Mária, a bűntelen

Az egyház is csak annyit tud Máriáról, amennyi a Szentírásban olvasható, ezen túlmenően nem maradt fenn történetileg megbízható hagyomány. A Szentírás pedig csak a legfontosabb tényeket ismerteti. Talán azért, hogy csak a legfontosabbra gondoljunk: Mária, a Megváltó Jézus Anyja. De mégis van néhány részletkérdés, amelyet az egyház határozottan állít Máriáról. Így például az, hogy Mária mindig bűn nélküli volt. Nemcsak az eredeti bűntől mentes, hanem a személyes bűnöktől is. A tridenti zsinat ezt dogmaként ki is jelenti: Máriának nem voltak személyes bűnei. Benne és általa a földön újra megjelent az Isten akarata szerinti bűntelen ember.

Az egyik alapvető, bizonyításra nem szoruló tulajdonsága, hogy gyarló, és rászorul Isten bűnbocsátó jóságára. „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és az igazság nincs meg bennünk” (1 Jn 1, 9). Nem tartozik-e hozzá emberségünkhöz, emberségünk lényegének megértéséhez, hogy nem magunkban, hanem csak egyedül Isten irgalmában szabad bizakodnunk?

Hogyan lehet kivétel ez alól a törvényszerűség alól Mária, az a Valaki, akit Krisztus után legelőször, és a szó legigazibb értelmében nevezhetünk „az” embernek és „az” asszonynak? És arról sem feledkezhetünk meg, hogy Mária is megváltott ember, tehát ő is rászorult a megváltás bűntől szabadító kegyelmére. Mária is mint a Megváltó anyja, mindent az ő Fiának köszönhet. Minden kegyelmi adományban „Krisztus érdemeire való tekintettel” részesült. Lehet-e egészen bűntelen az ilyen ember?

Lehet, de nyilvánvalóan csakis Isten kegyelméből. Hogy Mária nem vétkezett, az nem az akarata természetéből, hanem abból következik, hogy Mária egész életében különleges módon Isten kegyelmében és szeretetében élt (tanítja a Schütz-féle dogmatika). Mária bűntelen szentségének állítása elsődlegesen nem etikai vonatkozású kijelentés, hanem hivő tanúságtétel arról, hogy Isten kegyelmi segítségével mire képes az ember (olvassuk a Schneider-dogmatikában).

Kérdésünket ki kell egészítenünk két másik kérdéssel! Kevésbé megváltott-e valaki, ha nem követett el bűnt? Akkor részesül-e jobban a megváltás kegyelmében, ha elnyeri bűnei bocsánatát, vagy akkor, ha arra kap kegyelmet, hogy ne vétkezzék? Azt kell mondanunk: amennyiben ezen a földön, ebben a bűnös világban élő ember mentes a bűntől, az több kegyelem, átfogóbb és gyökeresebb megváltás, mint Isten bűnbocsátó jósága. Megőrizni valakit a bűntől: ez nagyszerűbb, csodálatosabb megváltás, de tisztán és egészen megváltás. Hiszen, aki ment marad a bűntől, nem a maga erejéből képes a bűntelen életre. Minden megigazulás Isten kegyelmi ajándéka, és minden kitartás ebben az állapotban megint csak kegyelem, úgyhogy végső soron ezt senki sem érdemelheti ki magának. A megigazulás kegyelmét Isten ajándékozza az embernek, de ez az ajándék annak is osztályrészül jut, aki ment marad a bűntől.

Mária bűntelensége nem csupán „a szeplőtelen fogantatásból”, az áteredő bűntől való mentességből következik. Biztosnak mondható, hogy Mária a bűntelenséget nem úgy élte meg mint egy metafizikai posztulátumot (követelményt): „mivel mentes vagyok az áteredő bűntől, nem vétkezhetem”. Sőt a bűntelenséget nem egyszer s mindenkorra békésen birtokolt adottságként tekintette, hanem mint az Atya szeretetének napról napra megújuló ajándékát, amelyért neki is újra meg újra meg kellett küzdenie. Az Atyához való kimondhatatlan közelsége (kegyelemmel teljes) és Jézus közelsége tette képessé arra, hogy mindig nemet tudjon mondani a bűnre, és igen-t tudjon mondani az Isten akaratára. Azt ünnepeljük tehát, hogy Mária annyira az Isten közelségében és szeretetében élt, hogy a tiszta, bűntelen élet volt számára a természetes és magától értetődő életforma.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu