|
A karácsonyfa története Édesanyám egzotikus növénygyűjteményében nemrég felfedeztem egy erdeifenyőt, dézsába ültetve. Hát ez hogyan került a trópusi ritkaságok közé ?- kérdeztem. - Tudod, Apáddal kiástuk a kertből, beültettük ebbe a szép dézsába, és ezentúl ez lesz a karácsonyfánk. Szüleim úgy gondolták, hogy kár kivágni azt a sok fenyőt, amelytől - az ünnepek múltával - mint haszontalan holmitól megválnak. Arról nem is beszélve, hogy egyre drágábban lehet megvásárolni. Mit kell tehát tennie annak, aki gyökeres fenyőfát szeretne karácsonykor feldíszíteni? A földlabdával együtt kiemelt vagy megvásárolt konténeres fenyőt be kell ültetni egy tetszetős dézsába vagy fóliával kibélelt vesszőkosárba, és bevitel előtt alaposan meg kell öntözni. A Vízkeresztig karácsonyfaként örömet sugárzó fenyő tűleveleit gyakran permetezzük vízzel, hiszen a száraz szobalevegő igénybe veszi a növényt. Januárban, amikor díszeitől megfosztjuk, tegyük ki a szabadba, előtte azonban hűvös helyen (verandán vagy házfal mellett) szoktassuk néhány napig a kinti hőmérséklethez. Ha elég nagy a dézsa, benne hagyhatjuk a következő karácsonyig, így egész évben díszítheti a teraszt vagy a házbejáratot. A végleges kiültetésre szánt fenyőfát csak akkor ültessük be a kert talajába, ha a fagyos föld már felengedett. Az ültetőgödörbe ne tegyünk trágyát, mert az a növény pusztulásához vezethet. A fenyőfélék inkább a meszes talajokat kedvelik. A kiültetés utáni években lassul a fa növekedése, ám amint megszokta helyét, egyre hosszabb hajtásokat hoz. Ha a kertben elnézegetjük előző éveink karácsonyfáit, jó lesz visszaemlékezni a meghitt hangulatú estékre. Lovas Katalin A szerző felvétele
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|