Uj Ember

2001. január 7.
LVII. évf. 1. (2737.)

A magyarországi székesegyházakban január 5-én este zárják be a jubileumiSzentévet

Főoldal
Lelkiség
Népek jönnek világosságodhoz
A Szent Bölcsesség templomot épített
Jegyzetek a liturgiáról - Zsoltárimádság az egyházért
A második születés
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
„Emeljük föl szívünket…”
A babák
Jelenpor
(ezerötszáz gyors) - Határidőnapló
Élő egyház
A harmadik évezred elején
A katolikus egyház jelenléte a világban
Élő egyház
A demokrácia nem mindenható
A lengyel püspökök pásztorlevele társadalmi és politikai kérdésekről
Fórum
Könyvespolc
In memoriam Nagy László Tamás kapucinus tartrományfőnök
Emléksorok Antalóczi Lajos halálára
Búcsú Hegedűs Tibortól
Portré
Minden nemzetiségi hívő közös imádsága
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (2.)
Vallásukat nemzetiségüknél is nehezebben hagyják el
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Hitvallók és templomépítők
Bosák Nándor megyéspüspök címere
Egy sír a Rétközben
Ifjúság
A törvény értelme
„Nincsenek többé Pireneusok!”
Szent Pál és Barnabás nyomában Ciprus szigetén (III. rész)
Rejtvény
Kultúra
Magánfohászok
Az ünnep jelentősége
Egy kis lélektan
Művészi hitvallás
Versek
Pár-beszéd
Érzelmi alapú vitában fogant a hajdani kiközösítés
Interjú Pityirim orosz ortodox metropolitával
Életige 2001. január
„Én vagyok az út, az igazság és az élet”
Az ortodox keresztények életéből
Szappanyos Béla hazament
Az Olvasó írja
Forgatom a helyesírási szabályzatot…
Mozaik

Ezer év képei - Kereszténységük Európában
„És földünk megtermi gyümölcsét...“
A Colosseum az életért világít - Hárommillió aláírás az ENSZ asztalán
Hűségeskü az új ikonosztázion előtt Petneházán
Tiszaföldvár és Martfű ünnepei
Budai görög katolikusok ünnepe

 

LAPSZÉL

Káros múltidézés

A keresztény-magyar ember számára szinte szándékos provokációnak hat, hogy a közszolgálati televízió illetékesei olyan filmeket tűznek műsorukra, amelyek a megosztott és bizonytalan világnézetű lakosság számára újabb bizonytalanságot, zavarokat okoznak.

Ilyen volt néhány hónappal ezelőtt annak a hazai filmnek a sugárzása, amely 1956 októberének ünnepi légkörét, eseményeit a hajdani bolsevista szemlélet hamis és ünneprontó lencséjén kívánta bemutatni s láttatni. Most karácsony előtt pedig olyan szerzők produkciója került képernyőre az M2-es műsorán (Berkesi András és Kardos György műveként), amely két egykori ávós-tiszt interpretálásában próbálta a történelmi valóság helyett a kommunista hazugságözönt a nézők nyakába zúdítani.

Mert mit várhatunk attól az ávós intézménytől és tagjaitól (amelynek teljes leleplezését egy újonnan megjelent hasznos kötet, Kiszely Gábor könyve végzi el napjainkban), s akiknek a Kádár-rendszer alatt készített „filmremeke” az első kockájától kezdve az utolsóig a moszkovita propaganda másolása és a hazai internacionalista csatlósok szemérmetlen történelem hamisítása?

A Kopjások című „álmagyar” film nem elrettent negatív utalásaival – amint azt a televízió vezetői szeretnék beállítani –, hanem sért, kárt okoz, amikor egy bukott rendszert igyekszik széppé festeni. Csak egy kiragadott példa a filmből. Berkesi és Kardos „elvtársak” egy katolikus főpapi személyt tesznek meg az ország megrontójának és eszmei bajkeverőjének a 30-as évektől kezdve – s ez egyrészt alapjaiban (hiszen a Mindszenty bíborost idéző portré így időbeli és térbeli elhelyezésében is tévedés), másrészt részleteiben is torz, hazug és rosszindulatú.

A náci filmgyártás UFA cégnéven futó iránydarabjait már régen tűzre vetették. Mi nem kívánunk sem könyvet, sem filmet égetni, de legalábbis azt elvárnók az új évezredben, egy évtizeddel a rendszerváltás után, hogy megkímélnek bennünket a rosszemlékű kommunista propaganda hazug és émelyítő világától, selejtes termékeitől.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu