Orgonahang és szent szolgálat

Kőbánya ünnepe

A Lechner Ödön tervezte kőbányai Szent László templom – a magyar szecesszió remeke – tornyával a felhőket érinti. Iránytű és fárosz. A százesztendős úrhajlék százesztendős orgonája is történelem, hiszen a Rieger cég, majd a Gergely Ferenc orgonaművész nevéhez fűződő korszerűsítés-bővítés, és az egy éve kezdődött felújítás (a Dunakeszin működő BKM Orgonaüzem kivitelezésében) az európai és a világ zenekultúrájában olyan fontos hangszer (az istentisztelet titokzatos pillanataiban a lélekbe rózsákat ültető királynő) sem maradhat ki a zenei örökségből, s talán Szent Cecília úgy tekint rá, mint az ő rejtelmes történetének kulcsszavára: organum – hajdan, a római időkből, Túl a Tiberisen… „Mellkasomban zeng a dallam, / kérdez, firtat, ráfelelget, / fényességes égi dalban / átfürösztve s át a lelket…”

Rebora, a költő sorai is odatársultak a hangzatok mellé, amikor a fényekben ragyogó hangszer-királynő teljes harmóniákkal megszólalt november 26-án este. A szentélybe lépő püspök: Beer Miklós, aki áldás-szóval ajánlotta az ünnepelt sípokat, regisztereket Isten dicsőségére (mennyire fontos ez a fogalom!), Miksó Sándor apát, plébános, a házigazda, György István ez az ízig-vérig keresztény fiatal polgármester, s vendég papok Liszt „kezdőénekének” (bemeneteli Introitusának) meditációjával, Krisztus keresztjével (homlokon és szívben) mondhatták: századok porlanak el az időben, de a jelek örökre megmaradnak. S az áldozatok a szívben.

A történet csak folytatódik: a nyolcvanéves énekkarral, (Varsányi István karnagy hosszú, hosszú évek óta), szólisták hűségével (pl. Lipták Mária, az állandók egyike), és kiemelten Áchim Erzsébettel, a nemzetközi rangú orgonaművésszel. Az interpretátorral, az alázatos szolgálóleánynyal, ha a nagy Király csarnokába lép és neki játszani kezd.

Ki nem érezte át a szentmisét követő hangversenyen Lisznyay Szabó Gábor Szent István fantáziájának hallgatása közben, hogy magyar és európai ez a „szent hely”! Vagy ahogyan énekelt Bach Adagiója, megkérdezhette: „ki szervezte, hogy ami szétfutó gazdagság volt, törjön fölfelé, növekedjék?”

E sorok írójában Schubert Éva színművésznő Vörösmarty versének előadásakor, Berczelly István operaénekes hangjainál (Bach: h-moll miséjének részletét énekelte: „Mert egyedül te vagy az Úr…”) egy csöndes imádság, fogalmazódott meg azokért, akik által (anyagi, erkölcsi támogatók, a X. kerület önkormányzata) a Szépség rögződött az élet törékeny vázáján (mint Keats a költő írná) az el nem múló legfontosabbért: a nagy Építészért.

A polgármester – emlékezve az elődökre: a száz éve élőkre, munkájukra – templom és iskola szövetségének javára – ezt mondta: „Nem kell szégyellnünk köteles szolgálatunk végzését. Nem kell félnünk az Istenember igájától, amely odaköt bennünket az Isten és az emberek szolgálatára. Ő életet ad mindörökre.”

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu