Az európai segélyprogramok
és a mikulás

Lapunk napi politikával nem foglalkozó olvasói előtt is ismert, hogy a csatlakozás előtt álló országok gazdaságfejlesztését külön programokkal segíti az Európai Unió. Ezek közül a legismertebb az eredetileg Lengyelországot és Magyarországot, majd később az összes egykori szocialista országot támogatni hivatott PHARE-program (itt a két kezdő betű, a P és a H a két ország angol nevére utal: „Poland”, illetve „Hungary”). A politikusok és a szakemberek időről időre megvizsgálják, hogy a partnerek jól sáfárkodtak-e az európai adófizető polgárok által összeadott pénzzel. Az egyik ilyen szűk körű szakmai konferencián a külföldi előadó azt hangsúlyozta, hogy a segélyként juttatott pénz nem olyan könnyen megszerezhető ajándék, mint amilyeneket manapság így év vége felé a karácsonyt megelőző utcai zsibvásárban a mikulás (Santa Claus) a krampuszok társaságában könnyedén osztogat, hanem a későbbi hatékony felhasználást lehetővé tevő, alaposan átgondolt beruházás. A „project manager”-ekből, pénzügyi szakemberekből álló hallgatóság hangos nevetéssel fogadta e humorosnak szánt hasonlatot.

Nos, itt van a bökkenő! Európa kollektív tudatában – Keleten és Nyugaton egyaránt – Szent Miklós alakja torzult, szekularizálódott formában rögzült. Hogy Myra püspökének legendásan szép alakját kizárólag a többletfogyasztás, a kereskedelmi haszon szolgálatába kívánják állítani (lásd még: mikulás-világtalálkozó, mikulás-szépségverseny, bikinis „női mikulások”, stb.), még csak hagyján. A nagyobb baj az, hogy mindezzel igazi alakja, valódi jelentősége vész el – a jelek szerint az Európa-politikában is. Ha ugyanis a keresztény világban (Görögországtól és Szibériától kezdve Szlovákián át Angliáig) oly hosszú ideig tiszteletet kiváltó alakjára hivatkozott volna az előadó, akkor épp a fordítottját kellett volna állítania. Valahogy így: az európai segélyprogramok olyanok, mint Szent Miklós cselekedetei, aki a jobb és erkölcsösebb jövő érdekében adott önzetlen támogatást a magukon egyedül segíteni nem képes rászorulóknak (például a három myrai leánynak, hogy szegénységük ellenére tisztességesek tudjanak maradni, s ne kényszerüljenek nyilvános házba).

A fenti eset csupán egy példa arra, hogy a torzítatlan keresztény tanítás és a tiszta keresztény hagyomány igenis alapja lehet a közéleti tevékenységnek, a gazdaság- és szociálpolitikának, Európa modern intézményrendszerének.

Utópia azt remélni, hogy az európai választópolgárok kezdeményezésére az Európai Bizottság keresztény szolidaritás és szubszidiaritás (kisegítés) elvén nyugvó gyakorlati programokat indítson a közeljövőben? Az egyik ilyen lehetne - hogy témánknál maradjunk - a „Szent Miklós program”, melynek célja a türelmi zónák kijelölése helyett a prostitúció visszaszorítása, összefogásra és aktív részvételre ösztönözve Európa parlamentjeit, kormányzati és nem kormányzati szerveit, vezetőit, pedagógusait, szociológusait, egyházait, s jóra törekvő polgárait. Persze, ehhez (újra) meg kéne tanítani Európa népének, hogy ki volt Szent Miklós!

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu