Nem csengő szól, nem
a csend,
kint a tél, a szürke eb
zörrenti néha láncát,
ablakomban Hold-gerezd
ragyog magának tálcát.
Magamban lesz ünnepem?
alig fér el idebenn
magányom nagy családja,
pásztor emlékezetem
Istent is hazavárja.
Árvaságom nem hiszem,
kétezer év semmi sem,
vérem öröklött fáján
gyümölcs, terem még szívem -
majd csillag fűti kályhám.