Biztos pont az elbizonytalanodásban

Kazincbarcikán Medvegy János plébánossal beszélgetve újra és sokadszor hallok az északkelet-magyarországi emberek többségének alapvető életérzéséről, az elbizonytalanodásról. A város a bányászatra és az iparra „települt”, a keletkezett munkahelyek sokasága révén nőtt várossá az egykori falu. Aztán az utóbbi tíz évben sorra bezártak a bányák, sok munkahely megszűnt. A munka nélkül maradtak közül sokan elköltöznek. Akiknek erre nincs módjuk, azok várják a jószerencsét. Mint annyi más táján az országnak, ez gyakran egészség- és emberrrongáló várakozásnak bizonyul.

Kazincbarcika mai mintegy harmincezer lakosa közül ötszázan kötődnek szorosan a város egyetlen, Nagy Szent Teréz nevére szentelt kis katolikus templomhoz. A régi plébániaépület kicsinek bizonyult, a néhány éve épült új, egyben katolikus közösségi házként is működik: a hitoktatásnak és a legkülönfélébb programoknak is helyet adva. A plébános káplánjával és civil munkatársaival együtt még további öt település lelkipásztori szolgálatát látja el.

A szokásos papi feladatok mellett Medvegy János keresi a módját, miként szólíthatná meg azokat az embereket, akik nem jönnek el a templomba. Rendszeresen ír a helyi újságba, igyekszik jelen lenni a város közéletében. Azt is látja azonban, hogy sokakat talán a fizikai távolság tart távol a város szélén, a régi, falusias jellegű környezetben álló templomtól. A következő nagy feladat ezért a templomépítés lesz. A város belső területén, a lakótelepi házak szomszédságában kaptak telket az önkormányzattól. A megvalósítás üteméről a plébános nem tud nyilatkozni. Egy ekkora közösség önerőből képtelen ugyanis templomot építeni – ebben az országrészben különösen. Templomnak ugyanakkor éppen azért kell épülnie, hogy gyarapodjék a közösség. Hogy legyen biztos pont az elbizonytalanodásban.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu