Élet és liturgia

Adjunk hálát advent idején

A szentmisében az Eucharisztia liturgiája tulajdonképpen egy nagy hálaadás. Azonban ez rövidebb-hosszabb fohászok és imák által valósul meg. Már az adományok előkészítésével kezdődik, amikor hálát adunk Istennek „a bőkezűségéből” kapott kenyérért és borért, amelyből Krisztus teste és vére lesz. Ezután már az eucharisztikus ima következik. Ennek első lépcsője a prefáció, amely a „legfölségesebb hálaimádság” – mondja A szentmise története című történeti könyvében Pétery József egykori váci püspök.

Azonban erre a hálaimádságra is még további előkészület történik. Két felszólítás hangzik el: Emeljük fel szívünket! – Adjunk hálát, Urunknak, Istenünknek! Ennek létét már az ókeresztény kor számos írója is tanúsítja. Így Szent Ciprián a 3. században és valamivel később Jeruzsálemi Szent Cirill. Szent Ágoston pedig a hippói nép sokszor visszatérő liturgikus kiáltásaként említi ezeket, illetve az e szavakra adott válaszokat.

A felhívások után kezdődik a prefáció. Története nagyon különböző keleten és nyugaton. Amíg a keleti liturgiákban egyáltalán nem fejlődött ez a hálaimádság, addig nyugaton csodálatos fejlődésen ment keresztül. Legrégibb liturgikus emlékünkben, a Veronai Sacramentariumban 267 található. Ez egy VII. századból való, de már V. századi könyörgéseket tartalmazó, nem teljes gyűjtemény. Később számuk fokozatosan csökkent. Azonban az ünnepélyessége és költői megfogalmazásai továbbra is megmaradtak. A Szent V. Piusz pápa által kiadott Római Misekönyv 11 prefációt tartalmazott, majd még négy újabb készült a XX. század első felében. Jelenlegi Misekönyvünk 85-90 prefációt tartalmaz. Számuk nem állandó, mert lehetséges volt bizonyos ünnepi alkalmakkor saját prefációt készíteni (nálunk, pl. Szent István király ünnepén).

Maga a szorosan vett prefáció három részből áll. Az első rész egy emelkedett bíztatás, hogy „valóban méltó és igazságos, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk”. A legjelentősebb a második rész: a hálaadás és magasztalás indoklása. A befejező részben a felszólítás hangzik el, hogy a mennyei seregekkel együtt a dicsőség himnuszát zengjük és vég nélkül énekeljük: Szent vagy… Adventi prefáció régen nem volt, de a prefációban szereplő gondolatokat már a legrégibb liturgikus emlékek is tartalmazzák. A jelenleg használt két prefáció új alkotás. Az első prefációt december 16-ig imádkozza az egyház, amely a hálaadás indokaként Krisztus kettős eljövetelét állítja elénk. A Szentírás tanításán alapuló liturgikus szöveg az Úr első eljöveteléről azt említi, hogy „magát megalázva testet öltött és teljesítette a néki rendelt küldetést”.

A másodikról pedig így szól, hogy „dicsőséges fényben újra eljön”. Azonban ennek akkor lesz igazán értéke, ha látjuk a számunkra fontos következményt, amit szintén tömören, egyszerű szavakkal megfogalmaz: „megnyitotta nekünk az örök üdvösség útját, hogy látható valóságban elnyerjük, amit most ígéretében bízva várunk”. A második prefáció, amelyet december 17-től karácsony vigíliájáig használunk, Krisztus kettős várásáról szól. Példaképeket állít elénk, akik egyre inkább felhívják figyelmünket: itt az Úr eljövetelének ideje. A „próféták előre hirdették” Krisztus eljövetelét, amint olvassuk is ezeket a részeket advent vasárnapi és hétköznapi miséin. Milyen egyszerűen, de annál kedvesebb szavakkal szól az üdvösség történetének kiemelkedő személyéről, a Boldogságos Szűzanyáról. Ő „kimondhatatlan szeretettel hordozta” – és lelki szemeink előtt megjelenik az idős rokonához siető és neki segítő Mária. Keresztelő pedig már a legközvetlenebbül jelezte, hogy elérkezett hozzánk.

Az elénk állított személyektől tanuljunk. Bőven találhatunk alkalmat, hogy lelkileg gazdagodva értékessé tegyük napjainkat. Egyházunk erre tanít. A követésre pedig kedves szavakkal szólít fel Boldog Marmion bencés apát: „Ha engedjük az egyházzal vezettetni magunkat, akkor előkészületünk tökéletes lesz. Akkor Jézus születésének ünnepe megtermi bennünk a kegyelem, a világosság és élet minden gyümölcsét”. Ennél szebb nem is lehet adventi programunk.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu