|
Lelki ismeret Jobbítsuk-e a világot? Egy előadás közben jutott eszembe a fenti kérdés, pontosabban: jobbíthatja-e egyáltalán a teremtett világot az emberiség, s ha igen, akkor is van-e igazán értelme, hiszen az evangéliumi tanítás szerint úgyis eljön a világvége, Jézus eljön ítélni elevenek és holtak felett, márpedig ha sikerülne alaposan jobbá tenni a világot, ezzel mintegy megszüntetnénk a Második Eljövetel sürgető okát. Alapjában véve az is nagy kérdés, eddigi létezése alatt jobbította-e a világot az emberiség. Ez persze meglehetősen értelmetlen kérdés, hiszen ami az embernek jó, egyáltalán nem biztos, hogy a „világnak” is jó egyben. A „világ” sok ezer éve leginkább a Földet jelenti, márpedig a földi világ számára az emberiség által létrehozott környezetpusztító, túlzott fogyasztásra és pazarlásra épülő emberi civilizáció inkább csapást jelent, mint fejlődést. Az is filozófiai kérdés, az ember nélküli világnak van-e értelme, de ez csaknem olyan értelmetlen, mintha azt kérdeznénk: van-e értelme a világnak Isten nélkül. A biblikus időkben a világ jóval egyszerűbb, kegyetlenebb, tisztább és bőségesebb volt – szinte végtelen, rejtélyes és megismerhetetlen. Azóta az ember (látszólag) nagy utat tett meg, kívülről szemlélheti saját bolygóját, virtuális valóságot teremthet ördögien gyors műveleti sebességű számítógépekkel, s a genetikai kísérleteivel belekontárkodhat a teremtés titkaiba. Azt azonban bízvást megállapíthatjuk, hogy a rengeteg emberi szenvedés, felhalmozott tudás és tapasztalat nem igazán javította meg a világot az írott történelem néhány évezrede óta. Gyorsabban élünk és átlagosan tovább, de még azt sem állíthatjuk, hogy boldogabban és biztonságosabban. A kereszténység két évezrede sem volt elég, hogy megújuljunk, hogy létrehozzuk magunkban az új embert. Gyarlók és tudatlanok vagyunk, mint őseink, csak másképpen. Elektronikusan vagyunk tudatlanok, s a gépek egyre jobban megkönnyítik és lehetetlenné teszik életünket. (Elég csak a benzin üzemű gépkocsira gondolnunk, mint találmányra, melyből minél több lesz a Földön, annál nehezebb arra használni, amire kitalálták, sőt halálos fenyegetést jelent a bioszférára.) Szívesen fejezném be eszmefuttatásomat azzal, hogy nem érdemes tovább kísérleteznünk a világ jobbításával, de hát az idő kereke mégsem teljesen egy helyben forog. Aki nem különlegesen ügyes és értelmes állatnak képzeli az emberiséget, mint a szociálliberális ateisták, annak tudnia kell, hogy Isten terve szerint történik minden, s a végítéletnél mindnyájan számot adunk majd evilági cselekedeteinkről. Mi, keresztények evilági, átmeneti állapotunkban is otthon szeretnénk érezni magunkat, tehát dolgozunk és imádkozunk. Dolgozunk és imádkozunk azokért és azok helyett is, akik nem akarják jobbítani a világot. Szentmihályi Szabó Péter
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|