Uj Ember

2000. december 10.
LVI. évf. 50. (2733.)

Advent
Nem csengő szól, nem a csend, /
kint a tél, a szürke eb / zörrenti néha láncát, ablakomban Hold-gerezd / ragyog magának tálcát.

Főoldal
Lelkiség
Minden ember üdvössége
A misztikus szerelme
Élet és liturgia - Adjunk hálát advent idején
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
A pénz
„Világnézeti semlegesség?”
Lelki ismeret - Jobbítsuk-e a világot?
Az önzetlenség példája
Élő egyház
Párbeszéd a magyar közvéleménnyel
Új orgonák a Terézvárosban
Adományozókat keresnek
Tízéves a Gregorián Társaság
Görög katolikus cserkészcsapatok Máriapócson
Élő egyház
Holland „részidős“ szeminárium
Európa szegényháza
Az ember szabadsága és génjei
Fórum
Bolberitz Pál professzort tüntették ki a Fraknói Vilmos-díjjal
Mária, a bűntelen
Könyvespolc
Az európai segélyprogramok és a mikulás
Téli várakozás
Fórum
Az egyház erőműve lehetne...
Az Egyetemi Lelkészség törekvései a „Pázmányon”
A lelki nevelés „forró drót”-ja
Orgonahang és szent szolgálat
Kőbánya ünnepe
Egri Főegyházmegye
A munkából is meg lehet élni
Don Bosco szellemében Kazincbarcikán
Mária oltalma alatt
Az élet háza Recsken
Biztos pont az elbizonytalanodásban
Közönségéből közösség
Tíz éve tértek vissza a barátok Gyöngyösre
Ifjúság
Advent a meglepetések időszaka
Miről beszél a téli táj?
Tovább ajándékozni a hitet…
Világi teológus, hittanár és hitoktató szakos hallgatók találkozója
Karácsonyra várva
Rejtvény
Kultúra
Krizantém
Vörösmarty Mihály, háromszor
A thermálban
Arany
Fórum
Életige december
„Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen”
A lélek szótára - Ember
Ki tud róluk?
Mozaik

A karácsonyfa története
Jubileumi könyvbemutató
Zene és evangelizáció
.

 

Életige december

„Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen”

Jézusnak ezt a fölhívását abban az evangéliumi részben találjuk, melyben a második eljövetelről ír Lukács (21,36),. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a legkevésbé várjuk; de mindegyikünk számára bekövetkezik fizikai halálunkkal is, amely színről színre való találkozás lesz az Úrral.

„Virrasszatok és imádkozzatok”, ismétli Jézus az Olajfák hegyén, hogy fölkészítse övéit a szenvedés botrányára.

Ebben a két szóban benne foglaltatik annak titka, hogyan nézhetünk szembe életünk legdrámaibb eseményével, és ugyanígy a mindennapok kikerülhetetlen megpróbáltatásaival is.

Éberség és imádság egymástól elválaszthatatlanok. Már az első sivatagi aszkéták is minden lehetséges dolgot megpróbáltak, hogy összekapcsolják ezt a két erényt, hogy semmilyen váratlan kísértés ne ragadhassa el őket. De nekünk ma, a modern élet sodró ritmusában, van-e reményünk, hogy nem bódulunk el a számtalan szirén énekétől?

Jézus ma sem kér tőlünk olyat, amire ne lennénk képesek. Hogyan lehet tehát ébernek, és az állandó imádság magatartásában megmaradni? A választ megtalálhatjuk azt az Evangéliumban és az ember élettapasztalatában egyaránt. Amikor az ember szeret valakit, a szíve folyamatosan várakozva virraszt, és minden pillanat, ami nélküle telik, őérte van. Az virraszt jól, aki szeret.

A szeretet jellemzője a virrasztás. Ezt tanítja nekünk a balga és okos szüzekről szóló példabeszéd is.

Ebben a hónapban a liturgia élő, várakozással teli imádságra, gazdag ajándékokra, az Ajándékra készít elő minket: Jézus születésére ezen a földön, az Ő születésének megünneplésére a harmadik évezred kezdetén.

A folyamatos imádság is teljes egészében a szeretet kérdése, mert – kezdve az imádságnak szentelt pillanatoktól – a mindennapi létezés egésze imádsággá, fölajánlássá, Istennel való csendes párbeszéddé válhat.

A mosoly, amit odaajándékozol, a munka, amit elvégzel, az étel, amit elkészítesz, az örömteli esemény, amit megünnepelsz, a ruha, amit kitisztítasz… Ha szeretetből teszed, mind, mind imádsággá válhat.

Ahhoz, hogy éberek legyünk tehát és szüntelenül imádkozzunk, szeretetben kell élnünk: vagyis szeretni az Ő akaratát és minden felebarátot, akit mellénk ad.

Ma szeretni fogok. Így fogok szüntelenül virrasztani és imádkozni.

Chiara Lubich

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu