A misztikus szerelme

A kamalduliak költő-misztikusa: Damiani Péter (később Ostia bíborosa) írt egy különös himnuszt az Égi Jegyesről a XI. században. A diplomata, az európai hírnévre szert tett egyházreformer – a realista ebben a versben elszakadna minden „földi súlytól”. Az éj csöndjében szólongatja Jegyesét, akinek hallja kopogtatását, aki megtöri éji álmát. A kérdésre: „Ki van itt?”, a válasz: „Nagy király egyetlen fia vagyok…” A misztikus révületből ébredő Péter szerzetes ágyából kiugrik, a reteszhez fut, ám a Titokzatos addigra messze jár, s ő hiába keresi. De a város őrei segítenek: „új palásttal / borították testemet / s hallottam, hogy / új énekbe kezdenek…”

Mintha János Jelenései, az Énekek éneke rejtetten is gyönyörű víziói térnének vissza a himnuszban.

Aztán eltelt ötszáz év, és a Kármel utasa, a szerzetesei által megalázott, cellába zárt zseniális poéta és szenvedő misztikus mintha egyazon úton járva találkozott volna az előd-vándorral. A karmelita: Keresztes Szent János és így kezdi a Sötét Éjszaka énekét:

„Egy sűrű, sötét éjen
szorongva, nagy szeretetlángban
mily boldog sors a részem!
titokban kiutat találtam,
mikor már elszenderült a házam.

A misztikus szentek egyszerre élnek az örökkévalóval (időtlennel) és a mérhető idővel, s amint a jezsuita teológus: Georges Morel (P. Szabó Ferenc idézi kitűnő tanulmányában Keresztes Jánosról), írja, hogy a költői (misztikus) nyelv sűríti magába a kifejezéseket, illetve azonosul azzal a tapasztalattal, amelyből fakad, de negatív módon: valóságos igenje mindig a nem. „De ez a tagadás a misztikus számára oly kevéssé félelem a nyelvezettől, hogy vágyakozása arra, hogy a fizikai halálon túl találkozzék az Abszolútummal, egyben vágyakozás arra, hogy végre megtalálja a megfelelő nyelvezetet a dicsérethez és a hálaadáshoz. A keresztény szentháromságtani megfogalmazás szerint a Fiú az Atya Igéje, és a világ, amelyben a misztikus él, már az a világ, ahol a Szó, a mindig ősi és mindig új, állandóan fakadva felszökell. Mégis, a halálon innen itt és most szakaszában a dicsőség Igen-je szükségképpen negatív formában fejeződik ki. Ezért az emberi nyelvezet a tapasztalattal kapcsolatban különböző formákat ölt, amelyekben a folytonosság és szakadás még nem valósították meg teljes összhangjukat: innen az emberi nyelvezet sematikus, kategoriális jellege minden szinten.”

Különösen elgondolkodtató a fenti sorok tartalma, ha egybevetjük az „égi és a földi” szerelem fogalmával. A fogalomban mindig több van, mint maga az elvont tartalom, s ahogyan Morel elemzéséből kitűnik: „a szellem állításával a valóságot, a tapasztalatot célozza meg. A szerelem fogalmának megalkotásánál például az értelem túlhalad önmagán a valóság felé; az érzékleteshez ahogyan Damiáni Szent Péter és Keresztes Szent János verssoraiból ugyancsak kiderül. A misztikusnak ki kell mondania a kimondhatatlant, de ez nem mindig sikerül. Talán ebből következik Szent Bernát válasza Petrus Abelardusnak, hogy vannak fogalmakkal megragadhatatlan érzések, amelyek ugyanúgy a valóság részei, amint a pontosan leírt definíciók.

Keresztes János misztikus szerelme a legköznapibb dolgok kimondásával érzékeltetik a lélek belső lángját; a szerelmi érzés az égi Jegyes iránt is csak azt a szókincset képes használni, mint amit földi szerelmesek használnak. Az isteni Jelenlétet, az élő Igazságot (aki a Szeretet) az időben kell szavakkal kimondani, de: „a Jelenlét kiengeszteli az időt és az örökkévalóságot, a profánt és a szentet, a lényeget és a jelenséget: maga a Lét (Jelenlét) ragyog át a jelenségen…, miként az emberi arcon, tekinteten átragyog a lélek.”

Manapság a devalválódó szerelmek (a testi kapcsolatra, futó kalandokra figyelve csupán) éppen a lélek-arcon átjátszó isteni valóság fényeit oltják ki. „Égi és földi” el nem választható a szerelem intim (misztikus!) valóságától sem, de hogy a hit, a remény és a szeretet hármas szövetségében forduljon egymás felé két ember, el kell fogadniuk a misztikusok – így Keresztes Szent János dolgokon nyugvó, mégis azokon túlmutató – nem egyszer gyötrelmes – élményeit.

Ez utóbbi írja: „A szeretet tüzének sötét éjszakája egyrészt sötétben gyakorolja tisztító hatását, másrészt a lélek is sötétben gyullad lángra. Ugyancsak be fogjuk látni azt is, hogy amint a másvilágon a választottak sötét, anyagi tűzben tisztulnak: éppúgy ebben az életben szerető, sötét és szellemi tűz tisztítja meg őket.”

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu