|
Életige december „Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen”Jézusnak ezt a fölhívását abban az evangéliumi részben találjuk, melyben a második eljövetelről ír Lukács (21,36),. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a legkevésbé várjuk; de mindegyikünk számára bekövetkezik fizikai halálunkkal is, amely színről színre való találkozás lesz az Úrral. „Virrasszatok és imádkozzatok”, ismétli Jézus az Olajfák hegyén, hogy fölkészítse övéit a szenvedés botrányára. Ebben a két szóban benne foglaltatik annak titka, hogyan nézhetünk szembe életünk legdrámaibb eseményével, és ugyanígy a mindennapok kikerülhetetlen megpróbáltatásaival is. Éberség és imádság egymástól elválaszthatatlanok. Már az első sivatagi aszkéták is minden lehetséges dolgot megpróbáltak, hogy összekapcsolják ezt a két erényt, hogy semmilyen váratlan kísértés ne ragadhassa el őket. De nekünk ma, a modern élet sodró ritmusában, van-e reményünk, hogy nem bódulunk el a számtalan szirén énekétől? Jézus ma sem kér tőlünk olyat, amire ne lennénk képesek. Hogyan lehet tehát ébernek, és az állandó imádság magatartásában megmaradni? A választ megtalálhatjuk azt az Evangéliumban és az ember élettapasztalatában egyaránt. Amikor az ember szeret valakit, a szíve folyamatosan várakozva virraszt, és minden pillanat, ami nélküle telik, őérte van. Az virraszt jól, aki szeret. A szeretet jellemzője a virrasztás. Ezt tanítja nekünk a balga és okos szüzekről szóló példabeszéd is. Ebben a hónapban a liturgia élő, várakozással teli imádságra, gazdag ajándékokra, az Ajándékra készít elő minket: Jézus születésére ezen a földön, az Ő születésének megünneplésére a harmadik évezred kezdetén. A folyamatos imádság is teljes egészében a szeretet kérdése, mert – kezdve az imádságnak szentelt pillanatoktól – a mindennapi létezés egésze imádsággá, fölajánlássá, Istennel való csendes párbeszéddé válhat. A mosoly, amit odaajándékozol, a munka, amit elvégzel, az étel, amit elkészítesz, az örömteli esemény, amit megünnepelsz, a ruha, amit kitisztítasz… Ha szeretetből teszed, mind, mind imádsággá válhat. Ahhoz, hogy éberek legyünk tehát és szüntelenül imádkozzunk, szeretetben kell élnünk: vagyis szeretni az Ő akaratát és minden felebarátot, akit mellénk ad. Ma szeretni fogok. Így fogok szüntelenül virrasztani és imádkozni. Chiara Lubich
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|