célja immáron nem Jeruzsálem. Ez csak közbülső állomás, ahol a zarándokok információt kérnek a „zsidók újszülött királya” felől. Jeruzsálem Máté szövegében nem Isten dicsőségének megnyilvánulási helye. Ellenkezőleg: a Messiás-király születésének hírére Heródessel együtt egész Jeruzsálem megrémül, ami a bizonytalanság és a hitetlenség jele. A város egyébként a későbbiek folyamán is folytonos ellenállást tanúsít Jézussal szemben (vö.: Mt 23,37).

A bölcsek látogatásának végső célja Betlehem, amely Dávid származási helye. Mikeás híres, az evangéliumi szakaszban is idézett jövendölése szerint Betlehemből való az új Dávid, a Messiás is, aki által Isten új kezdetet valósít meg az üdvösségtörténetben. Jézusban, a Betlehemben született Messiásban vált láthatóvá Isten dicsősége, miként azt a János-evangélium bevezető himnusza hirdeti: „Láttuk dicsőségét az Atya Egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14). Ő az, aki - a csillag útján - világosságával magához vonzza a pogányok képviselőit, s ő az, akinek küldetése, hogy a „pogányok világossága” (Lk 2,32), sőt a „világ világossága” (Jn 8,12) legyen. Érdekes, hogy Máté evangélista a Jézus nyilvános működését meghirdető szakaszban (Mt 4,12-17) éppen azt hangsúlyozza, hogy Jézus az igehirdetésével és tetteivel világosságot hozott a „pogányok Galileájának” nevezett terület lakói számára (Mt 4,14-16). Ugyancsak Máté hangsúlyozza a hegyi beszédben, hogy a tanítványok is azt a feladatot kapták, hogy - Krisztus világosságától áthatva - „a világ világossága” legyenek. Jézus mint Messiás hozza létre azt az új közösséget, amely mint „a hegyre épült város” (Mt 5,15) a végidőbeli Jeruzsálem szerepét tölti be: általa árad az Úr világossága a nemzetekre.

Amikor a mai ünnepen a bölcsekhez hasonlóan hódolattal köszöntjük a Gyermeket, akiben az Isten jelent meg közöttünk látható alakban és minden nép számára felragyogtatta dicsőségének fényét, ne feledjük: Krisztus világosságát az egyháznak kell őriznie és tovább sugároznia. Nekünk, az egyház tagjainak jut osztályrészül az a feladat, hogy egyéni és közösségi tanúságtételünkkel vonzást gyakoroljunk környezetünk felé és az Úr dicsőségének felismerésére és elismerésére ösztönözzük őket. „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,16).

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu