Az önzetlenség példája

Károlyi István gróf (1797-1881) a múlt század egyik legnagyobb egyénisége volt, a keresztény gondolat önzetlen képviselője. Életútjának története négy évvel ezelőtt jelent meg, írója, Buda Attila azonban nem elégedett meg e valóban hézagpótló munka közreadásával, most a gróf életének legfontosabb dokumentumait is megjelentette, hogy a maga teljességében ismerhessük meg a közéleti- és magánembert, akitől sok vonatkozásban ma is példát vehetünk. Károlyi István gondolkodásmódjában ugyanis összeforrt, egymás kiegészítőjének is erősítőjének bizonyult a vallásosság és a hazaszeretet, s egyik sem szavakban, hanem tettekben nyilvánult meg.

A szabadságharcban egy huszárezred működésének költségeit fedezte, ezért Batthyány Lajossal együtt került fogságba, ő is a hírhedt Olmützbe került, ahonnan tekintélyes váltságdíj – ma óvadéknak mondanánk – ellenében került szabadlábra. Ez után lett a hazai katolicizmus egyik vezéralakja, mélyen vallásos ember, akinek emlékét akkor is felidézhetjük, amikor a fóti templomba lépünk, hisz ennek építtetésével áldozatkészségéről és hitéről is tanúságot tett. Nevéhez fűződik a múlt századi írói segélyegylet megalapítása, s bizonyára külön fejezetet érdemelnek azok az évek, amelyeket a Szent István Társulat elnöki székében töltött, és persze az sem feledhető érdeme, hogy a társulat választmányában a Szent László Társulat megszervezéséért is ő tette a legtöbbet, s annak elnökségét Lonovics József érsekkel karöltve látta el.

Károlyi gróf Széchenyi művének egyik folytatója volt. Amikor a Gazdasági Egyesület céljainak támogatására kísérleti gazdaság és mintagazdaságok felállítását ajánlotta meg, méltán írta róla és a nemzet előmenetelét támogató, önzetlen hazafiakról a Falusi Gazda 1858-ban:

„Boldogok, kik azon irigylendő helyzetben vannak, hogy hazájoknak az anyagi és szellemi gyarapodás terén jóltevői lehetnek, és boldog azon nemzet, melynek vagyonos polgárai nem siketelik el az ’est deus in nobis’ koronként emlékeztető szavát, hanem közösségüknek ismerik a közhaza jólétének felfokozásához hozzájok illő áldozatokkal is járulni. Bizony, mondom, semminemű áldozatnak füstje sem kedvesebb az idő szerint a magasban, mint azé, mely a mezőgazdasági ipar sikeres fejlesztését célozza.”

Ennek a kicsit régimódi stílusú írásnak a gondolatai mit sem halványultak. A „közhaza”, azaz a közös haza üdvéért munkálkodók akkoriban nem estek a „magánzseb” csapdájába, erejük, tehetségük, anyagi lehetőségeik szerint azon munkálkodnak, hogy fejlődjék az ország, mert a nehéz körülmények – gondoljuk meg, 1858-ban történt mindez – még inkább fontossá tették, hogy önerőből talpon maradjon sőt, előbbre haladjon a magyarság.

A múlt század romantikus lelkületű hazafiaitól van mit tanulnunk. Károlyi István gróf közéjük tartozott. Ha valaki veszi a fáradtságot, és végigolvassa a Buda Attila által példás szorgalommal és hozzáértéssel felkutatott dokumentumokat, nemcsak életéről kaphat képet, hanem egy semmit sem avuló magatartásról is. S arra is érdemes figyelnünk, milyen fontos szerepe lehet a nemzeti múlt nagyjának és szellemiségének alapos megismerésében az eredeti dokumentumoknak. Mert a régi eseményeket – jól tudjuk – többféle módon lehet értelmezni, ezekről ki-ki a saját ízlése vagy meggyőződése szerint szokott képet alkotni. A tények azonban tények maradnak akkor is, ha szépítjük vagy rútítjuk őket. És a tényeket tisztelni illik.

(A hallgatag mágnás. Dokumentumok gróf Károlyi István életéből. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Buda Attila, Újpest.)

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu